Mozgalmasan, izgalmasan indult a szünidő a Komáromi Református Egyházmegyében. Rögtön július 11-én, hétfőn reggel nyüzsgéssel és gyerekzsivajjal telt meg a bátorkeszi Fireszke Gyermek-, Ifjúsági és Konferenciaközpont udvara…
Minden ágy foglalt, sőt kilenc bejáró is van a táborban. Szülők búcsúznak a gyermekektől, akik már vagy sokadszor, vagy éppen első ízben vágtak bele hat nap kalandba Bátorkeszin. A kaland hátterét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület „Életterem – hol Istennel élet terem” című nyári gyermekmissziós programja biztosította.
Az 55 gyerek felügyeletét, lelki és testi gondviselését hat napra nyolc lelkész vállalta: a helyben lakó szervezők, dr. Czinke Tímea és Zsolt, a táborvezető dr. Erdélyi Zoltán és neje, szolgatársa Adél Perbetéről, Gútáról Simon Ilona, Szentpéterről Bernáth Holop Krisztina, Kamocsáról Sasák Ilona és a Pozsonyi Református Egyházmegyéből Varga László lakszakállasi lelkipásztor – énekvezető, gitáros.
A csapat nagyrészt összeszokott táborozó veteránokból áll. Nem lesz egyszerű, már tudták az elején, hiszen sosem volt az, de elhivatottsággal, lelkesedéssel, tapasztalattal és hittel vágtak bele a számukra is minden évben sok váratlan kihívást tartogató hat napba. Egy hétre félre kellett tenniük a saját gyülekezetük, gyülekezeteik gondját-baját, lehet, hogy éppen saját táboruk szervezését, hogy az egyházmegyei közösbe betegyék idejüket, erejüket, szakértelmüket, lelkesedésüket. Bár szombat délre, amikor véget ér a tábor, már elég gyűröttek, de egyikük sem mondja, hogy soha többé. Hiszen tudják, hogy nem magukat adják, hanem azt, amit úgy kaptak, hogy nem azért teszik, mert úgyis unatkoznak, hanem azért, mert rááldozzák idejüket, hogy nem azért teszik, hogy kapjanak valamit, hanem azért, hogy adjanak, mert jobb adni, mint kapni.
A hétfő, mint a hét első napja minden táborban, tipikusan az összekovácsolódásról szólt. Összeszoktak a gyerekek, a csoportvezető lelkészek megtanulták a neveiket, megismerkedtek a napirenddel. Tették ezt természetesen amellett, hogy teljes erővel zajlott a tábor programja. Bár estére mindenki fáradt és kimerült volt, még éjfélkor is suttogás hallatszott a szobákból. Az izgalomtól nem tudtak elaludni a gyerekek.
A hét minden napján reggel hétkor gitárral ébresztette az alvókat Varga László lelkipásztor, néhány perccel ezután Simon Ilona lelkésznő már dinamikus tornával mozgatta meg a népes társaságot. Ezután a reggeli következett, finom, bőséges.
A keddi reggelen még meglátszott, hogy az apró szemek nagyon bátortalanul néznek a külvilágra. A napi program azonban rögtön felpörgette őket, már a templomi reggeli áhitat alatt kinyíltak a szemek, és fürödni lehetett a gyerekhangok által zengett „Lelkem áldd az Urat!”, „Legyen a béke teveled!” közismert ifjúsági énekek dallamaiban. A reggeli áhitatot a csoportvezető lelkészek tartották, naponta beosztva. Ezután csoportos foglalkozások következtek három csoportban, majd a felüdülés tízórai formájában. Ezután szabad foglalkozás és játék következett. Az ebédre a csengő fél egykor szólalt meg. Kézmosást és imádkozást követően a tábor közösen látott neki naponta a testet tápláló és életben tartó finomságok elfogyasztásához.
Az első három napon az időjárás egyszerűen megkövetelte, és így a nap elmaradhatatlan része volt a fürdőzés a medencében. Kis csoportokra osztva, felügyelet mellett, időközönként váltva egymást zajlott a fürdés. Tanúi lehettünk pancsolásnak és vízi csatáknak egyaránt.
Az uzsonna mindig meglepetést tartogatott. A bátorkeszi gyülekezet tagjai finomabbnál finomabb dolgokkal látták el a táborlakókat. A tábor programjából nem hiányzott a kézműves foglalkozás (gyöngyvasalás, gyertyaöntés, lufilabda készítés, pohárfestés…), a méta, a tábori olimpia, Écsi Gyöngyi interaktív bábelőadása, de a tájékozódási verseny sem a helyi szőlőhegyen. A vacsorát már csak az esti mosakodás és egy kis szabad foglalkozás követte, mielőtt a táborlakók eltették volna magukat a következő napra.
Végül szombaton a templomban egy csodás istentiszteleten érhetett véget a hat nap a szülőkkel együtt, melyen Bernáth Holop Krisztina szentpéteri lelkipásztor hirdette Isten örömüzenetét. Mindenki gazdagodott. Gondolok azonban nem csak többek között a könyvekre, melyekkel minden táborozót megajándékoztak, hanem a napi bibliai történetekre is, melyek ráállították és vezették a gyerekeket a keskeny útra. Új barátságok születtek, és egy életre szóló élmény. Ez volt a 2016-os Fireszke gyermektábor Bátorkeszin.
Köszönet érte a szervezőknek és lebonyolítóknak. Azoknak, akik naponta le sem vették a szemüket a gyerekekről és azoknak, akiket látni sem lehetett, de nélkülük a tábor nem ment volna ilyen gördülékenyen. Köszönet a támogatóknak, elsősorban a Bethlen Gábor Alapnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Bátorkeszi Református Nőszövetségnek és dicsőség egyedül Istennek mindazért, ami létrejöhetett!
