Október hatodikát – az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után kivégzett 13 aradi vértanúra és a Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezve – 2001-ben nyilvánította a magyar Országgyűlés nemzeti gyásznappá. Felvidék-szerte ezúttal is számos helyen tartottak megemlékezéseket – cikkünk az ezekről szóló rövid beszámolókkal folyamatosan frissül.
Az aradi vértanúkra emlékeztek Örösben
A bodrogközi Örös községben a Csemadok helyi alapszervezete vasárnap tartott megemlékezést és koszorúzást. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kopasz József, a Csemadok Országos Elnökségének tagja, a Tőketerebesi Területi Választmány elnöke, és Furik Csaba megyei képviselő. A megemlékezéshez csatlakoztak a vasárnap zajló, II. Diónapon résztvevő környékbeli és magyarországi folklórcsoportok és vendégek is. Az emlékezés a falu központjában álló kopjafánál zajlott, ahol a Csemadok nevében emlékbeszédet mondott Kiss Otília tanár, és Furik Csaba megyei képviselő. A történelmi események felelevenítésén túl mindkét szónok szólt arról, hogy a hősökre emlékezve példát meríthetünk kitartásukból, bátorságukból, áldozatkészségükből, hitükből és hazaszeretetükből. Furik Csaba beszédében kiemelte, hogy a hősök előtti tisztelgés mindenkit figyelmeztessen arra, hogy megmaradásunk a gyökereink megtartásában, nemzeti identitásunk felvállalásában, erősödésében, valamint nyelvünk és kultúránk ápolásában és továbbadásában áll. Az emlékbeszédeket követően koszorúzásra került sor, és mécseseket gyújtottak a hősök emlékére. A rendezvény a Himnusz közös éneklésével zárult.
Furik Csaba és Kopasz József fejet hajt az aradi vértanúk emléke előtt (Fotó: Tökölyi Angéla/Felvidék.ma)
Gömör-Nógrádban több helyen is emlékeztek az aradi vértanúkra
Füleken a Csemadok Füleki Alapszervezete és a Koháry Polgári Társulás a Hősök terén rendezte a megemlékezést az aradi vértanúkról. A hősök emlékművénél cserkészek álltak díszőrséget, közreműködött a dalárda. A megjelenteket Szvorák Zsuzsa, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte. Ünnepi beszédében Erdős Vince, a Magyar Közösség Pártja Füleki Helyi Szervezetének az elnöke szólt a szabadságharc vértanúira emlékezőkhöz. Majd több mint tíz szervezet helyezte el a megemlékezés virágait.
Almágyban a község Önkormányzata, az Alapiskola és Óvoda, a Csemadok és a Magyar Közösség Pártja helyi alapszervezete közös összefogásában emlékeztek. A műsort a kultúrházban tartották, majd megkoszorúzták a kopjafákat.
Ajnácskőn a Csemadok Ajnácskői Alapszervezete az aradi vértanúk emlékére tartandó ünnepi megemlékezést összekötötte gróf hernádvécsei és hajnácskői Vécsey Károly aradi vértanú emléktáblájának az avatásával. Fejet hajtottak a templom melletti kopjafánál is.
Rimaszombatban a megemlékezőket a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete hagyományosan a köztemetőbe, a kopjafához várta. A hősök emlékére tavaly felújított kopjafánál a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat tagjai és az Árvay Miska Baranta tagjai álltak díszőrséget. Az ünnepi beszédet Nt. Kovács Ildikó, a Rimaszombati Református Egyházközség lelkipásztora mondta.
Nagybalogon a Csemadok Nagybalogi Alapszervezete rendezésében fáklyás menet indult a helyi alapiskola udvaráról a templomkertbe, a kopjafához, ahol az emlékműsor után koszorúzásra került sor. Az emlékműsorban közreműködött a Szivárvány Énekkar, Vincze Jenő, Vitárius Gyuszika és Pál Csaba helyi Csemadok-elnök. A megemlékezés virágait Nagybalog község, a helyi református egyházközség, a helyi MKP és a helyi Csemadok nevében helyezték el.
Tornalján a Csemadok Tornaljai Alapszervezete a Városnapok keretében szervezte meg az aradi vértanúkra való emlékezését. Ökumenikus istentiszteletet tartottak a református templomban, majd koszorúztak a Tornallya-kúria udvarán, ahol közreműködtek a Kazinczy Ferenc Alapiskola tanulói. Ünnepi beszédet Szögedi Anna, Tornalja Város polgármestere mondott. (HE)
Menyhárt József: Az aradi vértanúk elszántan kiálltak elveik mellett még az életük árán is
Nyárasdon is tiszteletadásra gyűltek össze. A helyi római katolikus templom harangjának hívó szava jelezte az októberi mártírok emlékére bemutatott szentmise kezdetét. Bíró Sándor, az egyházközség lelkiatyája szentbeszédében a hősök példája kapcsán beszélt az önzetlen szeretetről, ami áthatotta a mártírokat és ezáltal a tettüket is a magyarságért. Rámutatott arra, hogy míg a mártírok életüket a hazánkért, nemzetünkért adták, addig mi nagyon sok esetben még csak egy aprócska áldozatot se hozunk embertársainkért, barátainkért, közösségünkért, de még a családunkért és a szeretteinkért sem.
„Nevezzük magunkat keresztényeknek, nevezzük magunkat magyaroknak, de sokszor csak nevezzük magunkat, de nem igazán vagyunk azok! Hiányzik belőlünk a felelősségtudat, hiszen többnyire inkább csak hangoztatjuk, hogy felelősek vagyunk a magyar nemzetünkért. Mint, ahogy minden ember különbözik a másiktól, úgy az aradi vértanúk is különböztek, viszont egy közös volt bennük: nagyon szerették a magyar népüket, s mindent megtettek azért, hogy e nép szabadon élhessen” – fogalmazott a plébános, majd hangsúlyozta, hogy ha olyan magyar öntudat lenne bennünk is, mint bennük, akkor október 6-án ez a templom, majd a temető, ahova a megemlékezésre vonulnak az emlékezők, telve lennének. Bíró Sándor plébános Juhász Gyula Vértanúink című versével zárta prédikációját.
A megemlékezés a helyi temetőben folytatódott, ahol Nagyné Sipos Mária, a nyárasdiak Mariska nénijének tettre buzdító szavalata után a Nyárasdi Népdalkör előadásában az Aradi vértanúk nótáját hallhatták a jelenlévők. Menyhárt József, a Magyar Közösség Párja országos elnökének emlékbeszédét a Nyárasdi Alapiskola diákjainak műsora előzte meg.
Menyhárt József, az MKP elnöke Nyárasdon (Fotó: Laky Erzsébet/Felvidék.ma)
Menyhárt József beszédében felidézte az 1848/49-es eseményeket, melyek által érzékeltette az emlékező közösséggel, hogy Arad városa mi mindenre példa. Rámutatott arra, hogy ez a város egy lehetőség is, hogy elgondolkoztasson mindenkit, hogy milyen lenne, ha az akkori történések minket, szlovákiai magyarokat sújtanának.
„Ha egy elnyomó többség bosszúja söpörne végig rajtunk. Vezető politikusainkat kivégeznék, fontosabb magyar többségű városaink polgármestereit bebörtönöznék, iskoláink igazgatóit leváltanák, a kultúráért szólókat elüldöznék, vállalkozóink vagyonát elkoboznák, a sajtókat kivéreztetnék, a szerkesztőségeket feloszlatnák, elektronikus portáljaink szerzőit gályarabságra ítélnék, egyetlen napilapunk – már, ha a miénk – többségi nyelvűvé válna. Mosolygunk rajta, ugye? Talán, mert nem vesszük komolyan! Mert Arad vértanúi messze vannak. Évről évre megemlékezünk ugyan róluk, de abba, ami ott és akkor történt, kevésbé gondolunk bele. Kicsit amolyan maradi vértanúkként tekintünk rájuk”- mondta. A pártelnök hangsúlyozta, hogy ma egy olyan világot élünk, ahol a mindent túlélő, a tetteiért felelősségre nem vont egyének az ügyesek. Az aradi vértanúk viszont elszántan kiálltak elveik mellett még az életük árán is, viszont a mai ember az életét csak kivételesen igaz ügyért adja, családért, esetleg barátért, és csak nagyon ritkán a hazáért.
„A gyáva átáll vagy szalad, az igaz marad: Örök példa vagy Arad!”
– zárta gondolatébresztő és megszívlelendő emlékbeszédét Menyhárt József.
A 2017. október 6-i megemlékezés a kegyelet koszorúinak, illetve virágainak elhelyezésével és a Nyárasdi Népdalkör tolmácsolásában az Isten áldd meg a magyart kezdetű dallal záródott. Nyárasd Község Önkormányzata nevében Bacsó László polgármester és Nagy Zoltán alpolgármester, az MKP nevében Menyhárt József országos elnök és Nagy Attila koszorúzott. Majd a község társadalmi szervezeteinek és a római katolikus egyházközségünk képviselői, az oktatási és nevelési intézmények vezetői, a diákok és a jelenlévők hajtottak fejet a honvédemlékműnél. (Laky Erzsébet)
További képek a nyárasdi megemlékezésről ITT tekinthetők meg.
***
Nánán is néma főhajtással tisztelegtek a hősök emléke előtt
Nánán is minden alkalommal megemlékeznek az aradi vértanúkról. Ezen a napon a templom előtti „minden magyar hős keresztjénél“ gyülekezik egy maroknyi ember, hogy fejet hajtson és tisztelegjen a magyar történelem legnagyobb hősei előtt.
Az emlékezésről nem maradhatnak el a kisiskola diákjai sem, akik verset mondanak, énekelnek, gyertyát gyújtanak, koszorút helyeznek el, sőt, már a hősök nevét is sorolják még a legkisebbek is.
Megemlékezés Nánán (Fotó: Horváth Ernő/Felvidék.ma)
Dániel Erzsébet történelmi idézetekkel emlékezett a 168 évvel ezelőtti tragikus eseményekre, majd Dorna Mónika tanítónő a „Jaj de búsan süt az őszi nap sugara“ című históriás énekkel emelte a megemlékezés fényét.
A keresztnél koszorút helyezett el és gyertyát gyújtott Molnár Dezső polgármester, valamint a helyi Csemadok-alapszervezet, az MKP, az alapiskola és a Szülőföldért Polgári Társulás képviselői. Közreműködött a helyi nyugdíjas éneklőcsoport, végül a résztvevők a Himnusz eléneklésével zárták a megemlékezést. (DE)
***
Mészáros András: Tizenhárom fényesen ragyogó példaképet adtak az utókornak
Somorján történelmi környezetben emlékeztek. A Korona-udvarban, azaz a volt Paulánus kolostorban tartotta október 6-i megemlékezését a Csemadok helyi alapszervezete és a Via Nova ICS.
Azért itt, mert kevés olyan épület van a városban, amely az 1848/49-es szabadságharc alatt már állt, és még kevesebb, amely azóta nem esett át teljes felújításon. Így hát az emlékezők ebben a környezetben mindennél közelebb érezhették a szabadságharc hangulatát, a felvidéki csatatereken zúgó ágyúk és puskák hangját, a kardsuhintásokat, egyszóval a dicsőséges szabadságharcunkból egy kicsivel többet, mint másutt – fogalmazott Méry János, a társszervező Via Nova elnöke a bevezetőjében.
A megemlékezés szónoka a csallóközcsütörtöki Csemadok elnöke, Mészáros András volt (Fotó: Csicsay Andrea/Felvidék.ma)
Mészáros András, a Csemadok csallóközcsütörtöki alapszervezetének elnöke beszédében kiemelte: „Az osztrákok elrettentő példák helyett tizenhárom fényesen ragyogó példaképet adtak az utókornak. A bátorság, a hűség és főleg a fékezhetetlen magyar szabadságvágy példaképeit. Hősi halálukkal az eszme még tovább élt és él máig.“
Elmondta továbbá, hogy a mártír magatartás ma már nem feltétlenül kíván hősi halált, mégis hősies a maga nemében. Itt megemlítette a kitelepítéseket, a nyelvünkért való viszontagságokat, vagy ma az állampolgárságunkért folytatott küzdelmet.
A megemlékezés félhomályban, majd pedig gyertyafényben zajlott, felléptek a Corvin Mátyás Alapiskola tanárai és diákjai, a Tündérrózsa énekegyüttes és Mezzei Attila, a szónoklat után pedig az evangélikus, katolikus és református egyház képviselői mondták el gondolataikat. (MJ)
További képek a somorjai megemlékezésről ITT tekinthetők meg.
***
Varga Zoltán: Egyetlen megtartó erő volt az isteni szeretet
Rozsnyón hagyományos módon megemlékeztek az aradi vértanúk kivégzésének gyásznapjáról. A helyi temetőben Szörcsei Antal honvédszázados sírjánál Žemlička Mária, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nt. Varga Zoltán espereshelyettes tartott megemlékező beszédet.
„Mindannyiunkat az október hatodikai esemény hozott össze, és ezen az alkalmon nincs nagyobb erő és megtartó szeretet, mint Istenhez fordulni és őnála keresni a választ a felmerülő kérdésre. Azok számára is, akik ezen a napon hősi halált haltak, életüket áldozták, egyetlen megtartó erő volt az isteni szeretet.
Az aradi tizenhárom vértanú vajon önmagáért, a saját boldogulásáért, családjáért tette azt, amit tett? Nem. Egy nemzet sorsát vállalták fel, és Istenben bízva hősiesen álltak ki. És a mai napon is, a mi életünkben is olyan sok nehéz helyzet van, amikor mi magunk is elkeseredünk, belefáradunk” – mondta beszédében Nt. Varga Zoltán, majd így folytatta:
„Lehet, hogy egy szabadságharcot levertek, de az eszme ott maradt mindvégig az emberek szívében, és meghatotta még a legnagyobbakat is, mert látták az emberek kiállását, látták azoknak a helytállását, akiknek helyén volt a szívük, a hitük, kedves testvéreim, mert ők látták a jövőt.”
Nt. Varga Zoltán Rozsnyón tartott beszédet (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Varga Zoltán a továbbiakban kiemelte azt, hogy ma, a huszonegyedik században is ki kell állnunk lelkipásztorokként is, de buzgó hívőkként is, meg kell, hogy harcoljuk a hit nemes harcát. A megemlékezőbeszédet követően megkoszorúzták Szörcsei Antal honvédszázados sírját. (BB)
***
Mihályi Molnár László: Aki meg akar maradni, annak nyelvet, kultúrát, történelmet, hitet, családot, templomot, iskolát, házat, szülőföldet és hazát kell védelmeznie
Kassán október 6-án a Thália Színházban emlékeztek a magyar szabadságharc mártírjaira. Mihályi Molnár László történelmi előadása és az Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes bemutatója keretezte a nemzeti gyásznap műsorát.
Haraszti Attila kassai főkonzul a következő szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket Kassán: „Több, mint másfél évszázada, nekünk magyaroknak, e szomorú októberi nap olyan időpontja az esztendőnek, amikor hőseinkre emlékezve számot vetünk múltunkkal, és az ősz elmúlást sugalló hangulatában felelevenednek nemzeti sérelmeink. Emlékezünk arról a becsületről és bátorságról, az önmagát nem kímélő helytállásról, mely 1849. október 6-án az Aradon kivégzett tábornokokat jellemezte. Ma is számtalan nehézség tornyosul a Kárpát-medencében a határok által szétválasztott nemzetünk előtt.
Szerencsére napjainkban nincs szükség vértanúkra. Nem vértanúságot kell szenvednünk a magyarságért. Jövőnk biztosítása érdekében már nem a csatákban tanúsított hősiességre van szükség, hanem az állhatatos építkezésre, elkötelezett cselekvésre, hangyaszorgalommal végzett folyamatos munkára. Élettel, élni akarással kell válaszolni a létünket fenyegető olyan mai történelmi kihívásokra, mint az asszimiláció, az elvándorlás vagy a népességfogyás.
Ehhez az élni akaráshoz adhat erőt és elszántságot a vértanúk eltökéltsége és rendíthetetlensége. Eltérő családi hátterük, életkörülményük, jellemük, gondolkodásmódjuk ellenére képesek voltak egységet alkotni, megszerveződni, közösen kitartani egy cél érdekében. A szabadságért és nemzetünkért a legkilátástalanabb helyzetben is vállalni kell a küzdelmet. 1849 óta sok olyan nemzedék nőtt fel, amelynek vállalnia kellett a küzdelmet békében és háborús időben egyaránt” – hangzott el Haraszti beszédében.
Arra biztatta a magyar közösséget, hogy őrizze, és tudatosan ápolja történelmünk dicsőséges fejezetének, a szabadságharcosoknak és a mártírsorsot elszenvedett aradi vértanúknak az emlékét. Mindig a jövőbe vetett hittel, és múltbéli nagyjaink példájából erőt merítve munkálkodjunk azért, hogy felemelkedő sikeres magyar közösséggé váljunk Szlovákiában – mondta.
Megtelt a Thália az emlékezőkkel (Fotó: Nagy Emese/Felvidék.ma)
A 19. század első fele a török megszállás pusztításából való feleszmélést is jelentette. Ez sem hozott népünk számára teljes kibontakozást, mert a Habsburg uralom csak egy jövedelmező gyarmati tartományként kezelte Magyarországot. Az akkori oktatási reform egyik pillére az volt, hogy latinról németre változtatta a hivatalos nyelvet, azzal a céllal, hogy a diákok felejtsenek el magyarul. Így sokakat megfosztottak a magyar nyelvtől, kultúrától, keresztény hitvallástól. A reformkor tette naggyá Széchenyit, Eötvöst, Kossuthot, Deákot, ebben a légkörben nevelkedtek irodalmunk nagyjai is. Könyvtár épült, akadémia, irodalmi lapok és társaságok alakultak, megindult a vasúti közlekedés, fejlődött a hajózás, hivatalossá tették a magyar nyelvet, megépült a Nemzeti Színház.
„Az éberség és a bölcs előrelátás érlelte meg az 1848-as forradalmat, de nem feltétlenül az európai forradalmak hatására. Azok csupán véres lázadások és leszámolások voltak, amire a kisemmizett és kétségbeesett tömegek mindig rászedhetők. Nálunk egy vértelen átalakulás történt, amit egy megfontoltan, reformokkal előkészített, mintegy huszonöt évnyi szellemi és gazdasági kibontakozás érlelt forradalommá. Felelős magyar kormány jött létre. Minden elszántság, bátorság és hősiesség ellenére a sokszoros túlerő vérbe fojtotta a magyar nemzet álmait, önállóságát és szabadságát. Az országukat védelmező magyar hadvezetőket halálra ítélték” – hangzott el Mihályi Molnár László előadásában, aki rámutatott arra is, hogy a történelem nem ismétli önmagát, csak az történik, hogy hasonló helyzetben, hasonló személyiségű emberek, hasonló történelmi sorsú népek hasonló módon viselkednek. Az örökös egyéni, emberi vagy közösségi értékek kerülnek összetűzésbe: a jellem vagy jellemtelenség. Aki meg akar maradni, annak nyelvet, kultúrát, történelmet, hitet, családot, templomot, iskolát, házat, szülőföldet és hazát kell védelmeznie.
Az emlékünnepségen elhangzott Petőfi Sándor Világosságot című költeménye Varga Lívia előadásában. A magyar közösség a Szózat és a Himnusz eléneklésével rótta le tiszteletét a vértanúk emléke előtt. (NE)
További képek a kassai megemlékezésről ITT tekinthetők meg.
***
Pető Tibor: Az áldozatok számát ma sem tudjuk, de azt tudjuk, hogy komoly vérveszteség érte Magyarországot
Pozsonyban a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya a Via Nova Ics és a Pozsonyi Magyar Intézet támogatásával emlékezett meg a pozsonyi és az aradi vértanúkról a Kecske-kapui evangélikus temetőben báró Jeszenák János és Rázga Pál sírjánál.
Ünnepi beszédet mondott Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete: „Az, hogy báró Jeszenák János és Rázga Pál sírjánál haláluk után 168 évvel is itt állunk, az azt jelenti, hogy valami olyat tettek a hazáért, ami a mai napig nagy jelentőséggel bír. A sírbolt jelzi, hogy emlékük mindig része volt és a része lesz a jövőben is a magyar történelemnek. A magyar nemzet gyásznapja október 6-a, ezért gyűltünk össze az evangélikus temetőben. 1848-ban a népek tavaszán ők a szabadságért vívott harcot választották, ám ezért 1849-ben a haynaui törvényszék halálos ítéletével kellett szembenézniük.
A császári hatalom nem kímélte sem a vezetőket, sem a közkatonákat. Az áldozatok számát ma sem tudjuk megmondani, de azt tudjuk, hogy komoly vérveszteség érte Magyarországot. Példájuk megmutatja, hogyan lehet a szabadságért, a polgári létért harcolni. A haynaui kivégzések azonban nem győztek, mert a magyar társadalom nem hagyta magát és heves ellenállással a kiegyezésig elérte azt, hogy az akkori Európa legnagyobb hatalmának számító Habsburg birodalom fejet hajtson. A mai megemlékezés a szabadság szeretetére, a belőle fakadó értékekre kell, hogy emlékeztessen. A szabadság, a függetlenség megőrzése mindennapos feladata a közösségnek, de ezt csak összefogva tudjuk megtenni. A magyar múlt jelenti azt a gránitkövet, amelyre ma építkezhetünk és, amelyre büszkék lehetünk. Tisztelet a hősöknek, békesség az élőknek!” – zárta szavait Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete.
Megemlékezők Rázga Pál sírhelyénél (Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma)
Kovács László, történész visszatekintésében a felvidéki vértanúk ismertetése kapta a főszerepet és a két, Kecske-kapui temetőben nyugvó hős mellett további tizenöt ismert személyt és a foglalkozásukat is felsorolta. Kiemelte a tizenhárom aradi vértanú három felvidéki születésű tagját: Aulich Lajost, Lahner Györgyöt valamint Dessewffy Arisztid honvéd tábornokot, akinek hamvai egyedüliként vannak a Felvidéken eltemetve a Kassa közelében lévő felújított sírboltban, Margonyán.
Dr. Szabó Endre, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének tiszteletbeli elnöke a koszorúzási ceremóniák alatt báró Jeszenák János és Rázga Pál sírjánál a 2014 végén hungarikummá minősített tárogatón játszott gömöri hallgató dallamokat. A nemzeti gyásznapot a hangszeren előadott népzenei motívumok még emelkedettebbé tették az emlékező közéleti személyek, politikusok, a civil szervezeteket és a pozsonyi oktatási intézményeket képviselő pedagógusok és diákok számára.
Rázga Pál sírjánál Nagy Olivér evangélikus lelkész hagyományteremtő céllal közös imádkozásra hívta a jelenlévőket, majd a Himnusz eléneklése után a kivégzett vértanú feleségének a sírhelyét is az emlékezés virágaival koszorúzták meg. Hiszen nemcsak Rázga Pál lett a véres mészárlás áldozata, hanem az apától megfosztott család is. Az anya öt gyermekével, akik hátralévő életüket létbizonytalanságban, menhelyen töltötték. Az özvegy sírhelye felújítás alatt áll, amelyet társadalmi összefogással valósítanak meg a pozsonyi civil szervezetek. Azonban a szervezők felhívták a résztvevők figyelmét arra, hogy szükséges lenne báró Jeszenák János rossz állapotban lévő sírboltjának helyreállítása is. (HA)
További képek a pozsonyi megemlékezésről ITT tekinthetők meg.
***
„Arad nekünk a magyar Golgota”
Komáromban hagyományosan a Klapka téren kezdődött az aradi vértanúk és a komáromi vár hősei tiszteletére a Csemadok Komáromi Városi Alapszervezete és a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület szervezésében rendezett megemlékezés. A dél-komáromi Duna Népdalkör előadásában először a Szózat hangzott fel a téren, majd Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas színész Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeményéből adott elő, ezt követően a Selye János Egyetem oktatója, Simon Szabolcs mondott ünnepi beszédet.
Fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma
Komárom gyászszalaggal átkötött díszlobogója előtt a város elöljárói, a politikai és a civil szervezetek, az oktatási intézmények képviselői megkoszorúzták Klapka György szobrát. A Himnusz eléneklése után közösen az Anglia parkba, az aradi vértanúk emlékoszlopához vonultak a megemlékezők, ahol előbb Bukovszky Orsolya Arad hőseit idéző népdalt énekelt, majd a Selye János Gimnázium diákja, Bangha Roland egy ismeretlen szerző Historiás ének az aradi vértanúk emlékére című művét adta elő. A koszorúzás előtt Kustyán Ilona, nyugalmazott gimnáziumi tanár mondott beszédet a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület nevében, őt Bajcsi Tünde, a Komáromi Művészeti Alapiskola növendéke követte a Klapka induló eléneklésével.
Komáromban sosem feledkeznek meg az aradi vértanúk mellett a komáromi vár hőseiről sem. Kustyán Ilona úgy fogalmazott, Arad nekünk a magyar Golgota, majd emlékeztetett a komáromi vár két korábbi várkapitányára, akik szintén az áldozatok között voltak. Török Ignác honvéd vezérőrnagyot, hadimérnököt a kötél általi halálraítéltek közül másodikként végezték ki Aradon, Lenkey János honvéd tábornok pedig megőrült zárkájában, elborult elmével az aradi várban hunyt el. (SZE)
Főhajtás a vértanúk előtt a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskolában
Október 6-án a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskolában emlékórát tartottak, felidézve a hős honvédtábornokok önzetlen és bátor jellemét, akik 168 év távlatából is példaképül állnak diák és tanár előtt egyaránt. Ezért is őrzi a tanintézmény történelmi lépcsőházának 1849-es évet jelző garádicsa az Aradi vértanúk emlékét.
Nothart Erika igazgatóhelyettes köszöntőjében elmondta, hogy az aradi vértanúk kultusza és legendája a kivégzés napján elkezdődött, hiszen a gyászoló tömegek már órákkal a tragédiát követően, imádkozva zarándokoltak a helyszínre. Az 1848-49-es évek eszméi és a tábornokok helytállása az elmúlt évszázad és évtizedek alatt erőt adó üzenet volt a nemzetet ért veszteségek, megaláztatások idején, fénylőn mutatva az utat a hallgatás éveiben és a történelem vérzivataros időszakaiban egyaránt.
Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Önző korunkban mindenki csak magára gondol, legföljebb szűk családjára. Vajon vannak-e még nagy jellemek, akik a közösségért áldoznak, miként tették azt a vértanúk és az üldözöttek 1849-ben? Akik tudásukat, erejüket, vagyonukat, munkájukat áldozták fel a haza és a nemzet oltárán. Akik a csatában estek el. Akik ennél is többet áldoztak, életüket adták eszményeikért, az igazságért, a szabadságért és vértanúkká lettek, mártírhalált haltak.
Az ő emléküket elevenítették fel Kunyik Éva tanítónő vezetésével az iskola 5. és 6. osztályos tanulói, azzal a történelmi megemlékezéssel, mellyel visszaidézték az 1849-es őszi napok történéseit. (BK)
Minden cselekedetünkben, választásunkban, döntésünkben vezéreljen az aradi vértanúk példája
Az aradi vértanúk emléknapjának előestéjén, mint ezekben a napokban számos más felvidéki településen, Nagymagyaron is megemlékezést tartottak. A helyi alapiskola tanulói méltó módon idézték fel az Aradon kivégzett honvédtisztek áldozatának értékét. Képek, filmrészletek jelenítették meg a hősöket, és a felolvasott életrajzi elemekből a résztvevők megismerhették kinek-kinek a származását, nemzetiségét, családi állapotát. A kultúrműsor, majd a Himnusz közös eléneklése után az emlékezők a Nagymagyari Kulturális Közösség (NAKK) meghívására a Kárpátaljáról Nagymagyarra származott Leszkay Károly honvédhadnagy helyi temetőben lévő sírjánál helyeztek el koszorút.
Fotó: Hideghéthy Andrea/Felvidék.ma
Leszkay Károly az 1848-49-es szabadságharc idején 24 éves volt, emlékét az 1905-ben bekövetkezett halála óta féltve őrzik a csallóközi nagyközségben. Síremlékénél Pőcz Ibolya, az NAKK és az MKP helyi alapszervezetének elnöke emlékező beszédében a XXI. századi párhuzamokra is felhívta a figyelmet: „Arad gyertyái az erkölcsi példát világítják meg nekünk. Tanuljunk történelmünk nagy alakjaitól, és a mai nagymagyari valóságban addig nyújtsuk egymás felé a kezünket, míg átér ideológiai, politikai, hatalmi szakadékok felett. Minden cselekedetünkben, választásunkban, döntésünkben vezéreljen az aradi vértanúk példája, tegyük úgy a dolgunkat, hogy az utókor büszke lehessen ránk, ne a széthúzás és a viszály jellemezze és töltse ki mindennapjainkat, hanem a közös élhető jövő érdekében történő munkálkodás” – hangsúlyozta Pőcz Ibolya. (HA)
