Rajner Pál portréja Rusz Károly metszetén. Wikipédia
A Hont megyei Lontón, közvetlenül a római katolikus templom melletti sírboltban nyugszik Rajner Pál (1823-1879), az Andrássy-kormány volt belügyminisztere, Bars megye egykori főispánja, a kiváló hazafi és politikus, az 1848/49-es szabadságharc aktív résztvevője.
Szerény szürkés, keresztalakzattal díszített sírkövén ez az egyszerű szöveg olvasható: „RAJNER PÁl/ meghalt/ 1879-ik évi September 9-én/ élete 57-ik évében/ Béke poraira“
A jeles személyiség Pesten született 1823. február 28-án. A bécsi Theresiánumban végzett jogi tanulmányokat, s már fiatalon az udvari kancelláriához került. Itt érte őt el az 1848-iki politikai változások hulláma. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumba került fogalmazónak, de hivatalától rövidesen megvált, és a honvédek sorába lépett. Kezdetben Ivánka Imre mellett szolgált, később pedig Guyon Richard hadseregébe lépett. Ivánka többször is emlegeti őt a szabadságharcot idéző könyvében. (Ivánka I., 1881. 22., 29., 31. l.)
A forradalom leverése után lontói birtokára, a családi tűzhelyhez, a magány rejtekébe vonult vissza. Amint a kortárs honti helytörténész írta: „… érezte s erősen hitte, hogy nemzetünk nem veszett el, sem az alkotmányos nemzetek sorából ki nem törültetett”, s így „a fordulatnak előbb-utóbb be kell következni, s a hazafira szerep vár még, ha magát a türelmes várakozás évei alatt arra képesíti”. (Gyürky A., 1882. 201. l.)
A nemzet lelkében, sajnos, hosszú időre csak a remény és reménytelenség hullámai kavarogtak. Ez kikezdte Rajner Pál egészségét is, s így lett a kór áldozata maga is. Előtte azonban még sokat cselekedett. 1861-ben Hont vármegye alispánjává választották. De – mint Gyürky is írja – „a megyei s országos alkotmányos élet ezúttal csak rövid ideig tartott”. Ám ez is elég volt ahhoz, hogy Rajnert szélesebb körben is alapos politikusként, a közigazgatás „erélyes s ügyes férfiaként” ismerjék meg. (Gyürky A., 1882. 202. l.)
1865-ben az ipolysági választókerület országgyűlési képviselője, a Deák-párt jelöltje volt. Pártja bizalmát „alapos ismeretei, tiszta ítélete, a munkától vissza nem riadó s kitartó szorgalma” miatt nyerte el.
A lontói templom, amely mellett Rajner nyughelye látható. Csáky Károly felvétele
1867-ben Bars megye főispánjává és Heves megye királyi biztosává nevezték ki. „Főispáni s királyi biztosi működése oly férfiúnak tüntette fel Rajner Pált, kiben a nehéz viszonyok közt annyira szükséges erély és határozottság soha nem csap át az önkényeskedésbe…” – olvassuk a korabeli jellemzést. (Gyürky A., 1882. 202. l.)
1868 és 1871 közt volt belügyminiszter. Súlyos idegbaja megakadályozta őt további munkájában, ezért ismét visszavonult Lontóra. 1879. szept. 9-én ugyanitt öngyilkos lett. „Halála megrendítő hatást, mély részvétet ébresztett, nemcsak a megyében, de országszerte.” (Gyürky A., 1882. 203. l.)
Felhasznált irodalom:
Ivánka Imre: Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben… Budapest, 1881
Gyürky Antal: Ötvennégy év Hontvármegye történetéből I. Vácz, 1874; II. Vácz, 1882
Csáky Károly: Jeles elődeink. Dunaszerdahely,2002
