Megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepelte a farnadi Nádas ifjúsági néptánccsoport november 5-én a helyi kultúrházban megrendezett jubileumi gálával.
Az együttes 1996-ban alakult Gunyics János kezdeményezésére a farnadi magyar alapiskola tanulóiból. Az első években a zselízi Juhász házaspár oktatott nekik táncokat. A gyerekek szívesen táncoltak és egyre többen jelentkeztek az együttesbe, ezért a tanító bácsi nyugdíjba vonulása után egy másik pedagógus, Henzel György folytatta az elkezdett munkát a nagysallói Német házaspárral együtt.
(Fotó: Mészáros Norbert)
Harangozó Kornélia a falu kultúrfelelőseként a kezdetektől segítette és támogatta a csoportot. Neki, valamint, Sárközi Klárának, a falu szülöttének köszönhetik, hogy megismerhették Godschmidt Józsefet, a budapesti Égtájak iroda akkori igazgatóját és munkatársait, akik tizennégy alkalommal látták vendégül a farnadi gyermekeket a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóján.
Innen indult el az az Égtájak Fesztivál rendezvénysorozat is, amely idén immár 17. alkalommal került megrendezésre Farnadon. A budapesti rendezvények alkalmával számtalan ismeretség és barátság alakult ki a résztvevő csoportok között. Ennek köszönhetően az együttes bejárta a Kárpát-medence számtalan települését, valamint évről évre Farnadon is vendégül látták határon túli barátaikat.
2004 és 2014 között az együttest Nagy Csomor Ildikó vezette, aki több koreográfussal is együttműködött. Célja a hagyományőrzés, a népi szokások felkutatása, gyűjtése és megőrzése volt. Az együttes a két évtized alatt számos versenyen és minősítőn vett részt, melyekről mindig szép eredményekkel tértek haza.
2014 szeptemberétől az együttes művészeti vezetője Takács Veronika és Légár Dániel lett. Veronika tíz évig volt a Nádas néptánccsoport táncosa, közben a fóti népművészeti iskolában néptáncos végzettséget szerzett. Egy ideig hivatásos táncosként dolgozott a pozsonyi Ifjú Szivek táncszínháznál, majd a Szentendre táncegyüttesben és a Fitos Dezső Társulatnál táncolt. Jelenleg Budapesten dolgozik a Hagyományok Házában, de elmondása szerint nagy szeretettel jár haza hétvégénként, hogy a fiatalokat tanítsa. Dániel pedig hosszú évekig a barcsi Boróka táncegyüttes táncosa volt, ahol idén felkérték a 40 éves jubileumi műsor megszervezésére. Egyetemi évei alatt a Szentendre táncegyüttes éltáncosa lett, valamint ugyancsak a Fitos Dezső Társulatnál táncolt.
(Fotó: Mészáros Norbert)
A két év alatt öt koreográfiával bővült az együttes repertoárja, azonban a régebben tanult táncokat is táncolják alkalmanként. Szívesen fellépnek a környékbeli falvak rendezvényein és különféle fesztiválokon. Több éve rendszeresen meghívást kapnak Kolozsvárra és Bécsbe a Szent István-napokra, valamint Balánbányára, a Botorka Fesztiválra. Tavaly felléptek a komáromi Jókai Színházban a Táncfórum-napokon, idén nyáron pedig az 50. Országos Népművészeti Fesztiválon Zselízen. A pacsirtahangú lányok több ízben énekversenyen, a legügyesebb táncosok pedig szólótáncversenyeken értek el szép eredményeket.
Az évek során több mint 200 fiatal kóstolt bele a néptánc világába. Jelenleg 45 táncossal dolgoznak. Az utóbbi években a környékbeli falvak fiataljai körében is népszerűvé vált az együttes és egyre többen csatlakoznak a csapathoz. Sajnos, az együttesnek nincs saját zenekara, azonban az utóbbi években állandó partnerük lett a zselízi Gereben zenekar.
A programsorozat már pénteken kezdetét vette, amikor Nádas-bált tartottak a tánccsoporthoz tartozók számára, majd szombaton a gála előtt szentmisén adtak hálát az Úrnak kegyelméért. A fő attrakciót viszont kétségkívül a nagyszabású gálaműsor jelentette, melynek keretein belül színpadra vittek moldvai, vajdaszentiványi, szatmári, kalotaszegi, mezőségi, bodrogközi, bukovinai és természetesen hazai táncokat is, amit a színültig telt kultúrház közönsége nagy ovációval és hálával fogadott. Külön kuriózumnak számított, amikor az egyik összeállítást a néptánccsoport korábbi táncosai mutatták be, mely ugyancsak osztatlan sikert aratott.
(Fotó: Mészáros Norbert)
Végül a színpadra szólították azon személyek népes táborát, akik nélkül ez az eredményekben gazdag húszéves tevékenység elképzelhetetlen lett volna. Befejezésként pedig mindezen személyekkel és a közönség vállalkozó kedvű tagjaival kiegészülve egy nagy finálén örömtánccal zárták le a gálát, amely hamarosan átcsapott a hajnalig tartó táncházba.
A csoport példaként állhat mindenki előtt, bizonyítván, hogy a népművészetnek igenis nagy keletje van tájainkon, és számos egyéb pozitívuma mellett hihetetlen erejű kultúrateremtő és közösségépítő hatással bír. Folytassa, Nádas!
