Konzolszobrokon is ábrázolták a szenteket, így Szent Lászlót is. Ilyen szobor látható Besztercebányán és Eperjesen. A konzol a fal síkjából vízszintesen kiugró épületrészt (erkélyt, párkányt) alulról megtámasztó falba beépített, általában kőből faragott, esetleg téglából, betonból készült építészeti támasztóelem, amelyeket emberfejjel díszítenek.
Szent László legendája korán kialakult. A hagyomány szerint ő a magyar uralkodói eszmény egyik legtökéletesebb kifejezője, a kereszténység következetes védelmezője és terjesztője. A leírások szerint László király a legkeményebb csatában is tudott nemeslelkű lenni. Úgy tartották „lovagkirály” és „szent” egy személyben. Ahol tudta, erősítette az egyházat, ennek köszönhető, hogy az egyik leggyakrabban ábrázolt szentünk.
A besztercebányai templom a 13. századból származik, amelyet többször átépítettek, így eredeti román stílusú elemeiből alig maradt meg valami – írja az apsida.sk.
Besztercebányán egyes források szerint már a kvád korban is bányásztak ércet. A honfoglalás idején bányatelepe a zólyomi várhoz tartozott. A várost németek alapították a 12. században. Oklevelek 1255-ben említik először ezen a néven, amikor a tatárjárásban elpusztult települést IV. Béla városi rangra emelte és szászokkal telepítette be.
„A besztercebányai Mária mennybevétele-templom még a román korban épült, de a késő gótika korában új szentélyt és oldalkápolnákat építettek hozzá a gazdag polgárok. A Szent Borbála-kápolna 1470 körül épült, új boltívet 1504-ben kapott. A bordásboltozatok a déli és északi falon három-három mellszoborban végződnek. A szobrokat az a mateóci mester készítette, aki másutt is alkotott szentkirály-szobrokat” – olvasható Kovács László és Görföl Jenő A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvében.
A besztercebányai templom déli falán Magyarország szellemi patrónusai: Szent Márton, Szent Adalbert és Alamizsnás Szent János látható. Az északi falon pedig a három szent király festett szobra tekinthető meg.
Szent Istvánt a művész szokatlanul, érdekes módon fiatalabb arccal ábrázolja, mint Szent Lászlót. Attribútumaik szerint azonban megkülönböztethetőek, mert az országalma mellett Szent István kezében jogar, Szent László kezében pedig bárd van. Szent Imrét korona nélkül, liliommal a kezében ábrázolta a művész Besztercebányán.
Eperjest a monda szerint II. (Vak) Béla alapította 1132-ben, és a nevét a környéken jellemző eperről kapta. A területen azonban korábban is létezett település. Oklevelek azonban csak később, 1233-ban említik először a várost. 1288-ban a karmelita szerzetesek monostort alapítottak itt. Eperjes 1299-ben kapott városi rangot.
Az eperjesi „Szent Miklós-templom késő gótikus boltozata 1503-ban készült. Az oldalhajó bordás boltozata kőből faragott mellszobrokban végződik. Ezeket a kőből faragott mellszobrokat Peter Moler polichrom bevonattal látta el”– tudjuk meg A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban című könyvből.
A három királyszobor ábrázolása ismert módon történt: Szent István ősz szakállal, jogarral és országalmával, Szent László országalmával és bárddal, Szent Imre karddal és liliommal. A szobrok alkotója ugyanaz a mateóci mester lehetett, aki a besztercebányai konzolszobrokat készítette.
Sokan talán nem is tudják, kiket ábrázolnak ezek a szobrok, pedig őseink tiszteletük jeléül állíttatták, ábrázoltatták a konzolszobrokra szentjeinket.