A leváltott nagyszombati érsek, Róbert Bezák, aki rámutatott elődjének, Ján Sokolnak az egyházmegye élén folytatott gyanús gazdálkodására, arról beszél az Aktuality.sk hírportálnak, miért döntött úgy, hogy Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása után kilép a háttérből.
Amikor hat évvel ezelőtt leváltották, megpróbált az egyházi struktúrák ellen küzdeni. A pápánál Andrej Kiska köztársasági elnök is közbenjárt az ügyében, de az sem segített. Róbert Bezák Olaszországból való visszatérése után visszavonult.
2017 szeptemberétől egy pozsonyi gimnáziumban tanít, és a médiának ritkán ad interjút. Ján Kuciak újságíró meggyilkolása után azonban hirtelen feltűnt a tribünön és egy ötvenezres tömeghez szólt. Ezen a héten pedig a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban rendezett koncerten beszélt az emberekhez. „El kell végre mondani, hogy ez nem megy így tovább, s hogy valamit tennünk kell” – magyarázza Bezák, aki szerint vannak pillanatok, amikor az élet cselekvésre szólítja az embert. „De ha a helyzet rendeződik, és bízom benne, hogy így lesz, visszatérek az eddigi életemhez” – mondta, hozzáfűzve, a két fiatal halálával bekövetkezett különleges helyzet cselekvésre szólította, ezért lépett ki a háttérből.
Bezák szerint a meggyilkolt újságíró olyan mélyre ásott és olyan behatóan diagnosztizálta a társadalmunkat, hogy az az életébe került. Nagyon megdöbbentő, ha az embernek azért kell meghalnia, mert rátapintott az igazságra. „Ha valaki tíz eurótól foszt meg bennünket, meglopva érezzük magunkat. Ján Kuciak cikkében olyan összegekről van szó, amilyeneket elképzelni sem tudunk, s ez annál rosszabb. Az az érzésem, mintha az emberek csupán a saját lehetőségeik határán belül gondolkodnának – száz euró, ötszáz vagy ezer. Ezekben a cikkekben azonban hatalmas pénzekről esik szó, amelyeket jobban is el lehetne osztani, hogy Szlovákia jobb ország legyen. Miért kellene, hogy azoké legyen, akik már így is elég gazdagok, amikor az a pénz valamennyiünké” – tette fel a kérdést a nyugalmazott érsek.
Bezák szerint a tüntetések mindig megosztók lesznek, mert elképzelhetetlen, hogy a tiltakozó akciók tömege maradéktalanul elégedett legyen. Persze, akinek a jelenlegi helyzetből előnye származik, az nem fog a tüntetésekkel egyetérteni, s a népesség jelentős hányadának már megvan a haszna, akkor pedig ugyan miért akarna változást? Veszélyes, ahogy ez a társadalmi csoport nem tudatosítja, hogy a dolgok változnak. „Ahol nem biztosított a jog és az igazság, a sérelem a társadalomban könnyen megfordulhat. A múltban láthattuk, hogy a kommunisták halálra ítélik az elvtársaikat, miközben azt mondták, minden rendben van. Azóta sem tanultunk a történelemből?” – teszi fel a kérdést Bezák, hozzáfűzve, ha nem biztosított a jog és igazságosság mindenki számára, akkor senki számára sem. „Sajnálom, hogy elsősorban nem az erkölcsről beszélünk ebben az ügyben, hanem arról vitatkozunk, melyik politikusnak vagy melyik politikai pártnak származik előnye ebből.”
Bezák szerint nehéz lesz a társadalmat kielégíteni. „Nincsenek illúzióm azt illetően, hogy a társadalom könnyen és gyorsan megnyugszik, mert patthelyzet alakult ki. De talán van bennünk annyi tisztesség, hogy kölcsönösen nem bántjuk egymást, egy országban élünk, egymás mellett, attól tartok azonban, hogy azok, akik hatalmon vannak, nem engedik ki a kezükből azt egykönnyen” – jelentette ki Bezák, hozzáfűzve, aki félni kezd attól, hogy már nem lesz erős és hatalmas, veszélyessé válik.
Mint mondta, hiányzik belőlünk a képesség, hogy készek legyünk átadni a terepet másnak. Minden politikai pártban mintha lennének messiások, akiknek az az érzésük, hogy eljött az ő idejük. Szerinte azonban a dolgok nem így működnek. „A helyzet, amellyel szembesültünk, komoly próbatétel az ország és a jellem számára. Hogy jól jövünk-e ki belőle, azt nem tudom megmondani” – fogalmazott.
De Bezák szerint nem mondhatjuk ismét azt, hogy az eset nem történt meg, ami veszélyes mottóvá vált Szlovákiában. „Lehet, hogy a múltban megtanultuk egy vastag vonal meghúzásával lezárni a dolgokat, fátylat borítani a történtekre. Mindenre felmentést adunk, s ha el is törlik az amnesztiákat, senkit sem ítélnek el. Félő, hogy megszoktuk a relativizmust, ami a pokolba vezető út” – fűzte hozzá Róbert Bezák.
(Aktuality.sk/Felvidék.Ma)