Január 22-én, a magyar kultúra napján jelent meg a felhívás közadakozásra, hogy Rieger Tibor szobrászművész alkotása, a Magyarok Nagyasszonya szobor bronzba öntve Királyfiakarcsán 2017. augusztus 19-én felszenteltessék. Ennek megvalósítására szoborbizottságot hozott létre a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma, a Szövetség a Közös Célokért társulás vezetősége és a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás képviselői. A bizottság ma számolt be arról, hol tart az ügy.
Lezsák Sándor, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke, az Országgyűlés alelnöke, akinek parlamenti irodájában ülésezett a szoborbizottság, kis település nagy eseményének nevezte a kezdeményezést, amely páratlan a maga nemében. Sok fontos ügy van, amit civilek kezdeményeznek, de ilyen, hogy egy szoborért fogjanak össze, még nem fordult elő. Jelentőségét az is emeli, hogy a kereszténység fenyegetett helyzetben van Európában. Ennek tudata ad plusz erőt a bizottság munkájának, és mögötte a magyar közösségek összefogásának.
Pogány Erzsébet, a bizottság felvidéki társelnöke vezette a tanácskozást. Elsősorban köszönetet mondott Lezsák Sándornak a meghívásért az Országházba, amely a felvidéki magyarság számára jelentős napon történik: a szülőföldjükről elűzöttek emléknapján. A szoborállításról elmondta, hogy védnökként mennyi kiváló magyarországi és felvidéki embert szólítottak meg, akik mind örömmel vállalták a feladatot. Külön köszöntötte a fővédnökök közt Kozma Imre atyát, aki már számos nagy ügy mellé állt szerzetesi pályája során, de a Magyarok Nagyasszonya szoborhoz és alkotójához személyes kapcsolat is fűzi, hiszen osztálytársak voltak a gimnáziumban.
Kozma Imre atya felelevenítette Rieger Tiborral kötött barátságának történetét, amelynek egyik újabb jele lesz a most húsvét hétfőn a budai Várban felavatandó alkotás, a Koronázási Palást bronz dombormű.
Duray Miklós, a szoborbizottság fővédnöke emlékeztetett arra, hogy milyen eredete van a Magyarok Nagyasszonya tiszteletének: az utód nélkül halálára készülő Szent István úgy érezte, csak azzal biztosíthatja országa fennmaradását, ha égi segítségért könyörög. Így ajánlotta fel a Szűzanyának az országot. A Magyarok Nagyasszonya elnevezésnek okát és történetét tudatosítani kell, mert veszély napjainkban is van, de elkerülhető. Ennek jelképe a készülő szobor.
Rieger Tibor beszélt felvidéki gyermekkoráról, arról, hogy bár nem Királyfiakarcsán született, de gyermekkora boldog éveit itt töltötte, itt eszmélt a világra. A családnak a 2. világháború után menekülnie kellett a Csallóközből Magyarországra, de a mai napig szoros kapcsolatot ápol a karcsaiakkal, rendszeresen hazajár.
Sok szép napot töltött el ott mindaddig, amíg több tízezer magyarral ki nem utasították a családot szülőföldjéről. Amióta a szobrászatot választotta hivatásul, szándéka volt szeretetét, háláját kifejezni szülőföldje iránt, mert nem szeretne egyszer úgy elmenni, hogy ezt az adósságát nem törlesztette.
Bakos István, a Bethlen Gábor Alap hasonló kezdeményezéseinek tapasztalatára támaszkodva számos konkrét javaslatot tett, hogyan lehet Rieger Tibor alkotásáról az információkat bevinni a köztudatba, és össznemzeti élménnyé emelni az avatását.
Megtisztelte jelenlétével a tanácskozást három szlovákiai egyházi személyiség is, Kiss Róbert, a nagyszombati egyházmegye püspöki helynöke, Herdics György, a Szent Erzsébet Főiskola dunaszerdahelyi tagozatának igazgatója, a Remény főszerkesztője és Sranko László, a Bacsfa-Szentantal-i kegytemplom plébánosa. Mindhárman támogatásukról biztosították a kezdeményezőket.
A Szoborbizottság tagjai is szép számban megjelentek a parlament alelnökének irodájában, köztük Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Batta György író, Erdős Péter, a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás elnöke, Samu István az MKP elnökségi tagja, és számos magyarországi támogatója a közös ügynek: Prokopp Mária művészettörténész, Kovács Gergelyné kultúrtörténész, Herczeg Melinda, a Herczeg Károly Alapítvány alapítója, Béres József, a Béres Zrt. elnöke és mások.
A tanácskozás végén döntés született arról, hogy a Magyarok Nagyasszonya bronzszobor bemutatását május 13-án szombaton Budapesten, a Máriaremetei Kisboldogasszony Bazilika templomterén tartják, a szobor ezután itt marad a templomban, innét viszi Királyfiakarcsára, ahol augusztus 19-én az egyházkarcsai templomban, a szobor helyeként kijelölt Királyfiakarcsai főtéren és a Cserkészligetben lesz egész napos ünnepség.