Mindegyikünk máshogy éli meg magyarságát. Van, aki rajong a magyar irodalomért, szereti a magyar filmeket, a színházat vagy éppen a magyar zenét. A 33 éves dunaszerdahelyi Mátis Gábor a hagyományőrzés szándékával kezdett bele a fafaragásba.
Versek, imádságok fába vésésével kezdte, történelmünk nagyjai, ahogy ő nevezi, a hősök – Szent István, Thököly, Bethlen, Kossuth – alakjának féldomborműves megformálásával folytatta. Több kiállításon is bemutatta már alkotásait.
Hogy találtál rá erre az értékes és nem mindennapi hobbira?
Úgy négy-öt évvel ezelőtt, egy ismerősöm munkáit látva tetszett meg a fafaragás. Utánanéztem az interneten is, ahol sok videót és hasznos tudnivalót találtam. Ezután vettem magamnak egy kést és egy szakkönyvet, majd hozzáláttam. Kis munkákkal kezdtem – kiírásokkal, karcolatokkal, rovásírás vésésével, amelyek még nem igényelnek olyan sokféle vésőt. Később, ahogy egyre ügyesebb lettem, egy pesti fafaragó mestertől vásároltam vésőket és megpróbálkoztam a féldomborművekkel. Ezekben azt szeretem igazán, hogy itt a hátteret is nagyon szépen ki lehet alakítani. Sokszor pont ennek a befejezése után szépül meg az egész faragvány.
Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló munkád igazán aprólékos, míves. Meddig tartott a kifaragása?
Nem mértem az időt, de olyan 70-80 órát biztosan dolgoztam rajta, míg elkészült. Bízom benne, hogy ha megfelelő gyakorlatra teszek szert és megismerem a fortélyokat, nekem is gyorsabban fog menni a munka, akárcsak az ismert fafaragó mestereknek. Ezt a faragott képemet egyébként többen is meg akarták tőlem vásárolni, de nem adtam el. Inkább az egyik megrendelőnek, épp nemrég, készítettem egy ennél is nagyobb változatot belőle. Nem szívesen válok meg a faragványaimtól, szeretem őket sorba rendezni és nézegetni, mert így láthatom, mennyit fejlődtem az elmúlt évek során.
Gábor a népi hagyományok nagy tisztelője (Fotó: a szerző)
Milyen fa a legalkalmasabb arra, hogy beleálmodj valamit?
Hársfával dolgozom, amit Győrben szerzek be. Néha ismerősöktől is kapok igazán kitűnő minőségű alapanyagot. Még a faragás megkezdése előtt fontos ellenőrizni, hogy a fa gomba- és szúmentes-e. Miután elkészülök a munkával, felhevített lenmagolajjal kezelem le, ami természetes anyag és betömíti a fa pórusait, ami így nem szárad ki és nem reped el. De nagyon szeretem, sőt van, hogy szándékosan benne hagyom a fában a hibákat, a régi repedéseket, az elszíneződéseket. Ha beleillik a kompozícióba, csak még többet hozzáad az eredetiségéhez. Ilyen „hibás” faragványom az, amin Dugonics Titusz leveti magát a várfalról.
Munkáidat nézegetve szembetűnik, hogy nagy előszeretettel foglalkozol történelmi témákkal és alkalmazod rajtuk a magyar szimbólumokat. Mi a legnehezebb egy-egy féldombormű kifaragása során?
Tisztelem a hagyományokat és szeretem a magyaros motívumokat. Nagyon sok címert is készítettem már eddig, és fejedelmeink, királyaink alakját is fába faragtam. Általában képek alapján dolgozom. Egyik kedvencem az a munkám, ami a Times magazin ´56-os címlapja (egy rajz) fába vésve. Egy másikon a Corvin közi pesti srácot örökítettem meg. Jó térlátásomnak köszönhetően a sík rajzokban és képekben is felfedezem a teret, és el tudom képzelni, hogy fog kinézni egy arc vagy egy váll domborulata. Egyértelműen az arcot a legnehezebb megformálni úgy, hogy szabályos legyen, ráadásul még érzelmet is kifejezzen. Nem is mindig vagyok elégedett a végeredménnyel. Persze sok függ attól is, hogy a fa mélysége mennyit enged meg.
Vers és idő találkozása (Fotó: a szerző)
Nem gondoltál még arra, hogy a rendes állásodat szögre akasztod, és csak ennek szenteled az idődet?
Bár a munkáim iránt egyre nagyobb az érdeklődés, egyelőre nem tervezem, hogy otthagyjam a munkahelyemet. Attól tartok, hogyha a megélhetésért kellene faragnom, elveszne az alkotás varázsa. Inkább arra törekszem, hogy egyre jobban elsajátítsam a mesterség csínját-bínját, egyre szebb és egyre összetettebb munkákban gondolkodom. Érzem, hogy van még hova fejlődnöm, hiszen mások munkáival hasonlítom össze a magaméit. Inkább a részletességre, az aprólékos kidolgozásra helyezem a hangsúlyt, ami sok időbe és munkába kerül.
El tudod képzelni, hogy esetleg elindulj a modernebb művészeti irányzatok felé is?
Bár én inkább realista vagyok, azért a nonfiguratív ábrázolási mód sem áll tőlem távol. Lehet, hogy ahogyan fejlődöm, idáig is eljutok és képes leszek beleálmodni a fába bármit. Lehet, hogy a jövőben esetleg szakrális dolgok faragásával is megpróbálkozom. A fa azért is csodálatos, természetes anyag, mert bármit bele lehet vésni, ki lehet faragni belőle, és két egyforma alkotás még véletlenül sem születik.
