Ez az autó a koreai gyártó első termékei közé tartozott a hazai piacon, amikor még nagyon, de nagyon nem volt szó Kia Slovakiáról… Hogy régi és bevált modell, arról az is tanúskodik, hogy ez a mostani már a 4. generációja. Az egyetlen elérhető dízelmotor és a leggazdagabb szereltség kombinációjában kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
Klasszikus B-kategóriás kiskompaktról van szó, tehát pl. a Škoda Fabia, az Opel Corsa vagy a Renault Clio konkurenséről. Kizárólag ötajtós karosszériával vásárolhatjuk meg, ami természetesen sokkal inkább előny, mint hátrány. A tipikusan hatchback-alapforma a nem nélkülöz némi dinamikát, és jól mutatnak rajta a részletek – pl. a ködfényszórók párosa, a szépen formázott hátsó oszlop és szélvédő, vagy a dekoratív tetőspoiler. Talán az új Kia-arculat az, ami nem túlságosan illik ehhez az autóhoz: a monumentális légnyelő, és a fölötte húzódó, ugyancsak méretes harcsaszáj a Sportage-on nagyon jól mutat, de itt egyszerűen sok. Viszont nincs mese, a családegyesítő maszk ma már úgyszólván minden márkánál nélkülözhetetlen…
Belvilág
Az új Rio belülről is csinos, de mindenekelőtt tágasabb, mint az elődje volt. Ez a hátsó élettérre és a kofferre egyaránt érvényes; utóbbi például alapon 37 literrel lett nagyobb! A műszerfaltól harmonikus vonalak ívelnek egészen a jobb oldali szellőzőrostig, az előttük kiemelkedő központi kijelző pedig messze nem tűnik annyira odatámasztottnak, mint sok egyéb, akár jóval patinásabb márkánál. Az ötcollos monitor tekerentyűi-kezelőgombjai jól olvashatók és pillanatok alatt megtanulhatók; ugyanez érvényes az egy szinttel lejjebb található automata légkondi pultjára is. Apróbb pakolóhelyekből annak ellenére áll igen jól az autó, hogy a kesztyűtartó picit szűkös; van viszont kétszintes boksz a sebességváltó kar előtt, egy tisztes méretű üreg a középső kartámlában, na és a mindig praktikus szemüvegtok sem hiányzik, lásd a 16-17. ábrát. Ami pedig a szereltséget illeti, e szinten alap a kétfunkciós tempomat, az egyzónás automata légkondi, a hátsó parkolóradar, az USB-port, az elülső ülésfűtés és a fűthető volán. Sőt, az árlista szerint a navigáció és a hátsó USB-konnektor is, de ezek előszériás tesztautónkból kimaradtak. Opcióként viszont, egy nagyobb csomag részeként volt tolatókameránk is.
Az országúton
Tesztautónk az egyetlen választható dízelmotorral volt felszerelve, ami véleményem szerint a legjobb erőforrása. Mindössze 600 euróval kell érte többet fizetnünk, mint a teljesítményben vele leginkább összemérhető benzinesért (1,2/100 LE), nyomatéka viszont pont a duplája, katalógus-fogyasztása pedig kerek 1 literrel kisebb. (Utóbbi annyit jelent, hogy reális közlekedésben is nagyjából ennyivel takarékosabb.) A dinamikai mutatók (végsebesség: +5 km/óra, százas sprint: -0,9 másodperc) is a dízeles javára szólnak. Tény, hogy a 90 lóerő egy abszolút értékskálán nem túl sok, de itt az 1,3 tonnányi önsúlyhoz bőven elég. Okos beosztású hatfokozatú kézi váltójával a kaptatókat és a sztrádatempót is jól bírja a négyhengeres kis dízel; ezt egyebek között a Pozsony–Prága autópályán, illetve a Cseh Karsztvidék hegyi szerpentinjein bizonyította. De a mi a leglényegesebb: a 4,9 literes átlagfogyasztást is ilyen körülmények között hoztuk össze…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1396 cm3
Teljesítmény: 66 kW (90 LE)@4000
Nyomaték: 240 Nm@1500–2500
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 175 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 12 s
Gyári átlagfogyasztás: 3,8 l/100 km
Tesztfogyasztás: 4,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 98g/km
H/Sz/M: 4065x1725x1450 mm
Csomagtér: 325–980 l
Üzemanyagtartály: 45 l
A modellcsalád induló ára: 10 990 €
A tesztelt típus induló ára: 16 500€
Vas Gyula (A szerző felvételei)
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6459260360771477809?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
