Hajdanán, gyermekkoromban, az ötvenes és a hatvanas években nem ment ritkaságszámba, hogy egy-egy falusi kocsmában biliárdozni lehetett. Ezt a játékot, amely egyszerre sport, szórakozás és művészet, s amely a tizenötödik században Angliából indult el világhódító útjára, húsz éve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is elismerte sportágnak, ám az olimpiai programnak még ma sem része.
Még szülővárosában, Komáromban sem sokan tudják, hogy a huszonnégy esztendős Köles Balázs az ország egyik legkiválóbb biliárdjátékosa, aki tizenegyszer nyerte meg a szlovák bajnokságot! Tízszer a poole, egyszer a snooker kategóriában lett a legkiválóbb. (A két versenynem között főként az asztal mérete a különbség – a poole-t kisebb asztalokon játsszák, s ezen belül is más-más szabályok szerint mérhetik össze tudásukat az egyének vagy a csapatok.) Egy csapatot három játékos alkot. Balázs 2010-ben volt először válogatott, részt vett a junior Európa-bajnokságon Hollandiában, ahol csapatban bronzérmet szerzett.
De eddigi legnagyobb fegyverténye a következő évben a lengyelországi világbajnokságon elért 9. helyezése. Hasonló eredményt szlovák versenyző még nem ért el!
Federal Cup-Szlovákia-Csehország válogatott mérkőzés Köles Balázs (j.2.)(Fotó: Köles Balázs, családi archív)
Még az alapiskola utolsó osztályát látogatta, amikor egyszer tanítás után az osztálytársával együtt bekukkantott a biliárdterembe. Komáromban akkoriban közel harmincan űzték ezt a sportágat, a Ladislav Srámek vezette helyi csapat egymás után nyerte az országos bajnokságokat. Balázsnak nemcsak megtetszett ez a játék, hanem az is kiderült, hogy rendkívüli érzéke van hozzá. Tizenhat éves volt akkor. Csakhamar a legjobbak közé verekedte magát, csakhogy a klubalapító, sőt országos biliárdszövetséget szervező Ladislav Srámek elhunyt, és a „gentlemanek sportja” mind Komáromban, mind az országban ideiglenesen vezető nélkül maradt. Mára viszont a szövetség megújult.
Ezekben a napokban alakulhat ki a szlovákiai biliárdsport jövője ‒ derült ki a Köles Balázzsal folytatott beszélgetésünkből. (A bajnok nem ilyen patetikusan fogalmazott, de terveit megismerve kétségtelen, hogy így történhet.) Balázs ugyanis elhatározta: saját forrásból felépíti azt a biliárdszalont szülővárosában, amely a legkorszerűbb szinten ismét lehetőséget biztosít az érdeklődőknek, köztük a fiataloknak a sportággal való megismerkedésre és gyakorlásra. Magyarán: ha sikerül a helyi önkormányzattal megegyezni a jövendőbeli szalon felépítésének ügyében ‒ a megfelelő telek kiválasztásáról és megvételéről van szó ‒, a munkálatok elkezdődhetnek.
Köles Balázs: „Nem szeretném, ha Komáromban megszűnne ez a hagyomány, hiszen amikor én kezdtem el biliárdozni, mi voltunk a legjobbak Szlovákiában és itt volt ennek a sportágnak a központja. De a mai öttagú szlovák válogatottnak is két tagja komáromi, Jaroslav Polach és én. Ha megtörténik a megegyezés, és működni kezd a szalon, felkeresek néhány alapiskolát, hogy felhívjam a gyerekek figyelmét a lehetőségre. Szeretném, hogy ismét legalább harmincan űzhessük ezt a sportágat, és folyamatos legyen az utánpótlás nevelése. Célom az is, hogy az amatőrök számára, tehát azok részére, akik nem versenyszerűen, hanem kedvtelésből kívánnak játszani, városi ligát szervezek.”
Szívből kívánom, hogy Köles Balázs álma megvalósuljon. Szándékában ösztönzi a szülővárosa iránti szeretete is, melyet reményeim szerint mások is nagy értéknek tartanak.
