Miért erős a liberalizmus, ha gyenge? Miért gyenge a liberalizmus, ha erős? – ezzel a címmel rendezett konferenciát még májusban a Méltányosság Politikaelemző Központ Budapest belvárosában. Az értelmiségi diskurzust egy, a Magyar Nemzet hasábjain lefolytatott vitasorozat előzte meg. Az eseménynek én is résztvevője voltam, és gondolataimat aztán itt, a Felvidék.ma felületén osztottam meg az olvasókkal. A végső konklúzióm akkor az volt, hogy a magyar liberálisok semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek.
A fent említett esemény Eörsi Mátyásnak a Demokráciák Közössége nevű nemzetközi szervezet főtitkári posztjára történő jelölése – és ennek a magyar kormány általi jóváhagyása – kapcsán jutott az eszembe. Ha erre az egykori SZDSZ-es politikusra gondolunk, akkor mindenképpen eszünkbe kell, hogy jusson az a tény, miszerint a magyarországi rendszerváltás teljes egészében az ő forgatókönyvük szerint zajlott le. Nemcsak az oktatást és a kultúrát igyekeztek teljes egészében lefedni, de a befolyásos értelmiségi holdudvarukon keresztül
a nemzethez, mint fogalomhoz való viszonyulást is megpróbálták kizárólagosan determinálni.
Ennek már egyenes következménye volt a 2004 december ötödikei kettős állampolgárságról szóló kudarcos népszavazás.
Az Eörsi-félékkel nem pusztán az a probléma, hogy naponta törölték lábukat a nemzetben gondolkodó konzervatív jobboldalba, hanem az is, hogy ők, és a hozzájuk köthető értelmiség igyekezett kijelölni a politikai korrektség szűkre szabott mezsgyéjét, azon kívülre helyezve a kárpát-medencei magyarság sorskérdéseinek a megvitatását. Nacionalistának, fasisztának, irredentának bélyegezve mindenkit, aki magyarságpolitikáról, vagy a mai napig fel nem dolgozott trianoni traumáról szeretett volna értelmes diskurzust folytatni.
Ha valódi liberálisok lennének, akkor minden esetben fel kellett volna, hogy emeljék a szavukat az elszakított magyar nemzetrészeket érő durva jogsértések ellen. Némák maradtak, hiába bizonygatta nekem ennek ellenkezőjét Szent-Iványi István azon az ominózus rendezvényen.
Fontosabb volt mindenféle deviancia védelme, mint a magyarság sorskérdései.
Felelősség terheli őket továbbá a történelmi lehetőségek elszalasztásáért, a környező országokkal kötött, és vereséggel felérő alapszerződésekért, vagy az évekig össze nem hívott Magyar Állandó Értekezlet leépítéséért.
Elmondhatjuk, hogy összességében eljátszották egy sikeres, erős, valóban polgári Magyarország megteremtésének az esélyét. Lehettünk volna ennek a térségnek igazi gazdasági-kulturális-politikai központja. Eörsi Mátyás, és a hozzá hasonló figurák bűnei elévülhetetlenek. Egy, a rendszerváltás után ébredő nemzedék tagjaként csak annyit üzennék: Most kellene megállni.
