Az egyik csallóközi búcsújáró helyen, Nagymagyaron január 26-án, csütörtökön tizenötöd kezdődött a Cascia-i Szent Rita tiszteletére. A csaknem négy hónapon át tartó áhítatnak a csúcspontja Szent Rita ünnepnapján lesz, amikor több településről zarándokolnak el ide hívek százai.
Az ünnepséget megnyitó szentmise előtt litánia imádkozására került sor, természetesen a templom védőszentjéhez. Naszvadi Sándor helybéli esperesplébános Barsi Balázs sümegi ferences szerzetes gondolatait idézte, miszerint mily csodálatosak a Rita-körmenetek a megszentelt rózsákkal.
Az evangéliumot a vendéglátó esperesplébános tolmácsolásában hallhattuk, melyben Jézus így szólt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nemde azért, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Megkezdődtek a Szent Rita-ájtatosságok Nagymagyaron (fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt, ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” A szent evangélium tanítása szolgáljon bűneink bocsánatára.
A mise főcelebránsa Molnár Tamás atya, a pozsonyi magyar hívek lelkipásztora szentbeszédében a nemrégiben befejeződött irgalmasság évére hívta fel a figyelmet: Nagyon fontos a továbbiakban is az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolnunk, hogy mindnyájan tudjunk a lehetőségeinkhez mérten irgalmasak, kegyelmesek lenni felebarátaink iránt.
Felelevenítette a jól ismert csodás történetet, mely Rita rózsáihoz fűződik. Élete alkonyán meglátogatta őt unokahúga, akit arra kért, hozzon neki szülei kertjéből rózsát télnek idején. Csodák csodájára a hóval borított kertben egy rózsabokor virított, rajta egy szál vörös rózsával. Leszakította, fogta és nyomban visszasietett a casciai kolostorba és átadta Ritának, a lehetetlen és mégis lehetséges kérések szentjének, aki hálát adott a Teremtő szeretetének e jeléért. Bebizonyosodott ezzel, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.
A mise végén Sándor atya felhívta a hívek figyelmét, hogy a következő alkalomkor, február 2-án, csütörtökön, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a Boldogságos Szűzanya ünnepét mindnyájan otthonainkban üljük meg, de a rá következő héten már a mostanihoz hasonlóan buzgalommal jöjjünk Nagymagyarra és elmélkedjünk tovább a Ritához fohászkodó litániával. Továbbá megjegyezte, hogy bár eléggé hideg így tél közepén a nagymagyari templom, de azért maradt még annyi melegség szívekben, hogy felköszöntsék a napokban születésnapját ünneplő Tamás atyát, aki immár krisztusi korba lépett. Ebben Méry Tímea volt segítségére, aki az egyházközség nevében szép szavakkal és virággal köszöntötte az atyát. A köszöntőt egy Teréz anyától vett gondolattal zárta: „Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.”
Tamás atya köszönetet mondott a meghívásért és a gratulációért, és buzgó imádkozásra, elmélyült gondolkodásra buzdította az egybegyűlteket, s a Mennyei Atya áldását kérte rájuk.
