Azt írta Arthur Miller A bűnbeesés után (After the Fall) című drámájának előszavában, hogy az ember tulajdonképpen az, amiért szégyenkezik. Sokatmondó megállapítás! Nézzük hát, mi mindent titkolnak előttünk – mert hiszen akkor titkolóznak az emberek, amikor a szégyenüket rejtik: ha tiltás ellenére lekvárt lopnak, illetve ennél súlyosabb galádságot követnek el.
Nem olyanra gondolok, amely, mondjuk a bűnügyek földerítését gátolná, hanem olyanra, amely sajátos érdekeket hivatott eltakarni, szőnyeg alá söpörni, nehogy megtudjuk a kellemetlen tényeket. Olyan érdekekről van szó (haszonról!), amelyek etikai szempontból fölöttébb tisztátalanok, és ezért kipellengérezhetők lennének. Ilyenkor a félretájékoztatás a legmegfelelőbb (és a leginkább használt) eszköz: úgy titkolnak, hogy elárasztanak mindenféle semmitmondó, félrevezető információhalmazzal, hogy véletlenül se a valóság felé tapogatózzunk, vagy ha mégis, az a sok süketség közt vesszen el.
Vagyis olyan ügyekről van szó, amelyek a társadalmi tudatot érintik, és amelyeket azért igyekeznek titokban tartani, nehogy fölháborodjon valaki. Sűrűn akadt olyan történelmi esemény, amelyet legendákkal ködösítettek – oly sikeresen, hogy a legenda végül valósággá vedlett, a valóság pedig feledhető legendává.
Itt van például az örmények mészárlása, amitől a törökök idegesek lesznek, ha azt népirtásnak nevezik. Vagy a II. világháború, amit teljes mértékben Hitlerre és a németekre fognak, holott mások is bőségesen hozzájárultak, arról nem is beszélve, hogy a csíráját Versailles-ban vetették el (Trianon hazugságairól szintén nem esik szó) és a moszkvai melegágyban érlelték (ami persze Hitler és a fasiszták bűnösségén mit sem változtat).
Napjainkban pedig itt van a migráció mindnyájunkat érintő problémája. A legnagyobb gond ezzel az, hogy a tömegtájékoztatás is beállt a titkolózók sorába: olyasmit állít, ami nem igaz, ami pedig igaz, azt vagy elhallgatja, vagy lényegtelennek beállítva legfeljebb apró betűkkel közli, hogy a kiskapu is meglegyen. Magyarul ezt úgy nevezik, hogy agymosás.
Elég sikeresen művelik, annyi a hazugság, és ami még rosszabb: féligazság, sőt összeesküvés-elmélet is, hogy szinte lehetetlen a reális valóságot kideríteni. Nehogy már rájöjjünk, mifélék azok, akik annyi mindent eltitkolnak előlünk. Mert nyilvánvaló, hogy azért teszik, mert szégyellik bevallani, mit művelnek: szalonképes ideológiákba csomagolt hazugságokkal bolondítják meg a világot, közben pedig óriási haszonra tesznek szert. Az igazságot persze tagadják (a hasznot is), hiszen az ellenkezőjével ágálnak, azáltal lesz a víz még zavarosabb: abban, ugye, könnyebb halászni.
Jó alkalom ez egyébként arra is, hogy a magyarokba rúgjanak, népszerű sport ez, Trianon óta kiváltképpen. Aki pedig nevén nevezné a gyereket, azt menten kinevezik fasisztának, idegengyűlölőnek, rasszistának, meg egyéb szemét alaknak. Öles betűkkel egy zsákba kerül Zeman, Hofer, Kaczynski, Orbán, Le Pen és Kotleba is. Hát istenem, boldogok a lelki szegények, akik számára ilyen egyszerű és szimpla a világ.
Mi volna, ha végre nyílt kártyával játszanának? Ha előbb tisztáznák a fogalmakat, mindent a maga valódi nevén neveznének, és csak azután ítélkeznének? Vagy ez a politikával mentális szinten összeegyeztethetetlen?
