Az óesztendő utolsó napja az év végi számvetések és mérlegelések ideje. Magyarságunkért, közösségünkért, másokért dolgozó embereket kérdeztünk arról, hogyan értékelik az idei évet és milyen reményekkel tekintenek a következőbe.
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke:
Az elmúlt esztendő, szövetségünk, a Csemadok szempontjából fontos és meghatározó volt, hiszen tisztújítást tartottunk az alapszervezetektől kezdődően egészen az országos tanács, illetve az elnökség megválasztásáig. Új alapszabályt és programot fogadott el a közgyűlés a következő megbízatási időszakra. Örülök annak, hogy több fiatal kapott bizalmat, s a gyengébb nem képviselői is nagyobb számban vesznek részt a közművelődési tevékenységben, mint a korábbi időszakban.
A legkiemelkedőbb esemény az Európai Polgári Díj odaítélése volt a Csemadok számára. Felemelő érzés volt az Európai Parlament dísztermében átvenni a legrangosabb nemzetközi civil elismerést jelentő díjat, s anyanyelvünkön, magyarul is hallani a méltatást. Köszönet ezért valamennyi korábbi és jelenlegi Csemadok-tagnak. Remélem, hogy ez az elismerés ösztönző hatással lesz a következő időszakra is, s az ideihez hasonló eredményekről tudunk majd beszámolni.
A DAC stadion megnyitása fontos és meghatározó élmény volt, nemcsak nekem, hanem bizonyára magyar közösségünk számára is. Természetesen nagyon örülök lányaim sikereinek is, akik bizonyítják, hogy az anyanyelvi oktatás nagyszerű alapul szolgál az érvényesüléshez.
A felvidéki magyarok, s így természetesen a Csemadok szempontjából szintén nagyon fontos lesz a 2017-es esztendő, hiszen nem mindegy, hogy mennyire tudjuk megszervezni közösségünket. A következő évi megyei választások során majd kiderül, hogy milyen mértékben tudjuk mozgósítani sorainkat, hogy ne lehessen rólunk, nélkülünk dönteni a számunkra meghatározóan fontos kérdésekben. Nagyobb összefogást, erősebb és hatékonyabb érdekképviseletet várok közösségünk tagjaitól, s szövetségünk aktivistáitól pedig azt, hogy szerkezeti struktúráinkat mozgósítva, illetve hasznosítva a közösségépítésre helyezik a legnagyobb hangsúlyt.
(Fotó: pixabay.com)
Nem szabad elfelednünk, hogy helyettünk ezt a munkát senki nem tudja és fogja elvégezni. Anyanyelvi kultúra és közművelődés nélkül nem lehet sikeres a közösségi tevékenység. Olyan magyar embereket kell támogatni, akiknek fontos közösségünk sorsa, akik tudatában vannak, hogy miért fontos a felvidéki magyarság szempontjából a Csemadok, akik tudják, hova tartoznak.
Öllös László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet elnöke:
A 2016-os esztendő a nemzetközi viszonyok szempontjából nem tartozik a sikeresek közé. A szíriai válság elmélyült. A harmadik világbéliek Európába áramlása gyengült ugyan, de nem állt meg, az Európai Unió pedig ebben az évben sem volt képes dönteni a kérdésben. Az EU tagállamaiban tovább erősödtek a szélsőségesek és szaporodtak a terrorista támadások.
Szlovákiában alapvetően nem változott a helyzet a parlamenti választások után. Ez sem az országnak, sem pedig a szlovákiai magyaroknak nem jó. Szlovákia és Magyarország kormányainak álláspontja a bevándorlás kérdésében közel került egymáshoz, ám a magyar kisebbség ügyére ennek nem volt jelentősebb hatása, így lényegi változás sem történt a kérdésben. Az ország lakosainak értékrendje a magyar-kérdésben ugyanis a régi maradt, lényegi elemeinek vonatkozásában társadalmi vita sem folyik, sőt a szlovák tömegkommunikációs eszközökben évek óta tartó csend honol.
Az MKP és a Híd között lezajlott egy nagy találkozó a társadalmi szervezetek vigyázó szemei előtt. A találkozó következményei még ködösek.
Számomra a legnagyobb örömöt a Fórum Kisebbségkutató Intézet fennállásának huszadik évfordulója adta, s nem is maga az ünnepség, hanem a két évtized eredményeinek átgondolása.
Az előttünk álló 2017-es évtől új ötleteket, elképzeléseket, ideákat várok. Európának történelme során éppen az új eszmék, találmányok adták az erejét. Az a képessége, hogy problémáit kreatívan volt képes megoldani. Ennek első lépése a kritika. Kíméletlenül és pontosan meg kell fogalmaznunk, miben tévedtünk, hol hibáztunk! Ezután ki kell találnunk, mit is tegyünk és hogyan! Ez a fejlődés lényege. Európa addig fog a legsikeresebbek közé tartozni, ameddig képes lesz erre.
Ugyanezt várom tőlünk, magyaroktól is. Sőt tőlünk a leginkább!
(Fotó: pixabay.com)
Bodó Anna, a somorjai idősotthon igazgatónője:
A 2016-os év az idősek otthonában dolgozók számára a kihívások, változások, de az előrelépések éve is volt. Sikerült fokozatosan „életet lehelni” az intézet új épületébe, s otthonossá tenni. Pályázat útján 20 darab elektromosan állítható ágyhoz jutottunk és több modern segédeszközt vásároltunk. Érdekes módon minden egyes feladat, ötlet megvalósítása egy újabb feladat megoldása elé állított bennünket, ami igazából folyamatos fejlődést eredményezett.
Az óév örömökkel, tervekkel, szeretettel, de gondokkal is teli volt. Olyan év, amely megmutatta, hogy mennyi jóindulat, segíteni akarás lakozik a körülöttünk élő emberekben. Persze, voltak szomorú pillanatok is, de ezeket segített átvészelni az egymás iránt érzett szeretet és összetartozás érzése. Mindent összevetve a 2016-os évet pozitívan zárom és remélem, hogy a következő év sem lesz rosszabb.
A 2017-es évre szintén rengeteg tervünk van. Szeretnénk befejezni az otthon körülötti terület parkosítását, de a legfontosabb, hogy elkezdődjenek a nappali ellátó létrehozásával kapcsolatos munkálatok. Szeretném, ha csupa elégedett arcot látnék magam körül, ha mindenki megtalálná a maga kis örömét az életben. Magánemberként az év eleje nagy örömet tartogat számunkra, februárban várjuk az első unokánk megszületését. Ezt az örömet csak édesanyám betegsége árnyékolja be. A másik igazi nagy öröm az lenne, ha meggyógyulna.
Kassai Gyula, a Barsi Református Egyházmegye esperese:
Az év azzal kezdődött, hogy az önkormányzat meg akarta büntetni egyházközségünket (50 ezer euróra), mert veszélyesnek ítélte a református temető kerítését. Kijavítottuk. De nem ez volt a legnagyobb kihívás. Nyitra megye még 2015 szeptemberében úgy döntött, hogy gimnáziumunknak nem enged első osztályt nyitni. A minisztériumtól kértünk jogorvoslatot. Sikerült, de ez fél év kemény munkájának volt köszönhető. Az iskolánkat közben, 2015 novemberében, új épületbe költöztettük. Egy olyan stratégiába kezdtünk, amelynek 4-5 év múlva várhatóak az első eredményei.
Tavasszal megszerveztünk egy egyházmegyei majálist, táblát állítottunk gályarab prédikátorainknak. Több konferenciát, kiállítást, egyházmegyei és gyülekezeti alkalmat szerveztünk. Nagyon sok látogatót, csoportot fogadtunk Magyarországról, Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, de mi is sok helyen megfordultunk. A gyülekezetben volt több koncert, előadás, sok-sok gyerekprogram. Az énekkarunk nemcsak énekel, de az alkalmak szervezéséből is kiveszi részét. Kárpátaljai fiataloknak egyhetes ingyenes lévai táborozást szerveztünk és adományokat is gyűjtöttünk a számukra.
Az egyházmegye 19 gyülekezete kapott fejlesztési támogatást a magyar kormánytól. Nem volt egyszerű a projektek levezénylése, mert néhány hónap állt csupán a rendelkezésünkre. Harminc év után felújítottuk a gyülekezetünk lelkészlakását. A családommal három hónapig éltünk a hivatal épületében. Fárasztó volt ez az időszak. Nehéz év volt, sok kihívással, de sok áldással is.
A kihívások és feladatok még erősebbé tesznek. Nem lehet a múltból építkezni. Ha nem találunk kellő motivációt és új erőt a feladatokhoz, akkor kudarcok sorába ütközünk. Többször éreztem már, hogy nincs tovább, elfogyott az erő és a muníció. Aztán mindig jött valahonnan segítség. Onnan felülről, vagy belülről, vagy a családomtól, vagy a gyülekezetemtől, vagy lelkésztársaimtól.
(Fotó: pixabay.com)
Az új esztendőben lelkészként fontos lesz, hogy, akik hozzám fordulnak, azokat meg tudjam hallgatni és rá tudjak mutatni az egyedüli erőforrásra. Esperesként, hogy megértessem az egyházmegye gyülekezeteivel, nem lehet kitérni az elhívás elől és a legkisebb gyülekezetnek is konkrét feladata van, csak nyitottá és áldozatkésszé kell válni. Legyünk mindenkor összetartó közösség. A családban pedig minden vágyam, hogy a gyermekeim megtalálják igazi helyüket az életben.
Nagyon nehéz évre számítok. Remélem, még több munkatársunk lesz, mint az idén. A reformáció emlékéve miatt is még több feladat hárul majd mindenkire. Nem szeretnénk csak emlékezni, mert akkor nem lennénk jó reformátusok. Szeretném azt is, ha minél többen vállalnák tudatosan identitásukat, ha minden magyar gyermek magyar óvodába és iskolába járna.
Az iskoláink védelme tekintetében társadalmi szinten nagyobb összefogást és hatékonyabb cselekvést várok az őrállóktól. Szeretném, ha a templomaink gyakrabban telnének meg hívekkel. Ehhez csak az kell, hogy akik rendszeresen járnak, még többet tegyenek egymásért. Ami a legfőbb, hogy az életre áldásként tekintsünk, és ne feledkezzünk meg arról, aki mindenben a legnagyobb támaszunk, a Gondviselőnkről.
(vj, pp)
