A polgárok kiábrándultak a politikából. A felvidéki magyarokra ez még hatványozottabban érvényes, legalábbis a szavazási passzivitás erre utal. A magyarság eddig nem túl sok pozitív lépést látott a márciusi választások után megalakult kormánytól. Pedig gond van elég, amit meg kellene oldani.
Őry Péterrel, a Magyar Közösség Pártja Országos Tanácsának elnökével értékeltük az évet. Az interjú a Felvidéki Magyarok 2016/4. számában jelent meg.
Nehéz év van mögöttünk. A márciusi választás nem úgy alakult, ahogy az MKP várta. Miben látja az okát annak, hogy nem sikerült mozgósítani a választókat? Alacsony volt a részvételi arány a déli járásokban, miközben a szlovákoknak megjött a szavazókedvük.
Számtalan elemzés látott napvilágot a parlamenti választások után. Le kell szögezni, hogy gyakorlatilag össztársadalmi szempontból sem tudták a közvélemény-kutatók „bemérni” a valós társadalmi állapotokat, hiszen az előrejelzések és a valóság között szakadéknyi különbségek voltak. Meglepetés volt számomra a Család Vagyunk jó szereplése, a Háló leszereplése és még sorolhatnám… Ami közösségünket érinti, azt gondolom, hogy a magyarság elvesztette hitét a politikában, hiszen a 25 éve ismételgetett ígéretek csak ígéretek maradtak. A többpólusosság oda vezetett, hogy a hivatalosan 8,5 százaléknyi közösség már nem vesz magasabb arányban részt a választásokon, sőt a déli járásokban volt a legalacsonyabb részvételi arány. A magyarok egy jelentős része ma már nem etnikai alapon szavaz, azaz nagyobb a távolmaradás és vannak, akik szlovák pártokra voksolnak. Az általam divatpártoknak nevezett formációktól pedig politikailag semmilyen megoldást nem lehet, vagy lehetett várni. A pontos és aprólékos elemzést személy szerint a politológusokra és szociológusokra bíznám. Egy jelenségre azonban szeretnék rámutatni: a Pozsony–Zsolna tengelyen voltak átlagon felüli részvételi arányok, tehát pontosan ott, ahol évek óta a legnagyobb beruházásokra került sor. Dél mostoha, az arány pedig alacsony volt, ezért is említettem, hogy a polgárok kiábrándultak a politikából.
A márciusi választás után nagyon gyorsan megalakult a kormány. Véleménye szerint mi volt a sietség oka? Nemzetiségi szempontból eddig nem sok jót tapasztaltunk. Milyen elvárásaink lehetnek?
Így van, pár nap alatt összeállt az ország régi-új kormányzata. Számomra nem a választások napja és a megalakulás közötti időpont az igazán érdekes és egyben fura is, hiszen közös alapokon fekvő és előzőleg együttműködő pártoknál ez más országokban is megtörténhet. Az azonban furcsa, hogy önmagukat teljesen más értékrend mellett meghatározó és egymás ellen kampányoló pártok álltak ilyen módon össze. Végiggondolva a történéseket, felmerült bennem a kérdés, hogy a választási kampányban mondottak és ígértek, nem csak egy több forgatókönyvet tartalmazó „színjáték” részét képezték-e, vagy történtek-e esetleg már hónapokkal előtte megegyezések a kormány esetleges összetételéről. Naivitás lenne azt gondolni, hogy egy hét alatt hirtelen összeáll egy egymással szemben álló pártokból létrejött kormány. Mindenesetre az is érdekes volt, hogy ma már tudjuk, a Hálónak „halálos ölelés” volt a kormánykoalícióba lépés. A nyáron mondtam egy tábori előadás során, hogy az ilyen gyors megalakulás mediális elhitetése olyan, mintha hinnénk a vegetáriánus farkasokban…
A márciusi választás után az MKP tisztújításán megfiatalodott az elnökség. Azóta több téma napirendre került, a médiatörvény módosítása, a nyelvhasználati kérdések, melyekkel az MKP a minisztériumokhoz fordult. Történtek előrelépések ebben az ügyben?
Valóban új ügyeket tártunk a nyilvánosság elé az MKP-ban. Konstruktív kritikákat fogalmaztunk meg. Ez alatt azt értem, hogy nemcsak a gondokat vagy törvényi hiányosságokat tettük szóvá, hanem kész, teljes és szövegezett megoldási javaslatokkal éltünk. A nyelvhasználat területén kidolgoztuk a teljes közlekedésügyi kétnyelvűség törvénytervezeteit. Elküldtük a közlekedési tárcának, tudtommal a mai napig nem érkezett válasz, bár a sajtóban hónapokkal ezelőtt nyilatkozta a miniszter /is/, hogy egy tollvonással megoldja az ügyet, amire azóta is várunk.
A másik konkrétum a Szlovák Televízió műsoridejét érintő intézkedési tervünk volt, ahol már most a lakossági aránynak megfelelően kellene magyarul is sugározni. A kulturális tárca egyik főosztályvezetője válaszában azt magyarázta, hogy mit miért nem lehet, illetve, hogy nincs erre keret. Döbbenetes, hogy egy „jogállamban” nem a törvényi kötelességek betartására figyelmezteti a televíziót a minisztérium, hanem arról elmélkedik, hogy miért nem lehet biztosítani a jogszabály betartását. Gondoljunk csak bele, hogy mit szólna a rendőr, ha egy bírságolásnál a közlekedési szabályt sértő azt mondaná: nincs fedezetem arra, hogy én önnek bármilyen büntetést fizessek. Elvben hasonló volt a válasz. Természetesen az MKP-ban az ügyet tovább fogjuk vinni, de ez már csak jövő évben történik meg.
Választottak az erdélyi magyarok is. Az összefogás listája, azaz az RMDSZ és a MPP listája valamivel több, mint hat százalékos eredményt ért el, ami jó eredménynek számít. Példát vehet a felvidéki politikai elit az erdélyi összefogásból?
Azt gondolom, hogy igen. De pár napja mondtam el, hogy Erdélyben egy széleskörű magyar listán szerepeltek kizárólag magyar jelöltek. Számtalanszor elmondtuk, hogy a magyar összefogás közösségi és nemzeti érdekünk is. Ebben az irányban szerintem nincs olyan tagja az MKP-nak, aki azt mondaná, hogy nem szükséges a magyarságot összefogni, függetlenül attól, kinek milyen politikai nézetei vannak. Ez egyébként az MKP néppárti jellegéből adódóan is alapelvünk.
A Pro Civis Polgári Társulás elnökeként gyakran felhívja a figyelmet a kisebbségeket ért jogsértésre, elsősorban a nyelvi jogok be nem tartására. A legutóbb 117 hiányosság miatt fordult a társulás a kormányhivatalhoz. Történt az ügyben előrelépés? Milyen lépéseket tervez még a Pro Civis?
Valóban 117 beadvánnyal fordultunk a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalához a kisebbségi nyelvhasználati törvény megsértése miatt. Beadványainkkal az elektromos hálózatokon feltüntetett feliratokkal kapcsolatos hiányosságokra kívántuk felhívni a figyelmet. Hivatalos válasz a hivataltól nem érkezett, hogy finoman fogalmazzak, ez is eléggé furcsa, hiszen vannak törvényi határidők. Biztató lehet viszont, hogy Bukovszky László kormánybiztos a sajtóban megerősítette: a beadványok megérkeztek. Remélem, rövidesen tájékoztatást kapunk az ügy menetéről is. A sajtóból viszont arról is értesültünk, hogy kizárólag ezek a beadványok érkeztek kisebbségi nyelvhasználati ügyben. Ilyenkor kicsit elszomorodom, hiszen talán többen is élhetnénk a jogunkkal, arról nem is beszélve, hogy hányan deklarálták a nyelvhasználat melletti kiállásukat. Nézetem szerint ennél erőteljesebben kell fellépnünk. Így év végéhez közeledve viszont engedjék meg nekem, hogy a Pro Civis munkatársainak és segítőinek is megköszönjem, hogy tettek a magyar nyelvhasználat biztosítása érdekében. Karácsonyra pedig mindenkinek meghitt, békés és szeretetteljes ünnepeket kívánok.
Megjelent a Felvidéki Magyarok című folyóirat 2016. évi 4. számában, mely megtekinthető és letölthető ITT.
