Az SaS alelnöke, Ľubomír Galko nemrégiben blogbejegyzést tett közé, amelyben azt állítja, Robert Fico kormányfőnek nem szabadna többé a diákok elé állnia, hogy agymosást próbáljon meg rajtuk végrehajtani.
Galko szerint az utóbbi napokban a polgárok többször is Vladimír Mečiar klónját láthatták Fico személyében, ami ugyan nem volt szép látvány egy alkalommal sem, de minden bizonnyal nagyon tanulságos. A hivatalban lévő kormányfő aránylag rövid időn belül kinyilvánított szégyenletességei rendkívül kínosak – de ítéljék meg saját maguk, írja Galko.
Az 1. számú szégyenletesség
Az újságírók jól megkapták tőle, akárcsak a kilencvenes években. A fejükre olvasott „piszkos szlovákellenes prostituáltak” szidalom durva és nyers megfogalmazás (e helyütt még a kommentár szerzője is szégyenkezik, amiért a múltban egy közösségi hálón tett bejegyzésében azt írta: „üdvözli az áruba bocsátott lányokat”, és újfent bocsánatot kér ezért a megnyilvánulásáért…) De nem a forma vagy a tartalom volt Fico kijelentésében Galko szerint a legrosszabb. Már egy nappal az ominózus sajtótájékoztató után elkezdték csiripelni a parlamenti verebek, hogy a gyakran használatos kulcsszavak mély elemzése tekintetében a Smer-SD-nek az az eredmény jött ki, hogy az újságírókat piszkos k-knak kell nevezni, és a kormányfő azonnal cselekedett is.
Így az a sejtés, hogy újfajta kommunikációs stratégiáról van szó, nem biztos, hogy konspiráció, főleg azután nem, amit a kormányfő a hétvégi politikai vitaműsorban véghezvitt, amikor is a közszolgálati rádió műsorvezetőjére úgy sipítozott, mint aki eszét vesztette, szlovákellenesnek és ellenzékinek nevezve azt.
A 2. számú szégyenletesség
Ugyanazon a sajtótájékoztatón, amelyen Robert Fico olyan gyengéden és barátságosan nyilvánult meg az újságírókkal kapcsolatban, még valami sokkal, de sokkal rosszabbat is tett. A szlovák uniós elnökség elleni szervezett támadással vádolt meg két fiatalembert. Azokat a fiatalokat, akik nyilvánosan rámutattak a külügyminisztériumban történt lehetséges csalásra, azután, hogy egyikük – Zuzana Hlávková – a saját bőrén tapasztalta, milyen is az, amikor egy beadvánnyal ajtóról ajtóra jár az ember a minisztériumban, az egyik felettestől a másikig, és mindegyik, beleértve magát a minisztert is, fütyül rá. Attól tartok, hogy Ficót a felmérésén kívül a paranoia is befolyásolja, véli Galko. A kormányfőnek ez után a fiatal generációval szemben elkövetett disznóság után már sohasem szabadna kiállnia eléjük, hogy agymosást végezzen rajtuk… bocsánat, hogy a jogról adjon elő nekik. De ha mégis megteszi, a diákok tömegesen kifütyülhetnék. Mert megérdemli.
A 3. számú szégyenletesség
De nem kerülheti el a figyelmünket a szlovák kormányfő fehéroroszországi – Európa utolsó diktatúrájában tett – látogatása sem, vélekedik Galko. Fico vonzalma a diktátorok és rendszereik iránt közismert. Még az sem tántorítja el őt ettől, hogy némelyikük itt-ott úgy bánik vele, mint – finoman fogalmazva – az alsóbbrendű partnerrel. Az újságírók közt szó szerint legendák keringenek arról, hogyan kellett Ficónak órákat szteppelnie a líbiai diktátor, Kadhafi sátora előtt, amíg az hajlandó volt beengedni Szlovákia akkori kormányfőjét.
Mindenesetre a Lukasenko személyére zengett ódái, mint ahogyan a fehérorosz kormány elnökének újbóli meghívása is éberségre intenek bennünket. További ezzel összefüggő gondom, ha valaki képes volt eladni Szlovákiát az oligarcháknak, eladhatja azt akár a diktátoroknak is.
A 4. számú szégyenletesség
A nemrégiben elhunyt kubai diktátort, aki több évtizedig elnyomta a népét, akinek több tízezer tönkretett élet nyomja a lelkét, és akinek az országából a kubaiak tömege mellett a saját lánya és a húga is elmenekült, az „élni a saját életemet” elszánt megtestesítőjének nevezni és csodálattal adózni neki emiatt, nemcsak szégyenletes, hanem elfajult is. Elfajult valamennyi áldozatával szemben, akik politikai üldözöttek voltak, és a nézeteik miatt több évre börtönökben végezték vagy a despota rendszer egyszerűen meggyilkolta őket.
Robert Fico első reakciójában még azt is bejelentette, hogy ha meghívják, a temetésre is elmegy (aztán kedden bejelentette, hogy végül mégsem megy el rá). Nos, a kormányfő úr valamikor ellátogathatna Kubába és becsületesen végigjárhatná azt, megismerkedhetne a közönséges kubaiak életével, hogy megtudja, mit tett velük meg az egész országgal ez a „forradalmár”, és milyen „szabadságot” meg „jólétet” biztosított a számukra.
Az 5. számú szégyenletesség
Az Állítsuk meg a korrupciót alapítvány áron felüli egészségügyi eszközök és berendezések vásárlására mutatott rá a belügyminisztériumhoz tartozó pozsonyi Szent Mihály Kórházban. Az alapítvány az összehasonlítás során igazán becsületes munkát végzett. Némelyik tételt őrületes, akár tízszeres (!) áron vásároltak, mint ami szokványos. Robert Fico ahelyett, hogy megköszönte volna ezeknek a súlyos tényeknek a feltárását, és azonnali ellenőrzést rendelt volna el, megtámadta az alapítványt. Mivel az szerinte, Kiska államfő megrendelésére hozta nyilvánosságra az üggyel kapcsolatban megállapított információkat, s Andrej Kiska új politikai pártjának létrehozását „készíti elő”.
Eltekintve attól, hogy az alapítvány 2012-ben alakult, amikor Andrej Kiska valószínűleg még nem is sejtette, hogy majd elindul a köztársaságielnök-választáson, azt meg már végképp nem tudhatta, hogy meg is választják. De még ha ez az állítás igaz is lenne, a kormányfő alapvető kötelessége lenne az ilyen súlyos gyanú esetén azonnal cselekedni, ellenőrizni, és vagy büntetni, vagy tényekkel megmagyarázni, hogy nem így történt.
A leggyávább kormányfő
Rendkívül szégyenletes a kormányfőtől az is, hogy köröskörül mindenkit támad, és gyáván mindenkit gyaláz, anélkül, hogy lehetőséget adna a védekezésre. Az említett médiumokat, az alapítványt vagy a korrupció bejelentőit, de az ellenzék képviselőit és az államfőt is. A sajtótájékoztatókról rendre elszalad, még mielőtt az újságírók akár egyetlen kérdést is feltehetnének neki. A televíziós és rádiós vitaműsorokba csak egyedül jár vitázni, az ellenzéki ellenfelektől nyilvánvalóan fél. A parlamentben valamelyik kormánytag leváltására tett kísérlet esetén az ülés elején elhadarja, ami a papírra le van neki írva, kiönti a mocskot és elfut, a megjegyzéseket sem várja meg.
Szlovákiának brutálisan gyáva kormányfője van. Robert Fico a leggyávább kormányfő az önálló Szlovákia történelmében, vélekedik Galko.
(Felvidék.ma/Denník N)
