Egy nemzetközi program részeként rendszeresen tartanak téli madárszámlálást Szlovákiában. Ennek során a vízi-, valamint a vízhez kötött életmódú madarakat számolják össze az ornitológusok.
A madárszámlálás célja, hogy alapvető információkat szerezzenek a vándorló és a Szlovákiában telelő vízimadarakról, illetve az egyes helyszíneken telelő madárpopuláció vizsgálata. Ezt a tevékenységet általában tél közepén, januárban végzik, amikor a vízimadarak a tenyésztési területükre költöznek.
A madárszámlálás tárgyát képező legtöbb madár tavasszal elvonul, és fészkeit messzi északon, szétszórtan rakja le. Nagy számukra és szétszórt életterükre tekintettel az ottani számlálás szinte lehetetlen lenne, ezért számolják őket ilyenkor, amikor kisebb területre, téli élőhelyükre koncentrálódnak. A hagyományosan január közepén végrehajtott madárszámlálás jelenlegi formájában 1991-től történik, szervezője a Szlovák Madártani Egyesület (BirdLife Slovakia). Ilyenkor ornitológusok, valamint önkéntesek – idén több mint kétszázan, több mint 2000 kilométernyi folyószakaszon, illetve álló vízfelületen – számlálják a madarakat. A madárszámlálás során olyan fajokat jegyeztek fel, mint a tőkés réce, csörgő réce, fehértorkú vízirigó, szürke gém, bütykös hattyú, nagy kárókatona, nagy bukó, vagy a sárgalábú sirály.
Hattyúk (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
A rendszeres téli madárszámlálás során végzik el a nagy kárókatonák, más néven kormoránok számlálását is. A kárókatonák számbavételének különlegessége, hogy ezeket a vízimadarakat napközben nem lehet megszámolni, mivel vadászterületükön állandó mozgásban vannak, számlálásuk csak az esti órákban megoldható, amikor visszatérnek az éjszakai pihenőhelyül szolgáló fák ágaira.
A számlálás előzetes eredményei azt mutatják, hogy a szokásosnál keményebb tél több korábban itt telelő vízimadarat elűzött Szlovákia területéről, az előző évekhez képest ugyanis kevesebbet számláltak belőlük, nagyobb számban csak az ellenállóbb fajok vannak jelen.
Hattyú vadkacsák társaságában (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
Sok olyan telephely, ahol a korábbi években a madarak tartózkodtak, teljesen befagyott, így a Vág, a Garam, a Duna több szakasza, nem beszélve az állóvizekről. Ennek következtében például a kontyos récék száma többszörösen csökkent. A korábbi években a szlovákiai Duna-szakaszon telelőhelyük az egyik legjelentősebbnek számított Közép-Európában – nyilatkozta a TASR hírügynökségnek Jozef Ridzoň, a Szlovák Madártani Egyesület munkatársa.
Ez a tél bizony komoly megpróbáltatást jelentett a vízimadarak számára, több madárfaj keresett más telelőhelyet a kemény fagyok miatt. Azok pedig, amelyek maradtak, nagy csapatokban osztoznak az utolsó be nem fagyott vizeken és a kevés élelemforráson, ezért nagyobb arányban fordult elő közöttük természetes elhullás, nem beszélve a madárinfluenzában elpusztult egyedekről. A hattyúk például nehéz körülmények között hajlamosabbak a betegségekre, mint más fajok.
Nagy kócsag (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
A számlálás során bőségesebb számban fordultak elő azok a madárfajok, melyekre jellemző, hogy kivárják, míg a telelőhelyük befagy. A lúdalakúak rendjébe és a récefélék családjába tartozó nagy bukó például csak kemény telek idején fordul elő nagyobb létszámban nálunk, amikor befagynak azok a lengyelországi folyók, ahol telelni szokott. Ilyenkor a Kárpátok érintésével az árvai és liptói víztározóhoz közeli vizekre költözik, melyek nem fagynak be. „Más területeken is úgy tűnhet, mintha jelentősebb számban fordulnának elő madarak, de csak arról van szó, hogy a vízimadarak átköltöztek az utolsó be nem fagyott szakaszokra“- összegezte az eredményeket Michal Baláž, a madárszámlálás koordinátora.
(Felvidék.ma/TASR)
