Hiteles, nyilvános, a sajtóban megjelent információkra alapozva közölte az Oxfam ügynökség, hogy 2016 végére a világ nyolc leggazdagabb emberének összesített vagyona meghaladja a világon élők szegényebbik felének összesített vagyonát.
„Nem hiszem, hogy akad a Földön olyan épeszű ember, aki ezt helyesli, követendő példának tekinti. Még az érintettek sem, hiszen tíz-húsz éve ők sem gondolhatták, hogy cégfelvásárlásaik, bekebelezéseik – szaknyelven szólva a tőke koncentrációja – évek múlva ilyen mély szakadékot képez majd az egyes társadalmi csoportok között. A folyamat legrosszabb velejárója az egészséges, öntudatos, tettre kész középosztály rohamos eltűnése szinte az egész világon” – áll Farkas Ivánnak, az MKP gazdaságpolitikai alelnökének portálunkhoz eljuttatott írásában.
Mindez szerinte a gyorsan terjedő globalizáció egyik leglátványosabb következménye. A Davosban zajló Világgazdasági Fórum egyik fő témaköre a társadalmi csoportok életszínvonala között tátongó szakadék, a vagyoni különbségek enyhítésének szükségessége, és a megoldási javaslatok gyakorlati alkalmazása.
A cikkíró úgy véli, az Oxfam elemzése bizonyára befolyásolja majd a témában elhangzó előadások tartalmát, legyenek bár a felszólalók közt államfők, pénzügyminiszterek, oligarchák vagy vezérigazgatók. „A helyzet ugyanis tarthatatlanná vált. Ezt bizonyítják a 2016-ban lezajlott választások is, amelyek helyenként a hagyományos pártok jelentős meggyengülését, a mai világrenddel szembeforduló pártok látványos felfutását eredményezték. Az emberek már nem hisznek a meséknek, tényleges változásért kiáltanak” – olvasható az írásban.
E tekintetben vajon mi a helyzet Szlovákiában, tágabb értelemben Közép-Európában? – teszi fel a kérdést Farkas. Szerinte évről-évre érzékeljük ugyan a néhány százalékos gazdasági növekedést, ám ez mit sem segít a középosztály rohamos lerongyolódásán, a kis- és közepes vállalkozók helyzetének stagnálásán. Nem is beszélve azokról, akik munkavállalóként (a szlovákiai árszinthez mérve) a minimálbérhez közeli éhbérért dolgoznak, gyakran három műszakban. Vagy szociális segélyen tengődnek….
Az írásból kiderül, hogy a szakadéknyi társadalmi különbségek enyhítése céljából az MKP 2016-os választási programjában három olyan intézkedést javasolt, amelyek ezen különbségek enyhítését célozták meg.
„Nem vagyunk új adónemek bevezetésének hívei. Azonban a személyi jövedelemadó progresszivitását, lépcsőzetességét javasoltuk elmélyíteni. Mert valljuk: a mai társadalmi környezetben a legalacsonyabb bérért dolgozók megérdemlik, hogy jövedelmi adókulcsuk ne 19 százalékos legyen, hanem 10 százalékos. A másik oldalon, aki kiemelt jövedelmet kap, annak adókulcsa növekedjen, vállaljon magasabb közteherviselést, mert neki telik rá”.
Farkas szerint azt a neoliberális maszlagot ma már senki sem hiszi el, hogy az adókulcs azonos legyen mindenki számára (egyenadó), mert a magasabb fizetésből így is magasabb összeget fizet be az államkasszába. Ez ugyan igaz, ám az Oxfam elemzése is igazolta, hogy ez mennyire téves felfogás, és Szlovákia is tévúton járt 2004 óta.
Az MKP másik javaslata az volt, hogy az ingatlanadó a jövőben sokkal inkább tükrözze az adott ingatlan értékét, mint ma. Az ingatlanadó kiszabásánál mérvadó legyen az ingatlan elhelyezkedése és piaci értéke egyaránt. Annál is inkább, mert egy, a hatvanas években épült sátortetős 10×10 méteres családi ház értéke teljesen más Losonc határában, mint a fővárosban. Farkas szerint e változás szigora alól kivételt érdemelnének a nyugdíjasok (teljesen más körülmények között, a régi rendszerben építették fel a mára már helyenként vagyont érő házukat) és azok, akik szociális segélyen élnek. Esetükben az örökösödési eljárásnál lehetne magasabb adót kiróni.
Viszont a produktív korban levő, kereső emberek vállaljanak a mainál jóval magasabb közteherviselést, ha luxusértékű ingatlan tulajdonosai. A magyar párt harmadik javaslata az osztalék megadóztatása volt, amelyet azóta a kormány is átvett…
A gazdaságpolitikus úgy véli, hasonlóképpen el lehetne azon gondolkodni, milyen más luxuscikkekre lenne kiróható a hozzáadottérték-adó magasabb adókulcsa, a másik oldalon pedig alacsony, mondjuk 5 százalékos adókulcs az alapszükségleti cikkekre. Szerinte, ha nem vezetnek be hasonló eszközöket, a társadalmi csoportok között kialakult szakadéknyi különbségek Szlovákiában sem szűnnek meg, hanem tovább mélyülnek. És nem szűnik meg a középosztály rohamos elsorvadása sem.
„A neoliberális gazdaságpolitika letűnőben van. Itt az ideje, hogy megtegyük a kellő lépéseket Szlovákiában és a világon egyaránt. A félresiklott gazdaságpolitika következménye a társadalmi csoportok közt elmélyülő, szakadéknyi vagyoni különbség, és egyre több helyen a választók tiltakozó hozzáállása a hagyományos pártok programjához” – zárta írását az MKP gazdaságpolitikai alelnöke.
