Miután asztalunkra elhelyeztük az adventi koszorút, fokozatosan meggyújtjuk a rajta elhelyezett négy gyertyát, mely a békét, a hitet, a szeretetet és a reményt jelképezi, készülünk a karácsonyra. Az üzletekben és a vásárokon az emberek ajándékokat keresnek, hogy meglepjék szeretteiket. De milyen is az igazi ajándék? – teszi fel a kérdést a Gömörhorkából származó, ma Rozsnyón élő Szabó Erzsébet helytörténeti kutató.
„A reformáció 500. évfordulóját ünnepeljük, mely egy olyan új korszakot nyitott meg, ami nem csupán a keresztyén közösség életére volt hatással, hanem a társadalom, a kultúra, sőt a gazdaság egészére is. A lelkésznő egy szokatlan javaslattal állt elő. Tekintettel a horkai református egyház gazdag történelmére, készítsünk egy kisebb kiállítást az egyház múltjáról és jelenéről. Ez a gondolat akkor „megsimogatta a lelkünket”, de felmerültek a kételyek is, hogy egyáltalán megvalósítható-e. Az akarat, a segítőkészség, az emberi hozzáállás és a szeretet azonban nem ismer határokat. Rimaszombattól Kassáig, Lekenyétől Hosszúrétig, Pelsőctől Rozsnyóig és persze Horkán is az emberek segítőkészsége csodálatra méltó volt. Így megvalósult egy szép gondolat” – nyilatkozta portálunknak Szabó Erzsébet.
Értékes régi iratok, kiadványok és pecsétek (Fotó: Szabó Erzsébet)
Merjünk nagyot álmodni
A helytörténeti tárlatot több hónapos kutatómunka előzte meg. Feldolgozták a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményeiben fellelhető Özörény, azaz Gömörhorka településről megőrzött egyházi dokumentumokat. Mint mondták, felfedezték az emberi mélységeket, a küzdelmet, amit az előttük járók a gyülekezetért tettek. További kutatást igényel, de a reformáció kezdete itt már 1550 körülire is tehető, s önállósulásukért mindig is harcoltak. Nem egész egy év alatt felépült a templomuk, s az egyházi iskola 225 éves lenne. „Sokszor hallottuk, hogy merjünk nagyot álmodni. Én is ezt teszem, s nem mondunk le az egyházi iskoláról” – mondta Szaszák Malvina, aki hangsúlyozta, hogy a tárlat célja, hogy legyen öntudatunk, mert az Isten az úr, aki megtart bennünket.
A kiállítás nagyon kellemes meglepetésül szolgált a Gömöri Református Egyházmegyei decemberi közgyűlésére érkezett alkotótagoknak, lelkészeknek, illetve a képviselő-testület tagjainak. A megnyitón a Gömörhorkai Vegyes Énekkar a Maradj velem című énekkel és Boros Gergely: Még egy reformációt című versével szolgált.
Hajdanvolt osztályterem (Fotó: Szabó Erzsébet)
Szaszák Malvina megnyitóbeszédében Mózes 2. könyve 10. fejezetének 2. részét idézte: „Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak, hogyan bántam Egyiptommal, és jeleimet is, amelyeket közöttük tettem. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az Úr!” Mint mondta, azért választotta ezt a részt, mert az ő gyülekezetük szeretné elmondani, hogy mit tettek őseik, s ezzel meg szeretnék erősíteni a fiatal generációt is.
Kiadványban szintén gondolkodnak. Úgyszintén megköszönték Ambrus Sándor segítségét is, aki már évekkel ezelőtt elkezdte kutatni a falu múltját, s feldolgozta az egyházi anyakönyvet is.
Gazdag múlt és jelen
A kiállítás, melyet a kultúrotthon kávéházában rendeztek be, bemutatta az egyházközség múltját, az orgona, a malom, a kórus, a parókia, az iskola történetén keresztül. A fényképeken, tablókon, dokumentumokon túl ereklyék is megtekinthetők, s nagyon értékes tárgyak is bemutatásra kerültek. A tárlat a jelenlét fejezettel zárult.
Mesélő fényképek (Fotó: Szabó Erzsébet)
„Kiállításunkat több mint 150 érdeklődő tekintette meg. Dióhéjban magába foglalta a falu történetén kívül az egyház múltját és jelenét, de helyet adott a 225 évvel ezelőtt alapított Horkai Református Elemi Népiskola dokumentumainak és a 105 éves orgona történetének is. A jelenkori fényképek sokasága arról tanúskodott, hogy az egyház tevékenysége a jelenben is nagyon gazdag és sokrétű. Mindezért Istené legyen a dicsőség! Soli Deo gloria!” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Szabó Erzsébet.
