Néhány évvel ezelőtt akváriumtulajdonosként ajándékba kaptunk egy aprócska rákot, melyről gyakorlatilag semmit sem tudtunk. A rákocska szépen növekedett, mígnem szomszédai, a halak rejtélyes módon tünedezni kezdtek, aztán a a vízi növények kerültek sorra, előbbieket levadászta, utóbbiakat módszeresen „lekaszálta“.
Miután átvette az egyeduralmat az akváriumban, tovább cseperedvén újabb talány elé állított bennünket. Apró rákokkal népesítette be az akváriumot, aminek láttán alaposan elcsodálkoztunk, mert párja nem lévén csak szűznemzésre gondolhattunk. Amikor a barátnőmnek elmeséltem a történteket, aki botanikusként komoly ellenzője az invazív fajok behurcolásának, csak a homlokát ráncolta, és szigorúan utasított, egyvalamit semmiképp ne tegyek, még véletlenül se jusson eszembe valamilyen módon kijuttatni a természetbe a későbbiekben netán megunt házi kedvencemet. Az anyarák azóta kimúlt, a porontyok is „elkoptak“, s csak remélni merem, hogy az ismerősöknek ajándékozott példányok sem kerültek csallóközi vizeinkbe.
A márványrák (Procambarus virginalis) röpke két évtized alatt vált az akváriumok ártalmatlannak vélt lakójából globálisan rettegett fajjá (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
Most viszont a valaha akváriumunk egyeduralkodójává lett márványrák (ahogy időközben kiderült, kit is tisztelhettünk benne) sajtószenzáció lett, a kutatók szerint a vele kapcsolatos ismeretek áttörést jelenthetnek a tumorok kutatásában. De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük meg közelebbről, mit is érdemes tudni a márványrákról.
A márványrák (Procambarus virginalis) röpke két évtized alatt vált az akváriumok ártalmatlannak vélt lakójából globálisan rettegett fajjá. Időközben kiderült, hogy a furcsa szerzet egy teljesen új faj képviselője, amely ráadásul alig 25 éve születhetett. A kutatások alapján úgy tűnik, hogy egy, a Satilla folyó georgiai és floridai mellékágaiban őshonos rákfajta genetikailag módosult egyede lehetett az ősük. Ez a különleges egyed valamiért a normális két kromoszóma helyett három, két női és egy férfi kromoszómával született, így képessé vált az ivarmentes szaporodásra. Petéiben tovább tudta adni két női kromoszómáját, így gyakorlatilag önmagát klónozva szaporodik, méghozzá félelmetes iramban, százával tojva a szaporodásra képes egyedeket hordozó tojásokat. Egyszerűbben szólva, mivel nincs hímje, a szaporodás úgynevezett szűznemzéssel (partenogenézissel) történik. Az utódok megtermékenyítetlen petesejtekből fejlődnek ki úgy, hogy bizonyos hormonok „tettetik” a megtermékenyítést. Ez önmagában még nem egyedülálló a természetben, a levéltetvek, vízibolhák, több hal- és gyíkfaj esetében is így van. A márványrák azonban az egyetlen ismert folyami rák, amely ezen a módon szaporodik, ráadásul robbanásszerűen. A 12 hetes ciklus alatt akár 500 petesejtet is képes termelni. S mint egy igazi „szapora túlélőbajnok“ azonmód elindult hódító útjára, s hála a nyitottá vált világnak, természetesen Európába is.
A 12 hetes ciklus alatt akár 500 petesejtet is képes termelni a márványrák (Fotó: Németh István/Felvidék.ma)
Feltehetően Németországon keresztül érkezett Csehországba, Magyarországra (a Rákos patakban is találtak), Horvátországba és Ukrajnába is, s csak remélni lehet, hogy honi vizeinkben még nem telepedett meg, hasonlóan, mint ahogy akvaristáink „meghonosítottak“ vizeinkben más invazív, azaz nem őshonos, tehát természetes ellenséggel nem rendelkező, ezért túlszaporodó, másokat erőszakosan kiszorító fajokat is. Elsősorban az afrikai szigetállamban, Madagaszkáron okoz nagy problémát, komoly veszélyt jelentve a rizsföldekre, az itt honos állat- és növényvilágra.
De bármennyire is nemkívánatosnak is számít, mint veszedelmes invazív faj, a felfedezése rendkívüli lehetőséget kínál a tudománynak. Önmagában már az is csodaszámba megy, hogy egy fajt ilyen röviddel a születése után azonosítsanak, és maga az ivartalan szaporodás sem túl gyakori jelenség az állatvilágban.
A Nature Ecology & Evolution szaklapban közöltek alapján a tudósok 11 állat örökítőanyagát dekódolták, és kiderült, hogy mindegyik azonos genommal rendelkezik. A heidelbergi Német Rákkutató Központ tudósai a márványrák kutatása révén nemcsak egy invazív faj elterjedéséről nyertek információt, hanem a tumorkutatás terén is fontos ismereteket remélnek.
Frank Lyko molekuláris biológus és Julian Gutekunst bioinformatikus a faj különösen gyors terjedésére keresett magyarázatot. A márványrákok élettere Madagaszkáron tíz év alatt ezerről 10 ezer négyzetkilométerre növekedett. A különösen gyors növekedés a rákok hihetetlen alkalmazkodóképességét bizonyítja. Németországban a faj nagyon magas és nagyon alacsony savtartalmú tavakban is, Madagaszkáron pedig fennsíkokon és mélyen fekvő régiókban is megél. Általában az ilyen sokszínű életterek esetében különböző, genetikailag a helyi körülményekhez alkalmazkodó alfajok alakulnak ki, a márványrák esetében azonban nem így van. A rákok sokkal inkább az úgynevezett epigenetikai mechanizmus révén alkalmazkodnak. A DNS-szálon életük során különböző kapcsolókat alakítanak ki, melyek bizonyos géneket be-, illetve kikapcsolnak. Ezáltal a márványrákok kutatása sokat segít a tumorok kialakulásának megértésében. A márványrákokhoz hasonlóan a tumorsejtek is egyetlen sejtből eredeztethetőek, a rák osztódással terjed.
Hogy mikor és valóban segít-e a márványrák a tumorkutatásban, s ezáltal a gyógyításban és megelőzésben, az a jövő zenéje, egyre azonban mindannyiunkat figyelmeztet a márványrák sikertörténete: törékeny természetünket óvni, védeni kell az idegen fajok felelőtlen behurcolásától, meghonosításától.
12 hetes márványrák (Fotó: Turrisi Emanue/Felvidék.ma)
