A Szabad Rádióban hallottuk című sorozatunk harmadik részében Bolemant Éva életvezetési tanácsadó beszél arról, hogy a saját fejünkben levő ellenség mindig félelmetesebb, mint a valódi…
Az életvezetési tanácsadó a pszichológushoz hasonlítható?
Szakmánk magyar megnevezése nem a legmegfelelőbben fejezi ki munkánk lényegét. Annak ellenére, hogy a coach kifejezés a köznyelvben tényleg életvezetési tanácsadóként honosodott meg, mi sohasem adunk tanácsot. A hozzánk forduló klienseket támogatjuk, segítünk nekik, de nem úgy, hogy mi akarnánk megmondani, mit kell csinálniuk. Inkább kérdezünk, és különböző módszerek segítségével kihozzuk az ügyfelünkből azt a potenciált, amellyel az élethelyzeteit, problémáit meg tudja oldani. A pszichológusok mindig a múltat is vizsgálják, visszakeresnek, hogy egy helyzet kialakulásához hogyan járultak hozzá múltbeli események. A coach csak azt akarja megállapítani, hogy hol van az az A pont, ahol most az ügyfél áll, és nem kérdezi, hogyan jutott ide. Majd kérdésekkel, beszélgetésekkel jutnak el odáig, hogy közösen meg tudják határozni, mi az a B pont, ahova el szeretne jutni. Azaz, hogy mit is akar, mit szeretne.
Gondolom, ahogy az egykori dal is mondja, „minden ember boldog akar lenni”…
Igen, bár ez annyira tág fogalom, hogy önmagában csak ezzel nehéz lenne dolgozni. Ennek ellenére nagyon sok kliens keres meg bennünket konkrétan azzal a céllal, hogy boldog szeretne lenni. A mi feladatunk pedig, hogy ebben az általános kifejezésben megtaláljuk, amire konkrétan és a legsürgősebben szüksége van az adott személynek. Ez néha nem könnyű feladat egy másfél órás beszélgetés során. Varázspálcával mi sem rendelkezünk, bár az eszközeink között ott van…
Tényleg van varázspálcájuk?
Igen, van az eszközeink között egy virtuális varázspálca. Van egy módszer, aminek ez is a része.
Magyar nyelvterületen nem alakult ki a szakmájukra magyar megnevezés?
Az életvezetési tanácsadó terjedt el, de hozzá kell tennem, hogy magyar nyelvterületen az utóbbi tíz évben szinte teljesen használatossá vált az eredeti megjelölés, a coach, azaz „kócs”.
A megnevezéssel korábban sportközvetítések során találkozhattunk, amikor főleg angolszász illetőségű csapatoknál az edzőt tüntették így fel.
Az összefüggés létezik is, mivel szakmánk éppen a sportolók felkészítése során szerzett tapasztalatokból indult ki. Világossá vált, hogy a sportolóknál nem elég csak izmosnak lenni. Célokat kell maguk elé kitűzniük és fejben kell eldőlnie, hogy a célokat kitűzve eredményesek legyenek. A sikeres sportedzők előadásain egyre több olyan érdeklődő tűnt fel, akik az üzleti szférából jöttek. Így indult önálló útjára a coaching, a kócsolás.
Hogy válhat coach-csá az ember?
Külön egyetemi szakként még nem végezhető el, legalábbis elérhető közelségben nem, de egyre gyakrabban jelenik meg a felsőoktatási tananyag részeként. A szakma nemzetközi szövetsége 1986 óta létezik, immár szlovákiai tagsággal is. Eddig főleg ez a szakmai szervezet biztosította a képzés lehetőségét.
Magánjellegű vagy inkább munkahelyi problémák miatt keresik fel az emberek Önöket?
Bár a szakmánk elkülönül life- és business coaching-ra, azaz magánéleti- és szakmai életvezetésre, lényegében mindkét területen a saját bensőnkből adódó problémák, vagy élethelyzetek vannak. Nekünk ezekre a problémákra kell rávezetnünk kliensünket, illetve el kell jutnunk oda, hogy saját maga találja meg a számára megfelelő irányt. Tehát nem kell vegyészeti diplomával rendelkeznem ahhoz, hogy egy nagy kémiai gyár vezérigazgatóját támogassam.
Jól értem, hogy Önök a kérdésekkel azt akarják elérni, hogy kliensük saját maga mérje fel a helyzetét?
Pontosan! Az alapelvünk, hogy tanácsot adni nem szabad. Általános emberi reakció ugyanis, hogy ahogy egy problémáról tudomást kezdünk szerezni, máris feltör bennünk a megoldásra tett saját javaslatunk. Közben nem vesszük figyelembe, hogy a MI javaslatunk a MI tapasztalataink és lehetőségeink alapján fogalmazódott meg bennünk. Nekünk viszont egy másik ember körülményeit és lehetőségeit kell feltárnunk. Ebben van a coach fő szerepe. A kérdésekkel lépésről lépésre jutunk előre a célmeghatározás és a lehetőségek egyértelműsítésében. A velünk szemben ülő embernek önmagának kell rájönnie, hogy saját maga számára mi lenne a jó. Ha tanácsot adnánk, akkor azonnal belekapaszkodna, mint egy készen kapott megoldásba. A saját fejünkben lévő ellenfél mindig félelmetesebb, mint a valódi, és ha sikerül legyőzni, az már fél siker.
Ez azért nagy művészet, saját szavaival rávezetni az embert a felismerésre!
Nagyon hatásos és nagyon jó! Előreviszi az embereket, ha komolyan, felelősséggel és önként végigcsinálják. Kihangsúlyozom az önkéntességet, hiszen nagyon gyakran találkozom azzal, hogy barátok, rokonok, munkatársak vetik fel, hogy egy-egy ismerősüknek mennyire fontos lenne egy ilyen beszélgetés-sorozat. Önmaguk számára viszont már nagyon kevesen gondolják szükségesnek. Amíg így „küldenek” valakit, addig nincs túl nagy esélye a sikernek.
Honnan lehet tudni Önökről?
Igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy bemutatkozzunk, előadások, konferenciák, egészségnapok során, bár az utóbbi időben az internet mindennél nagyobb lehetőséget nyújt a nyilvánosságra. Portálunk a www.coachcentrum.sk címen található meg.
A coach akkor boldog, ha rendbe jön a kliens, és nem jelentkezik többet?
Dilemmának tűnhet úgy feltenni a kérdést, hogy mi a fontosabb: hosszabb ideig fenntartani a munka lehetőségét ugyanazzal az emberrel, vagy elégedett ügyfelek révén akár új klienseket megismerni? A válasz rendkívül egyszerű, hiszen az elégedett „vevő” a legjobb reklám! A kérdés lényege számomra inkább másutt van. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy bárki, aki úgy érzi, egy helyben topog, nem tud továbblépni, vagy akár megy lefelé a lejtőn és valami miatt nincs társa, akivel ezt megbeszélhetné, az forduljon külső segítséghez. Nem kell okvetlenül coach-hoz, a lényeg, hogy keressen fel szakembert. Nem kell mindent egyedül legyőznünk az életünkben, mert az ahhoz is vezethet, hogy beleroppanunk.
Olyan már előfordult, hogy Ön akart segíteni valakinek anélkül, hogy az illető tudott volna róla?
Elméletileg lehetséges lenne egy ilyen „vak-coaching”, hogy egy kávéházi beszélgetés során coach-ként beszélgetnék, anélkül, hogy a beszélgetőpartnerem erről tudna. Ilyen eljárás egyrészt az etikai kódexünkbe ütközne, másfelől pedig eredménytelen is lenne, hiszen a kliensnek tudnia kell, hogy mi a találkozásunk célja. A munkánk lényege, hogy a személy, akivel foglalkozunk, önmaga akarja ezt.
A kócsok járnak coach-hoz?
Természetesen! Sőt, rá is jöttünk, hogy mennyire jó ez, csak előbbre juttathat bennünket. Ez természetesen most a tapasztalatok átadására vonatkozik, másrészt viszont klasszikus módon is tudjuk kócsolni egymást, hiszen mi ugyancsak emberből vagyunk.
Bolemant Éva életvezetési tanácsadót, coach-ot Somogyi Szilárd kérdezte, a teljes beszélgetés ITT hallgatható meg.
