Az elmúlt év utolsó napjaiban, Pozsonyhidegkúton (Dúbravka) egy háztáji udvar 65 fiatal csirkéjét gyilkolta le a kór, s a vírus január 2-án már a kassai állatkert pézsmarécéi között szedte az áldozatait. Másnap a nagykeszi vadásztársaság tagjai fedeztek fel tömeges hattyúelhullást a falujuk melletti 1,2 hektáros tavacskán. A tavat rögtön lezárták, és mára bebizonyosodott, hogy a kórokozó ebben a harmadik esetben is a H5 családba tartozó vírus, ahogy a kétezres évek elején világhisztériát okozó kórokozó is volt.
Madárinfluenza a különféle házi baromfiállományokban (elsősorban pulykákban, gyöngytyúkokban, tyúkokban, vízimadarakban) világszerte előfordulhat. Fertőzöttek lehetnek a vadon élő madárfajok, különösen a vízimadarak (vadkacsák, vadlibák, hattyúk, gázlómadarak), amelyek többnyire a betegség tüneteitől mentesen is hordozhatják a vírust. Ezeknek a madaraknak főleg a bélcsatornájában szaporodik a vírus, az ilyen állatok bélsarukkal fertőzik a vizeket és az odajáró – főleg vízibaromfifajok egyedeit.
A madárinfluenza esetében a lappangási idő rövid, általában 1-3 nap. A beteg madarak bágyadtak, elesettek, alig mozognak, nem repülnek, esetenként hasmenés alakul ki náluk és sokszor még a légzőszervi panaszok megjelenése előtt elhullnak. A betegségre jellemző légzőszervi tünetek orrfolyásban, kötőhártya-gyulladásban, tüsszögésben, krákogásban és gyakran a szemgödör alatti üregek gyulladásában jelentkeznek.
A vírusok az élő szervezet sejtjeinek élősködői. Az élő gazdasejtekbe bejutva a sejteket arra késztetik, hogy a saját anyagcseréjük rovására akár több százezres-milliós számban állítsák elő a vírus-részecskéket. Az élő sejt egyfajta vírusgyárrá változik és ebben a folyamatban maga a sejt (és azután akár az egész szervezet) tönkremegy, elpusztul.
Általánosságban az a tapasztalat, hogy az állatok influenzavírusai közvetlenül nem ragadnak át az emberre és fordítva sem, illetve teljes bizonyossággal kimondható, hogy a madárinfluenza vírusa emberről emberre nem képes átterjedni. Viszont extrém körülmények között, például ha valaki folyamatosan és nagy mennyiségben lélegzi be a madárinfluenza vírusát (is) tartalmazó port, akkor kivételesen előfordulhat, hogy emberben közvetlenül a madárinfluenza vírusa okoz megbetegedést.
Az Ázsiában észlelt emberi, de madárinfluenza vírusa által okozott megbetegedések azok között jelentkeztek, akik a madarakkal nap, mint nap, „hivatásszerűen” foglalkoztak, és a munkavégzés során egyéni védőmaszkot nem használtak.
Az igazi veszély viszont akkor keletkezik, mikor egy sejtet egy időben kétfajta vírus (mondjuk, emberi és madár) fertőzi meg. Ekkor a vírusoknak mind a burkot képező fehérjeállományában (ezen fehérjék felismerése alapján védekezik a sejt), mind a vírus genetikai átörökítő anyagában olyan rekombináció, módosulás jöhet létre, amely már veszélyes is lehet az emberre.
Az influenzavírusok ellenálló képessége viszont kicsi. A testváladékok beszáradása, a különböző fertőtlenítőszerek, a 60 °C feletti hőmérséklet hamar elpusztítja ezeket. A főzés, a párolás vagy a sütés az influenzavírusok elpusztításához biztosan elegendő.
Óvintézkedések az érintett falvakban
A madárinfluenza kapcsán rendszeresen felmerül az emberi megbetegedés kérdése. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a madárinfluenza a madarak megbetegedése, míg az emberi influenzákat, mind a nagy világjárványokat (spanyolnátha 1918, ázsiai influenza 1957, hongkongi influenza 1968), mind pedig a szezonális influenzákat humán influenzavírus-törzsek okozták és okozzák.
Az emberi esetek száma azonban arányait tekintve egyértelműen mutatja, hogy nincs szó a madárról emberre történő tömeges terjedésről, mindössze szórványos eseteket látunk. Így miközben több mint 140 millió madáreset fordult elő a legutóbbi járványban, körülbelül 130 emberi megbetegedés történt, akik közül több mint 60 meghalt. A 2003-as hollandiai járványt mintegy 100 emberi megbetegedés és 1 haláleset kísérte. A madaraktól fertőzött emberek esetében emberről emberre terjedést egy esetben sem sikerült igazolni, ami arra mutat, hogy a madárról az emberbe került vírusnak az ember csak alkalmi gazdája.
Az emberi megbetegedések megelőzhetők, ha az emberek távol tartják magukat a madárinfluenzás baromfitól, így kerülni kell a járvány által sújtott területeken a baromfitelepek, élőállat-piacok, állatkertek, madárkereskedések látogatását, illetve az ilyen helyen dolgozók esetében a szükséges védőintézkedéseket (védőruházat, orr/arcmaszk viselése, rendszeres kézmosás, fertőtlenítés, hatékony légelszívás, stb.) be kell tartani.
Ami a Nagykeszin elpusztult 29 hattyú tetemét illeti, folyik a kiszabadításuk a jég közül, ami után majd megsemmisítik őket. Az állategészségügyi hivatal a legutóbbi hisztéria óta a baromfitenyésztők részére kiadott az egész ország területére egy alaprendelkezést.
Kiállított ludak (Fotó: B. Vida Júlia)
A lokális intézkedések a komáromi hivatalban most készültek el, ahol Nagykeszi és Ekel térségére egy szigorúbban ellenőrzött és ellenőrzött 3 kilométer sugarú zónát alakítottak ki.
A községeket kötelezik a nevelt madarak összeírására, és a lakosság informálására. A tenyésztőknek az istálló bejáratainál biztosítaniuk kell a fertőtlenítés lehetőségét, meg kell akadályozniuk, hogy az állomány a vadon élő madarakkal találkozhasson, továbbá az itatóvíz nem származhat olyan forrásból, amit a vadon élő madarak megfertőzhetnek. A tenyésztőknek jelenteniük kell bármely, a madárinfluenzára utaló jelet, de azt is, ha 20%-kal csökken a víz- és takarmányfogyasztás, vagy egymást követő két napon keresztül 5%-kal csökken a tojáshozam, vagy a heti elhullás 3% fölé emelkedik. A hivatal betilt mindennemű baromfi elszállítását az érintett községekből, ahogy a kiállításokon való részvételt is.
A vadászok pedig kötelezve vannak, hogy figyelemmel kísérjék a szabadban élő madarakat, és tilos a madarak vadászata, valamint a jelenleg fogságban tartott madarak szabadon eresztése.
