Csáky Pál Hit és hűség című előadásának folytatását a szerző már a közel nyolcvan bemutatót megélt színpadi sorozat elején megígérte. A Boráros Imre Színház másfél hónapja próbálja Komáromban a Hit és illúzió című Csáky-darabot, amelynek bemutatójára október végén kerül sor. Boráros Imre, Petrécs Anna és három fiatal színésztársuk, valamint a darab rendezője árult el részleteket a Felvidék.ma-nak az ősszel színpadra kerülő drámáról.
Boráros Imre Kossuth-díjas színművész úgy jellemezte a Hit és illúzió című darabot, mint a felvidéki magyar emberek tragédiáját. „Hit, mert hittel vártuk a bársonyos forradalom előtt, hogy eljön majd az idő, amikor teljes értékű állampolgárokként otthon lehetünk szülőföldünkön. Bíztunk benne, hogy az európai közösségben megoldódnak a kisebbségi problémáink. De rájöttünk, ez csak illúzió” – fogalmazott Boráros Imre, aki elmondta, személyes tapasztalatai miatt is közel áll hozzá a darab, hiszen a feldolgozott történelmi korszak aktív részese volt.
Boráros elmondta, Gali László Jászai Mari-díjas budapesti rendezőt kérték fel a darab rendezésére. Gali nem érkezett egyedül: felkérte volt diákjait is, akik szintén szerepet kaptak a darabban, a két főszereplő, Boráros Imre és Petrécs Anna mellett. Biacsi Nikolett, Tóth Zoltán és Torák Sándor Csongor fiatal koruk ellenére saját bevallásuk szerint értik és megélik a hatvanas évekig visszatekintő darab problematikáját. A szereppel azonosulni tudnak, szakmai kihívásként tekintenek a klasszikus rendezésű előadásra.
Gali László érdeklődésünkre elárulta, szívesen és szinte azonnal mondott igent a felkérésre, hiszen a Boráros házaspárt a Jókai Színházban 2001-ben rendezett Édes Anna óta személyesen ismeri. Szakmai barátságukat azóta emberileg is elmélyítették, ahogy ő fogalmazott, „egy színházi nyelvet beszélünk”. A Budapesten alkotó rendező már a Csáky által írt korábbi színpadi mű, a Hit és hűség szakmai tanácsadójaként és rendezőjeként is jelen volt.
Gali szerint a Hit és illúzió összetett, bonyolult problematikát fogalmaz meg. Véleménye szerint írói bravúr, hogy a főszereplő másik énje is megjelenik a színpadon, az „Idegen” szerepében (Torák Sándor Csongor alakítja). Ez a másik én küzd azokkal a belső kételyekkel, amelyek mindannyiunkban megvannak – véli a darab rendezője. Gali László elmondta, a manipuláció is központi kérdése a darabnak. „Írói eszközként jelenik meg két kerub formájában, esetünkben egy fiatal fiú (Tóth Zoltán) és egy fiatal lány (Biacsi Nikolett) képében, akik hol segítőtársai a manipulációnak, hol pedig ellene dolgoznak.
Az előadás története egészen a huszadik század hatvanas éveibe tekint vissza, amikor egy tettre kész kis csapat verődik össze, akik úgy érzik, meg tudják váltani a világot. Egy idő után azonban a személyes érdekek kerülnek előtérbe, a világmegváltás megbukik, szétforgácsolódik a társaság.
Bár az eredeti műben nem szerepel, mind a rendező, mind a Boráros színész házaspár egyetértett abban, hogy a darab imával, fohásszal kezdődjék és végződjék, amelyet közösen írtak. Ez a rituális keret az imával a jövőbe vetett hitet szolgálja és meghagyja a reményt. „Megmarad a reménye annak, amit célul tűztünk ki: megmaradni ebben az országban magyarnak” – fogalmazott Boráros Imre. Petrécs Anna az imának további fontos jelentőséget tulajdonít. Véleménye szerint nem csak a nyelvünk megtartása, de a hitünk megtartása is fontos most, amikor Európa-szerte veszélybe került a hitünk, keresztény kultúránk. „Ezért is fohászkodnunk kell” – fogalmazott.