A hónap végéig látogatható egy külsőségeiben semmilyen feltűnést nem keltő, ám mégis rendkívül tanulságos kiállítás a CSEMADOK Kossuth téri székházában, Komáromban. A tárlatnyitóról portálunk már beszámolt, ám úgy vélem, érdemes ismételten szólni róla, mert a téma – Menekülés Ausztriába – hozzásegít a világ jelenlegi helyzetében a tisztánlátáshoz.
Az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc kitörésének és leverésének hatvanadik évfordulójára emlékeztünk tavaly, sőt, emlékezünk még idén is. Az eltelt évtizedekben két nemzedék nőtt fel, s mivel a levert, szentnek is nevezett forradalom kitörésének okairól a kádári időkben hazudozott a hatalom, sokak számára ma sem világos, mi is történt valójában. Sőt: még a kommunisták bukása után is időbe telt, amíg napvilágot láthattak a legfontosabb hiteles dokumentumok, megjelenhettek az eseményt tárgyilagosan bemutató tanulmányok, könyvek, fényképek és a túlélők vallomásai.
A komáromi kiállítás a megtorlás elől Ausztriába menekülő magyarok tízezreinek helyzetét villantja fel korabeli írásos dokumentumok és fényképek segítségével. Saját szemünkkel láthatjuk, kik voltak a menekülők, akik puszta életüket mentve vonultak át az osztrák-magyar határon, mindenüket odahagyva hazájukban, tele kétségekkel: befogadják-e őket a szomszédban, s ha igen, hogyan alakul majd a sorsuk. Ez a fájdalmas vonulás élet és halál mezsgyéjén zajlott; sokaknak nem is sikerült – elfogták őket.
Ausztriában az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat is azok közé a szervezetek közé tartozott, amely mély együttérzéssel viszonyult a menekülőkhöz, gondoskodott elhelyezésükről, segítette őket új életet kezdeni. Az ember a kiállítás anyagát szemlélgetve akaratlanul is összehasonlítja az ötvenhatos menekülteket és korunk migránsainak zömét – tisztelet a valóban szerencsétlen sorsú, életüket mentő emigránsoknak. Ég és föld a különbség! Az ötvenhatos magyarokat a szovjet tankokkal levert véres szabadságharc kényszerítette idegenbe; nem embercsempészek vezették félre, s nem eltorzított eszmék csábították őket a „fenékig tejfel” ígéretével idegenbe.
„Mindössze” ennyi a tárlat tanulsága, de aki felismeri ezt az igazságot, rádöbbenhet arra is, hogy micsoda hazug, velejéig hamis világban élünk, melyben kevés olyan médium akad, amely hitelesen ábrázolná korunk népvándorlását.
A kiállítást a Komáromi Protestáns Nőegylet, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat és a Komáromi Csemadok Alapszervezete közösen szervezte, hogy bemutassa a Magyar református egyházi szolgálatok tevékenységét az Ausztriába menekült magyarok körében.
A figyelemre méltó tárlat megvalósítása elsősorban dr. Körtvélyesi Piroskának, a Komáromi Protestáns Nőegylet elnökének, és a kiállítás kurátorának, Mag. Karvansky Mónika bécsi református lelkésznőnek érdeme. A megnyitón részt vett Stubendek László, Komárom város polgármestere. Közreműködtek a helyi művészeti alapiskola tanárai – Fekete Éva és Fekete Vince, valamint Keszeg Pálné.
