A husziták zsákmányszerzési kedvét nem vette el csúfos 1431. évi őszi vereségük, ezért 1432 nyarán ismét betörtek a Felvidékre. Bár Nagyszombatot és Szakolcát hatalmukba kerítették, Pozsonyt már nem tudták elfoglalni. Közben a magyar seregek is gyülekeztek, ezért a husziták rabolva-fosztogatva visszavonultak a Vág völgyéből, de arra még volt erejük és lehetőségük, hogy – ötszáznyolcvanöt évvel ezelőtt – 1432. november 20-án elfoglalják Lednic várát.
Előző évi vereségük megbosszulása végett az „árvák” Peter Strasnic, Bernewsky és Borota (másutt: Borotini) Blasko vezetése alatt 1432 júniusában ismét betörtek a Felvidékre. Egyik csapatuk Körmöcbányát foglalta el annak pénzverő kamarájával és készleteivel egyetemben, másik különítményük pedig Szakolcát. A Blasko vezette harmadik csapat 1432. június 24-én, éjjeli rajtaütéssel és a lakosság támogatásával foglalta el Nagyszombat városát – melyet 1434-ig megtartott –, míg egy negyedik csoportosításuk Pozsonyt vette ostrom alá. Az erősség védelmét Rozgonyi István és György irányította, s nekik volt köszönhető, hogy a város polgársága is kitartott.
„…hatalmába kerítette az ország ama felső részeit, melyeket Mátyusföldének nevezünk”
Thuróczy János A magyarok krónikája című munkájában a következőket írta Blasko „árváinak” nagyszombati sikeréről: „(…) mikor a király a maga dolgában idegen földeken utazott, valami kisvagyonú, kisnevű Blaskó magyar és cseh vitézeket gyűjtött, akik prédára sóvárogtak, nagy seregeket szedett össze, s mikor a polgárok éjjeli álmukat aludták, alattomosan behatolt először Nagyszombat városába, melynek magas tornyai és kőből épült körfalai vannak; az erősség birtokában fegyveres hatalma megnövekedett, és mint a heves forgószél, hatalmába kerítette az ország ama felső részeit, melyeket Mátyusföldének nevezünk, nem kímélt sem egyházi vagyont, se nemet, se kort: tűzzel-vassal pusztított mindent egészen a Dunáig és szerte fosztogatott. Még többet is tett volna, de az említett gondviselők összegyűjtötték egész Magyarország minden nemeseinek sokaságát, s véget vetettek mohó étvágyának; arra kényszerítették, hogy összehordott kincsei közt – békesség képében – nyugton maradjon.”
Az újabb huszita veszedelem hírére az országnagyok Budán elhatározták, hogy az északnyugati vármegyékben generalis exercitust, azaz általános nemesi felkelést hirdetnek, amely szerint minden birtokos nemesnek személyesen, illetve minden húsz jobbágya után egy-egy lovas katonával kell szeptember 14-ig táborba szállnia. A gyülekező helyszínéül a Nyitra vármegyei Semptét jelölték ki, ahol a husziták elleni tartalékot képező Kraszna, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs vármegyék csapatai vertek tábort.
Mindeközben Albert osztrák herceg is sereget gyűjtött, hogy a magyarokkal közösen csapjon le a huszita rablókra. Szeptember derekára Budán is összegyűltek a hadba szólított nemesek, ám azon tervüket, hogy Albert csapataival egyesüljenek, a Morva áradása megakadályozta, ráadásul Albertnek is elég dolga akadt saját területén. Ekkor úgy határoztak, hogy Nagyszombat visszavételére indulnak, ám ezen vállalkozásuk végül meghiúsult.
A husziták késő ősszel mégis elhagyták Magyarország területét, miközben november 20-án elfoglalták Lednic várát és felprédálták Privigyét, s Nagyszombatban és Szakolcán jelentős őrséget hagytak vissza, melyek rettegésben tartották a környező falvak lakosságát.
