Huszonegyedik alkalommal, idén is megrendezték a hagyományos Hídverő Napok rendezvénysorozatot, melyet Dunamocs, és a Duna magyarországi oldalán fekvő Neszmély szervezett július első hétvégéjén.
A Rákóczi Szövetség Hídverő Szervezete azzal a szándékkal hozta létre a Hídverő Napok rendezvényét, hogy lehetőséget teremtsen a Duna két partján élőknek a közös ünneplésre. Az elmúlt évek gazdag, mély tartalommal megtöltött rendezvényei összekovácsolták a települések polgárait, és az összefogás eredményeként a kapcsolatok magasabb szintre való emelését is elősegítették. A Hídverők Szövetsége által tágabb lehetőségek nyílnak meg a közös jövőt építeni akaró szervezetek előtt, mert mi mégis összetartozunk!
Ismét lehetőség nyílt tovább ápolni azt a barátságot, amely a Felvidékkel köti össze Magyarország itteni részét. Nincs még egy olyan ország a világon, amely a saját népével határos. A két napig tartó rendezvény pénteken, július 1-jén Dunamocson, a község főterén vette kezdetét.
A Hídverő Társulás községeinek rendezvényén a társulás megjelent polgármestereit Dunamocs önkormányzata nevében Banai Tóth Pál polgármester köszöntötte, majd az ünnepi beszédek következtek.
Elsőként Czerman János, Süttő polgármestere és a Hídverő Társulás társelnöke mondta el beszédét. „Főhajtás és tisztelet az elődöknek, akik 21 éve, 1995-ben létrehozták a Hídverő Települések Társulását. Ma a süttői választópolgároknak köszönhetően, hivatalos minőségemben Dunamocson, tizedik alkalommal vehetek részt Hídverő ünnepen. Külön öröm számomra, hogy ez a kis jubileum a testvértelepülésünkön rendezett ünnepségre esik. Dunamocs és Süttő 1992-ben kötött örök barátságot, nagytiszteletű elődeink akaratából, mint ahogy tették ezt abban az időben más települések is a Duna két partján.
Ezekből a kis hidakból állt össze és vált később egyre erősebbé a 18 községet tömörítő Hídverő Települések Társulása. Szűk egy hónapja, hogy a gyászos események között is a leggyászosabbra, Trianonra, az idén éppen 96 éve aláírt békediktátumra emlékeztünk Süttőn az Országzászlónál, melynek eredetére kitérnék egy gondolat erejéig.
A kor revizionista hangulatát és Trianon miatt érzett gyászát érezve Urmánczy Nándor örmény származású erdélyi politikus, országgyűlési képviselő, a Védő Ligák Szövetségének elnöke 1925-ben hirdette meg az Országzászló Mozgalmat. Ennek nyomán az 1930-as évek alkonyára már több mint 700 magyarországi településen lengette a szél a történelmi Magyarország emlékét megidéző, félárbocra eresztett zászlót. Urmánczy szavaival élve ezen lobogók hivatottak a magyar egység és feltámadás gondolatát hirdetni.
A hálás utódok által 2014-ben felújított süttői emlékműnél évek óta együtt emlékezünk dunamocsi barátainkkal. Nem kell már elhallgatni, hogy az eredeti felirat, a „Nem, nem, soha!” is visszakerült a homlokzatra, melyet levésettek a helyéről a háborút követő időszakban regnáló újsütetű hazafiak.
Az emlékmű természetesen északra, a Duna felé, mondhatni Dunamocsra néz, rajta az átlósan kettészabdalt címerünkkel. Ez visszavonhatatlanul őrzi Trianon gyászát. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló, öt paragrafusból álló törvénnyel a Magyar Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek”.
Őszinte szívvel kívánom, hogy ez a szellemiség hassa át a Hídverő települések kapcsolatát és adjon erőt ahhoz, hogy sikerüljön kiaknázni minden lehetőséget, ami a határ két oldalán élők boldogulását szolgálja.”
Az alábbiakban Duka Gábornak, Karva polgármesterének és a Hídverő Társulás elnökének ünnepi köszöntőjéből idézek:
„Huszonegy évvel ezelőtt még elképzelni is nehéz volt, hogy a Duna, amely addig elválasztott minket, valamikor úgy fogja összekötni a két partot, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül kelhetünk át rajta hídjainkon és révátkelőinken.
A veszélyeztetettség mindig összekovácsolja az embereket, szinte hihetetlen, de még a magyarságot is, és ez történt huszonegy évvel ezelőtt is.
Olyan folyamatok indultak el, amelyek az elmúlt húsz évben döntően határozták meg a régió és az itt élő emberek sorsát, lehetőségeit, jövőbeni boldogulását, és lehetőségeket teremtettek a szülőföldön maradáshoz. De ez már történelem, amelyet az utókor fog értékelni és elemezni.
A hídverés, amely huszonegy évvel ezelőtt elkezdődött, sohasem ér véget a Duna két partja között. A hídon, amelyet építünk, mindig volt, van és lesz munka! Ebből a munkából a régió minden egyes lakosa kiveheti, illetve ki kell, hogy vegye a részét! Ezt a hidat magunknak, gyerekeinknek, unokáinknak és a további generációknak építjük. Ez a híd a boldogulásunk és a mindennapi életünk záloga! Ezt soha nem szabad szem elől tévesztenünk, még ha akármilyen délibábot is látunk, vagy láttatnak velünk!
A Hídverő Napok logóján található ez a felirat: Dunán hidat verő községek társulása.
Ez azt jelenti, hogy 18 község veri a hidat, a lélekbeni hidat a Dunán, már huszonegy éve. Ki kell használnunk minden lehetőséget céljaink eléréséhez. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy senki, de senki nem fogja megmondani nekünk, hogy mit, és hogyan és mikor csináljunk. Vagy tudjuk, és akkor fejlődni fogunk, vagy ha nem, akkor lemaradunk!
Tudnunk kell, hogy nemcsak saját sorsunkért vagyunk felelősek, hanem gyermekeink és unokáink sorsáért is, amelyet nagyban befolyásolnak mai döntéseink és tetteink.
Csak néhány példát említek a már elvégzett munka eredményeként. Megépült a Komáromot Karvával összekötő kerékpárút, megépült és üzemel a 69 év után újraindított Karva – Lábatlan révátkelő, számtalan minőségi és sok embert a régióba csalogató kulturális rendezvény indult el a régióban, amely már gazdasági hasznot hoz az itt élő embereknek, de sorolhatnám tovább is a közösen, de az egyenként is megvalósított terveket, amelyek lehetőségeket teremtettek a régióban élő embereknek.
Kitűnő adottságai vannak a régiónak a turizmus fejlesztésére, gyönyörű természeti adottságokkal és a legnagyobb kincsünkkel, a Dunával az élén, örömmel mondom, hogy elkezdődött a körzeti turisztikai szervezet megalakításának előkészítése, amely Komárom és Párkány térségét öleli majd fel. Folynak a tervezési munkái a Karvát Párkánnyal és Csicsót Komárommal összekötő kerékpárútnak. De ide tartozik a Dunaradvány és Neszmély közt létesülő révátkelő és a Karva és Dunamocs között tervezett „Dunagyöngye” üdülőövezet. Mindenképpen szeretnénk közelebb vinni az emberekhez és a mindennapi élethez a Hídverő Társulást, annak munkáját és eredményeit, eszmeiségét, hogy minél több ember lássa hasznát és élvezze munkájának eredményeit” – mondta Duka Gábor, a Hídverő Társulás elnöke.
Banai Tóth Pál zárszavában köszöntötte a rendezvényen megjelent akkori alapító polgármestereket, akik összekötötték a Duna két partját lélektől lélekig épített szeretethidakkal. Felvállalták a hídépítés nehéz és hosszadalmas munkáját és hídverő polgármesterekké, falvaink pedig hídverő településekké váltak. A cél az volt, hogy legalább egy napra elérjék a Duna átjárhatóságát, komp vagy legalább néhány csónak átmehessen egyik partról a másikra.
Elkezdődött valami, egy másfajta gondolkodás. Közelebb került a Duna másik partja. „A Hídverő Napok évről évre megrendezésre kerülnek. Más és más község volt a felvidéki hídfő. Magyarországon Neszmély vállalta föl a feladatot. Minden évben együtt várják a Duna partján a szeretet, az emlékezés és az együvé tartozás mécseseit. A hosszú évek alatt sem halványult a Hídverő Napok üzenete: összekötni a Duna két partját szeretethidakkal, valós kompjáratokkal és valós, létező hidakkal, közelebb hozni egymáshoz a Duna két partját. Lehetőséget adni a Duna mellett élőknek arra, hogy egymást megismerjék, megszeressék, és megteremtsék az együttműködés feltételeit” – mondta a házigazda polgármester.
Végül a Hídverő települések képviselői szalagot tűztek a Dunamocs-Süttő emlékkapura.
Ezt követte a kultúrműsor a Hídverő falvak csoportjainak részvételével.
Szombaton a rendezvény Neszmélyen folytatódott felvonulással, megnyitóval a Millecentenáriumi parkban. Délután a Hajóskanzenben gazdag kultúrműsorra került sor. A XXI. Hídverő Napok ünnepélyes zárására a művelődési házban került sor.
A települések mécsesúsztatással és késő estig tartó vigalommal ünnepelték a Duna menti települések kitartó barátságát!
A szerző felvételei