Ősi múltat őrző takaros parasztház áll Egyházasbást egyik szűk utcájában, a tornácon régi eszközökkel, használati tárgyakkal, berendezésekkel. Lakója, a budapesti születésű Ladóczki Vilmos, a vidék egyik legismertebb alakja. A ház homlokzatán tábla hirdeti, hogy az: „Ladóczki Vilmos tájmúzeuma”.
A házőrző hangos csaholással idegenek közeledését jelzi. A kutyaugatásra megjelenik az ajtóban a ház gazdája, csendre inti az ebet, és beljebb invitálja a vendégeket. A küszöb mögött valódi ritkaságokkal; a vidék ipari és paraszti múltjának használati tárgyaival, eszközeivel találkozhatunk. A több mint százéves használati tárgyak és kellékek között valódi időutazáson vehetünk részt.
Vili, kezdjük a legelején. Hogyan kerültél Te, a budapesti fiú az alig négyszáz lakosú Egyházasbástba?
Igencsak hosszú, kanyargós út vezetett idáig, miközben többször megjártam a poklot és a mennyországot egyaránt. Valóban, Budapesten születtem, de gyermekkoromból csak arra emlékszem, hogy édesanyámmal elhagytuk a családi fészket és beköltöztünk egy nagy házba. Így utólag úgy gondolom, egyedülálló anyákat segítő intézet vagy valami hasonló intézmény lehetett. Mivel hároméves koromban szülőanyám elhagyott, gyermekotthonba kerültem. Ötévesen egy Nógrád megyei gyermektelen házaspár örökbe fogadott, ők neveltek fel. Csínytevéseim miatt három évet a tiszadobi gyermekvárosban töltöttem, ahol lakatos-hegesztő szakvizsgát tettem. Az intézmény alkalmazottainak köszönhetően felejthetetlen napokat töltöttem ott. A gyermekváros igazgatójától bőrművességet tanultam, ami idővel a szenvedélyemmé vált. Ebbéli tapasztalataimat örömmel megosztom fiatalokkal, illetve bárkivel, aki érdeklődik a szakma iránt. Másik szenvedélyem, a régiségek gyűjtése. Számomra is megmagyarázhatatlan, miért érdeklődök olyannyira a régi paraszti tárgyak és a használati eszközök iránt.
Fa, vagy fém eszközök vonzanak leginkább?
Minden, ami régi, de elsősorban az üveg és a fém.
Tűzben született gyönyörűségek (Fotó: Farkas Ottó/Felvidék.ma)
Miért éppen ezek?
Nem tudom. Talán, mert ezek tűzben születnek.
Mikor telepedtél le Egyházasbástban és egyáltalán hogyan kerültél oda?
Azt hiszem, a kilencvenes évek végén fedeztem fel a kis medvesaljai településeket, ezek között Egyházasbástot. Akkor már Egerben éltem és az észak-magyarországi falvakat jártam, kerestem-kutattam a padlásokon felejtett régiségeket. Mivel arrafelé már alig találtam valamit, egy alkalommal átléptem az országhatáron. A Fülekhez közeli Bénán álltam meg, beszélgettem az ott élő emberekkel, tőlük hallottam a szinte érintetlen medvesaljai településekről. A kíváncsiság hozott ide és nem bántam meg.
Az itt élők még ragaszkodtak őseik berendezéseihez, eszközeihez, bár nem használták, de nem is váltak meg tőle, viszont egy gyűjtőnek szimbolikus áron is szívesen eladták, csak ne kelljen szüleik, nagyszüleik egy-egy kedves darabját eldobni. Sok használati eszköz történetét ismerem, ezeket maguk a tulajdonosok osztották meg velem.
Egy berendezett szoba Egyházasbáston (Fotó: a Ladóczki Vilmos gyűjtő archívumából)
A régi tárgyak különös hangulatot árasztanak a lakásban, egyik-másik remekműnek is mondható. Ebben a házban szám szerint mennyi régiség lehet?
Azért érzed így, mert ezeknek a tárgyaknak van lelkük és a régi idők emlékét őrzik. Pontosan nem tudom, mennyit gyűjtöttem itt össze, úgy húszezer darabra becsülöm.
Sokan érdeklődtek, érdeklődnek a gyűjteményed iránt?
Hollókőn másfél évig volt megtekinthető a paraszti élet használati eszközeiből összeállított gyűjteményem, pontosan nem tudom, mennyien látták, de sokan. 2016 őszétől Bükszenterzsébeten nyílt látványtárházas kiállításom, ez napi nyitvatartással folyamatosan látogatható most is.
Mi lesz az összegyűjtött tárgyak további sorsa?
Rendszerezni fogom, s amik maradnak, azokat szeretném megtartani. Negyvennyolc éves vagyok, remélhetőleg találok megoldást a gyűjtemény egyben tartására.
Áder János köztársasági elnök és felesége is megtekintette Hollókőn Ladóczki Vilmos látványtárházát (Fotó: Ladóczki Vilmos gyűjtő archívumából)
Egyházasbáston kik láthatják és mikor a tájmúzeumot?
Ez nem tipikus múzeum, amelyet egy meghatározott nyitvatartás alatt bármikor, bárki megtekinthet. Ez az én otthonom, én itt lakom, az itt látható berendezések között élek, ezeket az eszközöket használom… Nálam nincs műanyag, csak fa, üveg és fém. Mindezek ellenére, aki kíváncsi a régi világ tárgyaira, bútoraira, használati eszközeire, előzetes egyeztetés után megtekinthetők.
(Ladóczki Vilmos elérhető a facebookon)
