Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a Marián Kočnerhez és Robert Ficóhoz kötődő befolyásos ügyészekről ír a szerző.
A rendőrségi tisztségviselők kiválasztási rendszere és a döntéshozatal módja az ügyészségen nem ideális. Persze, minden az emberekről szól. Lehetnek jó szabályok, amíg azonban a rendőrség vagy az ügyészség élén nem egy elszánt és karizmatikus ember áll, semmi sem fog megváltozni. Az állam egyik képviselője, aki rendszeresen felügyelte a társadalom szempontjából súlyos ügyeket, Dobroslav Trnka volt. Első ízben 2003-ban találkoztunk. Trnka akkoriban katonai ügyész volt, és az illegális lehallgatások ügyében hallgatott ki engem, amelybe a Szlovák Titkosszolgálat tagjai is belekeveredtek. Az egyik munkatársával együtt eljátszották a jó és rossz rendőrt. Először a „jó rendőr” hallgatott ki, és általános kérdéseket tett fel. Úgy nagyjából fél óra múlva váratlanul nyílt az ajtó, és a helyiségbe belépett a „rossz” Trnka.
Elkezdett nyomást gyakorolni rám, hogy fedjem fel a forrásaimat, amit persze, elutasítottam. Trnka ezt követően felvette a kompromisszumot nem ismerő ügyész szerepét, olyannyira, hogy az ügyvédemnek kellett közbelépnie. „Vagovič úr tanú, tehát ne viselkedjen úgy vele, mint egy vádlottal” – figyelmeztette Trnkát. A kihallgatás után Trnka bocsánatot kért. „Ne vegye magára, mi csak igyekszünk fényt deríteni az illegális lehallgatásokra. S a maga cikkeiből az következik, hogy Ön nagyon jól értesült az ügyben.” Abban az időben a Domino Fórum hetilapnak dolgoztam, ahol egy cikksorozatot írtam a titkosszolgálat praktikáiról. Az informátoraim felfedése azonban szóba sem jöhetett. Egyrészt, mert újságíróként lejárattam volna magam, meg azért is, mert akkor még nem ismertem Trnkát, így nem volt garancia arra, hogy valóban a lényeg fontos a számára. Nem egyszer ugyanis megtörtént, hogy egy újságíró jóhiszeműen jelzett valamit, ami aztán azok ellen fordult, akikkel az ügyön együtt dolgozott.
Másodszor 2004 januárjában találkoztam Trnkával. Röviddel azután történt, hogy a parlament megválasztotta legfőbb ügyésznek. A Domino hetilap szerkesztőségébe egy nem feltűnő negyvenes férfi érkezett zöld katonaingben, barna aktatáskával a kezében. Ez volt az első vele készült profilbeszélgetés, amely több mint négy órán át tartott. Trnka az egyik cigaretta után a másikra gyújtott, és az elképzeléseiről beszélt az ügyészség élén. Elszántnak tűnt, azt állította elbánik a korrupcióval a legfelsőbb helyeken is. „Engem nem lelkesít, ha valamilyen ügyet két évig vizsgálnak, miközben lehetséges, hogy néha a korrupciónak is szerepe van ebben.” Amikor megkérdeztem tőle, hogy kire szavaz, a meglepetésemre azt mondta, „mindig is az MKP szavazója volt”. Azt nem tudom, hogy 2004 után valaki másra is adta-e a szavazatát, de az érzékeny kérdésekben többször is segített a Smernek.
Trnkát Ivan Šimko független képviselő javasolta a tisztségébe. Bár titkos szavazásról volt szó, a parlamentben a legnagyobb valószínűséggel az MKP, a KDH, a Smer és az ANO egy része támogatta. Abban az időben Trnkának nem volt semmilyen kimutatható kötődése sem politikai, sem pedig gazdasági csoportokhoz. „Szlovákiának jó legfőbb ügyésze lesz” – állította Šimko. Az ügyészségre érkezésekor Trnka csendes és szolid ember benyomását keltette, sajátos humorérzékkel. „Emlékszem, hogy az első mailüzenet, amelyet küldött, nagyjából a következő szellemben szólt: Igyák ki a kávéjukat, és kezdjenek el dolgozni rám” – mondta valaki, aki akkoriban a Legfőbb Ügyészségen dolgozott. Trnka a pozsonyi Miletič utcai piacra járt bevásárolni, és az alacsonyabb kategóriájú kocsmákba járt. Az ügyészségre katonai terepruhában vagy melegítőben járt dolgozni, Edo nevű farkaskutyájával együtt.
Először akkor lettem figyelmesebb rá, amikor Jozef Majskýt szabadon engedte, akit a nem banki szubjektumok szétlopkodásával gyanúsítottak. Ráadásul Trnka mindezt anélkül tette, hogy a nyomozati anyagot elolvasta volna. „Ha hagytam volna a dutyiban száradni addig, amíg a jogerős ítéletre sor kerül – csak azért, mert valaki úgy gondolja, hogy úgyis csak egy gazember – azt kockáztattam volna, hogy ezután bárkivel megtörténhet ez Szlovákiában” – védelmezte Majskýt. Trnka vagy az alárendeltjei további eseteket is leállítottak, amelyekben befolyásos emberek is szerepeltek (Pavol Rusko). Feledésbe merültek olyan ügyek, mint a Nafta Gbely vagy a szliácsi gyógyfürdő ügye, amelyekben Mečiar privatizőrei voltak érdekeltek (Poór, Soboňa). De passzív volt az ügyészség a SIS volt igazgatójának, Ivan Lexának az esetében is, amelyben egyetlen felmentő ítéletével szemben sem fellebbezett.
Trnka azonban az SDKÚ-nak is többször segített (pl. a Doprastav-ügyben). Az ügyészség leállította a büntető eljárást a VÚB vagyonának szétlopkodása ügyében is, amelyben Ivan Miklošhoz közelálló emberek voltak a gyanúsítottak. De az SDKÚ finanszírozási ügyéhez való laza hozzáállást is felrótták Trnkának, bár ezt az ügyet a speciális ügyészség blokkolta. 2010-ben az SDKÚ képviselője, Stanislav Janiš másodszor is legfőbb ügyésznek jelölte Trnkát, s a jelöléssel a Smer is elégedett volt. „Senkitől sem függött, és ilyen is maradt. Az ő idejében az ügyészség minden oldalra egyformán osztogatott ütéseket” – mondta Robert Kaliňák. Valójában azonban Trnka semmilyen ütéseket nem osztogatott, ellenkezőleg. De Kaliňák is tudta erről a magáét, akinek Trnka ügyész úr a megvert diáklány, Malina Hedvig ügyében fedezte a hátát.
Kételyeket ébresztett továbbá Trnka hozzáállása a Smer párt finanszírozásának kérdéséhez is. Amikor a Sme napilapban közzétettük a Ficóéhoz hasonló hang felvételét, Trnka azt állította, hogy szakemberekkel vizsgáltatja meg azt. Végül azonban erre nem került sor. Az esetet néhány hónapos tétlenség után a speciális ügyészségre továbbította, amely 2010 decemberében leállította a büntető eljárást az ügyben. Trnka akkor Dušan Kováčik speciális ügyésszel együtt közös sajtótájékoztatón érzelmektől fűtött beszédében a Smer törvénytelen finanszírozásának gyanúját megalapozatlannak tartotta, mondván: „Ez egy téveszme”. Sőt, Trnka a belügyminisztérium akkori tisztségviselőit, Daniel Lipšict, Maroš Žilinkát és Jaroslav Spišiakot azzal vádolta, hogy azok nyomást gyakoroltak a rendőrnyomozóra. Mindhárman azonban hazugságnak tartották ezt, Trnka egyébként semmilyen bizonyítékot sem mutatott fel erre.
Trnka emberei utasítást adtak a büntetőeljárás leállítására a befolyásos vállalkozó és megyei képviselő, Alexander Rozinnal szemben is, akit csalárd módon történő telekszerzéssel gyanúsítottak. Trnka, aki az elején még a korrupció elleni küzdelem élharcosaként tüntette fel magát, végül a barátjának, Marián Kočnernek is segített. A vállalkozónak, aki Ladislav Bašternákkal üzletel, és a nevét a rendőrség az ún. maffiajegyzékekben is nyilvántartja. A háttérjátékosnak, akinek átlagon felüli kapcsolatai vannak a Smer politikusaival, és félrevezető, piszkos játékokat folytat Robert Fico bírálóival és az újságírókkal szemben. Trnka segítsége abban állt, hogy a speciális ügyészség tiltása ellenére megengedte a cseklészi (Bernolákovo) Glance House lakótömb átruházását Kočner embereire.
Trnka jelenleg sima ügyész. A legfőbb ügyész posztjától nagyon méltatlan módon búcsúzott. Fő célpontjának Iveta Radičová volt kormányfőt választotta, aki kijelentette, ha Trnka még egyszer legfőbb ügyész lesz, lemond. „Mondják meg nekem, mit tett (Radičová – a szerk. megj.) ezért a nemzetért, azon kívül, hogy parlamenti képviselőként úgy hívta fel magára a figyelmet, hogy hősiesen távozott a parlamentből, mert valaki más helyett szavazott?” – kérdezte a Markíza televízióban Trnka. De nem helyénvaló módon támadott olyan emberekre is, mint Peter Zajac, aki a Nyilvánosság az Erőszak Ellen egyik alapító tagja volt. „Hol voltak ezek az emberek? Cél nélkül kószáltak valahol az országban, most meg hirtelen választott képviselők. Ezek lennének az emberek képviselői?” Trnka tevékenysége miatti csalódottságát Ivan Šimko sem titkolja, aki 2004-ben először legfőbb ügyésznek jelölte. „Megmutatkozott, hogy nem olyan emberről van szó, aki hajlandó valamilyen eszméért megküzdeni. Egyfajta pragmatizmus már-már opportunizmus lett rajta úrrá.”
Trnkát a tisztségében Jaromír Čižnár váltotta. Robert Fico volt osztálytársa és barátja, akivel jogi kérdésekben is gyakorta tanácskozik. Čižnár határozott főnök hírében áll, akitől félnek a beosztottjai. „Ha végigmegy a folyosón, még a falak is megremegnek” – mondta egy ügyész, aki már hosszú évek óta ismeri őt. Čižnár ráadásul robbanékony, úgy, hogy azok számára, akik nem ismerik, agresszív és arrogáns emberként hathat. Némely ügyész azonban értékeli, hogy az ügyészségre érkezése után javult a fegyelem és a munkaerkölcs. Čižnár ugyanis valamennyi három évnél öregebb ügyet ellenőrizni kezdett. Ezen kívül azokban az esetekben is előterjesztést és indoklást kért, amelyekben az ügyészség az ügy nyomozó általi lezárását követően több mint három hónap után sem lépett. „Ez pozitív lépés, az ügyészségi emberek most sokkal óvatosabbak” – állítja az egyik forrásom.
A gond az, hogy a politikailag érzékeny esetekben Čižnár nem annyira alapos. A tisztségbe lépése óta inkább a mediálisan látványos esetekre összpontosít, amelyek esetében nem ütheti meg a bokáját. Például azoknak az ikreknek az esetére, akiket a nyitrai kórházban túladagoltak, és a hibáról szóló jelentést azután az ő egészségügyi dokumentációja alapján fehérítették ki. De nagyon aktív volt a legfőbb ügyész a Mariatchi bár előtti verekedés ügyében is, ahol egy újfasiszta csoport durván megtámadta az éjszakai bár látogatóit. Egyik prioritásaként a családon belüli erőszak elleni küzdelmet jelölte meg. A gyakorlatban ezt a volt képviselő, Vladimír Jánoš ügyében való tevékeny hozzáállásával szemléltette, akit a lánya és a volt felesége lelki kínzásával gyanúsítottak. Ha azonban a politika vagy az üzleti élet legmagasabb polcain van a gond, Čižnár gyakran viselkedik alibista módon.
Ennek három eset is a tankönyvbe illő példája lehetne. A Smer finanszírozása, a Gorilla-ügy és Malina Hedvig-ügye. Az első esetben Čižnár a speciális ügyészre beszélte ki magát. Igaz ugyan, hogy a Fico hangja-ügyben a büntetőeljárás leállításáért Dušan Kováčikot illeti a felelősség, ám ha Čižnár jelezte, hogy minden régebbi esetet ellenőriz, akkor következetesnek kellett volna lennie, akkor is, ha a Smerről van szó. Čižnár a Gorilla ügyben is elutasította több büntetőeljárás leállításának az ellenőrzését, amelyet szintén Kováčik felügyel. Malina Hedvig esetében Čižnár tisztségbe lépésével történt előrelépés az ügyészségen. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy Malina Hedvig nevét hét év után sem mosták tisztára, ellenkezőleg. A Legfőbb Ügyészség panaszt nyújtott be a bíróságra, mivel meggyőződése, hogy Malina Hedvig a személye elleni támadást csak kitalálta.
A büntetőeljárás leállítását a gázkibocsátási botrányban viszont ellenőrizték Čižnár emberei, de olyan következtetésre jutottak, hogy azzal minden rendben volt. Ügyészként Čižnár csak kétszer fordult szembe a Smerrel. 2008-ban vád alá akarta helyezni Alexander Rozint, amit azonban Trnka emberei megakadályoztak. Čižnár megvédte Vasiľ Špirko ügyészt is, akit 2016-ban hatásköri visszaéléssel vádoltak. Špirko ellenőrzi Robert Kaliňák és Ladislav Bašternák üzleti kapcsolatait, illetőleg a belügyminisztériumban történt korrupció gyanúját. A büntetőeljárás a Špirko-ügyben ugyan folytatódik, a vele szembeni vádemelést azonban leállította a Legfőbb Ügyészség. Jaromír Čižnár annak a hangnak köszönhetően lett legfőbb ügyész, amely a saját fejével szerezte a pénzt a pártja számára. Az elkövetkező időszak megmutatja, hogy csak egy lesz az engedelmes ügyészek sorában, vagy képes lesz függetleníteni magát a politikai hatalomtól.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
