Esterházy Jánosra, a 60 éve elhunyt 20. századi felvidéki mártírsorsú politikusra emlékeztek március 25-én azon a konferencián, amelyet Szombathelyen, a megyeháza dísztermében rendezett meg a Vas Megyei Önkormányzat és a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezete.
A konferencia megnyitása előtt emlékező szentmisére is sor került a Sarlós Boldogasszony-székesegyház Magdolna kápolnájában, amelyet Bokor Zoltán atya celebrált.
Kukor Ferenc, a Bolyai János Gimnázium igazgatóhelyettese vezette az emlékező konferenciát. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezete kiemelten foglalkozik Esterházy János szellemi hagyatékának ápolásával, aki a Trianon után magyar kisebbségi sorsba kényszerült csehszlovákiai magyarság politikai-szellemi vezetője volt, a második világháború után letartóztatták, megjárta a Gulag poklát és Csehszlovákia politikai börtöneit, mígnem kálváriája a fogságban ért véget. Szlovákiában a mai napig háborús bűnösnek számít, rehabilitálásáért, valamint boldoggá avatásáért magyar és lengyel szervezetek és magánszemélyek évtizedek óta küzdenek.
Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
A konferencia résztvevőit Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte, aki úgy fogalmazott, nemcsak a felvidéki, hanem az egész kárpát-medencei magyarságnak szüksége van olyan erkölcsi sziklákra, mint amilyen Esterházy János volt. Mint mondta, mindent meg kell tenni azért, hogy Esterházy rehabilitációja egyszer eredményes legyen Szlovákiában. Ezt követőn Csehi József, a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezetének elnöke ismertette szervezetüknek az Esterházy János-kultusz ápolása terén kifejtett tevékenységét.
A huszadik század Közép-Európájának egyik legtisztességesebb politikusa
A konferencia első előadását Duray Miklós felvidéki közíró tartotta Esterházy János elítélésének jogi és politikai körülményeiről. Duray előadása elején idézte Karl Schwarzenberg, a Cseh Parlament Külügyi Bizottságának jelenlegi elnökének március 5-én Prágában kifejtett gondolatait: Őszinte meggyőződéssel mondta Esterházy Jánosról, hogy a huszadik század Közép-Európájának egyik legtisztességesebb politikusa volt. Esterházy János becsületének és jó hírének visszaállítása az őt elítélők és szemléleti utódjaik részéről mára megkerülhetetlenné vált, mondta Duray, aki szerint azonban nem biztos, hogy elvárható tőlük a válasz arra a kérdésre, miért tartják Esterházyt mindmáig bűnösnek, noha nem az.
Duray hangsúlyozta, Esterházyt az 1943-tól Edvard Beneš által fokozatosan felépített bosszúállás politikája és az egyéb nemzeti-politikai fondorlat vetette börtönbe, hurcoltatta el a Szovjetunióba, ítéltette halálra. Mint mondta, Esterházy jogi rehabilitációja Szlovákiában akkor jöhetne számításba, ha az Esterházy bűnösségét eddig elfogadó gondolkodás, politikai felfogás nyomdokain járók arra a belátásra jutnának, hogy Esterházy ártatlan. „Azok a jogszabályoknak tekintett rendeletek ugyanis, amelyek 1945-ben az államrend helyreállítását a bosszú és a megtorlás jegyében rendszerszerű állami terrorrá minősítették, politikai döntés révén születtek meg, és semmi közük nem volt az 1918 és 1938 közötti csehszlovák államrendhez. Ezért az ilyen alapon meghozott ítéleteket semmissé nyilvánítani is csak egy politikai döntés következményeként megfogalmazott jogszabály alapján lehetne” – mondta Duray hozzáfűzve, ha ebben a kérdésben nem történik politikai elmozdulás, nincs esély arra, hogy Szlovákia törvényhozása vagy legfelsőbb bírósága meghozzon egy ilyen döntést.
Duray Miklós (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
Előadásában továbbá felvázolta azt a politikai hátteret is, amelyre az újraalakított Csehszlovákiában a jogviszonyokat alapozták. Esterházy letartóztatása, Szovjetunióba való elhurcoltatása, a népbíróságokról szóló rendelet alapján a fölötte kimondott halálos ítélet, majd annak életfogytiglanira való enyhítése és a börtönhalála mind ezzel függ össze. De ismertette a népbíróságokról szóló két csehszlovákiai jogszabály azon rendelkezéseit is, amelyeket Esterházyval, illetve a magyarokkal szemben érvényesítettek, miközben kiemelte: Esterházyt az elnöki rendelet alapján létrehozott rendkívüli népbíróságok nem ítélhették volna halálra, sőt el sem ítélhették volna. Hogy ez mégis megtörténhetett, az a történelemhamisításnak köszönhető. Vagy ahogyan Karl Schwarzenberg mondta: „Esterházyt a második világháború után azért kellett elítélni, mert tanúja volt olyan személyiségek korábbi politikai cselekedeteinek, akik a háború után fontos posztokat töltöttek be. Esterházy az ő rossz lelkiismeretük volt” – idézte Duray a cseh politikust.
Az Esterházy-jelenség ereje
A következő előadó, Csáky Pál európai parlamenti képviselő az Esterházy-jelenség erejéről tartott előadást. Az előző előadásra kapcsolódóan Csáky Karl Schwarzenberggel kapcsolatban kiemelte, hogy a cseh politikus Edvard Benešről szólva, a köztársasági elnöki választási kampány idején sem kerülte meg a kérdést, és elmondta nagy nyilvánosság előtt, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint a hágai nemzetközi bíróság elé kellene állítani azért, amit a németekkel és a magyarokkal tett.
Csáky Pál (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
Csáky előadásában hangsúlyozta, jó lenne, ha Esterházyban a mai szétesett világunkban a tükröt látnánk. „Mert igenis voltak elvszerű emberek, akik érezték, hogy el kell menni akár az utolsó lépcsőfokig is, ha tisztességgel akarunk élni, és tisztességgel akarjuk a közéletet csinálni. Ez Esterházy üzenete mindmáig” – fogalmazott Csáky.
A továbbiakban az EP-képviselő három olyan momentumra mutatott rá, amelyek okán véleménye szerint Esterházy szabad döntése mindenképpen tiszteletet érdemel. Az első a húszas évek elejére tehető, amikor az „ezeréves rend” széthullott, de Esterházy nem esett kétségbe, hanem – szerencsére többedmagával – tudatosan vállalta a nemzet újraépítését. Tiszteletre méltó, hogy arisztokrataként belső erkölcsi indíttatásra felvállalta egy közel egymilliós népesség napi gondjait.
A második momentum 1938-39-ben történt. Ennek kapcsán Csáky elmondta, a sors fintora, hogy két furcsa diktatúra, a harmadik birodalom és Mussolini olasz diktatúrája hozott létre a Kárpát-medencében egy olyan megoldást, amely nemzeti-nemzetiségi szempontból a legtisztességesebb és legkiegyensúlyozottabb volt. Az első bécsi döntésnek köszönhetően a Felvidék visszakerül Magyarországhoz, és Esterházy automatikusan a magyar felsőház képviselője lesz. Ő azonban nem vállalja ezt, mert a választóival, a felvidéki magyarokkal akart sorsközösséget vállalni.
A konferencia résztvevői (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
A harmadik tiszteletet érdemlő momentum pedig Csáky szerint az volt, hogy Esterházy tudatosan felvállalta a végjátékot is, bár valószínűleg reménykedett abban, hogy az mégsem lesz ennyire durva.
Esterházy rehabilitációja kapcsán Csáky elmondta, miniszterelnök-helyettesként megkérte az akkori igazságügyi minisztert, Ján Čarnogurskýt, hogy dolgozzanak ki egy elemzést arra, hogyan lehetne Esterházyt rehabilitálni az újratárgyalás módszerével, mint Nagy Imre esetében. A gondot az jelenti az EP-képviselő szerint, hogy Esterházyt ugyanannak a népbírósági törvénynek ugyanazon paragrafusa alapján ítélték halálra, mint Jozef Tisót. A szlovák Legfelső Bíróság az újratárgyalás lehetőségére azt a döntést hozta, hogy nem lehet újratárgyalni az ügyet, mert a népbírósági törvény utolsó előtti paragrafusa úgy hangzott, hogy az eme törvény alapján meghozott bírósági döntések esetében soha nem lehet fellebbviteli intézkedést hozni. Egyetlen megoldás a Lex Esterházy lenne, vagyis, ha a szlovák törvényhozás elfogadna egy törvényt arról, hogy ezeket az ügyeket újra kell tárgyalni, amire azonban eddig nem volt politikai akarat.
Esterházy János-emlékhely a Zoboralján
A konferencia további részében Istenes József építész a Zoboralján, Alsóbodokon épülő Esterházy János-emlékhelyről és az oda tervezett látogatóközpontról tartott előadást, ismertetve az építkezés jelenlegi állását a hallgatósággal. Mint mondta, bár Alsóbodok Esterházy János birtoka volt, nagyon szívesen tartózkodott ott, elüldögélt a dombtetőn, ahol most a kápolna épül. Az emlékhelyet szeretnék bekapcsolni a Mária zarándokút pihenőhelyeinek a sorába is. A tervek szerint az épülő kápolnát, ahova Esterházy hamvait szeretnék elhelyezni, szeptember 17-én szentelik fel.
Paulisz Boldizsár (Fotó: Dunajszky Éva/Felvidék.ma)
Ezt követően az Esterházy-emlékhely megálmodója, az alsóbodoki iskolaalapító, Paulisz Boldizsár Esterházy János kultuszának ápolásáról beszélt szülőföldjén, többek között a rendszeres Esterházy-megemlékezésekről Nyitraújlakon, Alsóbodokon, Pogrányban vagy Mírovban, az Esterházy-táblák avatásáról a Felvidéken, de beszélt a személyes találkozóiról is az Esterházy Jánossal kapcsolatban állt, még élő emberekkel, s a tőlük szerzett értesüléseiről, valamint arról is, hogyan született meg a kápolnaépítés gondolata, hogy Esterházy Jánost a végakarata szerint végre tisztességesen eltemethessük szülőföldjén, a Felvidéken.
