Kassa szerepe a képzőművészet terén a huszadik században jelentősen megnövekedett, különösen annak első felében, amikor a „kassai festőiskola” révén európai horizontokig emelkedett.
A két háború közötti időszakban Krón Jenő, majd Feld Lajos rajziskolája újabb neves alkotókkal bővítette a kassai képzőművészek sorát. Ezt a hagyományt folytatta a Kassai Amatőr Képzőművészek Klubja, jelenleg pedig a BOTEGA-ART képzőművészeti szövetség.
Mindkét szakmai társulás alapító tagjai közé tartozott Štefan Pástor, akinek a kiállítása ezen a héten nyílt meg a kassai Bástya Galériában. A kiállítás kurátora, Andy Gore kultúraszervező és képzőművész hangsúlyozta, hogy bemutatkozási lehetőséget kapni a város legszebb kiállítótermében rangot, elismerést jelent, amit igazolt az alkotó 70 munkája, de a megnyitón megjelent másfélszáz érdeklődő is, akik élénk figyelemmel és szeretettel vették körül az alkotót és munkáit.
Štefan Pástor a Kassa fölötti Kavocsány (Kavečany) településen született, amely már évtizedek óta Kassa város része. Bevallása szerint a szülei még tudtak magyarul, de őt már nem tanították meg. Elektromérnökként több helyen dolgozott, többek között a tanügyben, mint a kerületi oktatási főosztály előadója, majd a híres Kassai Közlekedési Szakközépiskola igazgatója volt. Évtizedekkel ezelőtt kezdett el festegetni, aztán megszervezték a kassai képzőművészek társulását, majd szövetségét, amely évente nemzetközi találkozókat, alkotótáborokat, plenéreket (plein air) szervez, csoportos, illetve egyéni kiállításokat rendez a városban és környékén. A tagok között szlovákok és magyarok egyként megtalálhatók, személyesen is módomban volt velük találkozni a szádellői-udvarnoki nyári táborban, ahol lengyel, magyar és erdélyi vendégeik is voltak.
(Fotó: Máté László/Felvidék.ma)
Pista – szlovákok, magyarok egyaránt így szólítják az alkotót – kiállítása a számok jegyében született, mert most volt 75 éves, ez a harmincadik kiállítása, melyekből tíz valósult meg Kassán. Jelentős prezentációi közé sorolja a sárospataki bemutatkozását, ahol nagy érdeklődés kísérte munkáit, de ugyancsak sok élménnyel gazdagították a lengyelországi és az erdélyi kiállításai. Munkáinak a döntő többségét olajfestmények alkotják, de szerepelt a kiállításon néhány akvarell, ceruzarajz és tollrajz is, jelentős részük tájkép, illetve Kassa történelmi városrészének az épületei, ezért sokszor Kassa festőjeként is aposztrofálják. Utóbbi alkotásaiban egyre gyakoribb az elvont elem.
Štefan Pástor szövetségi tagként, alkotóként rendkívül aktív. Hetente részt vesz a Löffler Múzeumban sorra kerülő alkotói rajzgyakorlatokon. Ennek immár „égi műtermében” Béla bácsi örül a legjobban, mert feleségével, Klárikával többek között azért hagyták az életművet és vagyonukat Kassa városára, hogy az lehetőséget adjon a fiatal alkotók és a képzőművészet iránt érdeklődők felkarolására, továbbképzésére és bemutatkozására. Egyedül az „amatőr képzőművészek” megnevezéssel nem tudott a Mester mit kezdeni, mert szerinte nem amatőr vagy profi egy festő, szobrász, hanem jó vagy rossz!
Štefan Pástor az előbbiekhez tartozik. Ezt igazolja mostani kiállítása is, amely március végéig tekinthető meg a kassai Hóhér-bástya Bástya Galériájában.
