Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová brutális meggyilkolása után valami megváltozott. A polgárok tisztességes Szlovákiában akarnak élni és ezért tesznek is. Tiltakozó megmozdulásokat szerveznek országszerte, a kiharcolt eredményekről sokat olvasunk. Ám Tibor Gašpar országos rendőrfőnök még mindig tisztségében van.
Sokak szerint ez azért gond, mert így nem hiszik, hogy ezt az ügyet valaha is felgöngyölítik. Ugyanis a tüntetők nemcsak formális vizsgálatot akarnak, hanem olyan igazságszolgáltatást, amelynek eredményeit látva a hitük, a társadalom rendjébe vetett bizalmuk visszatér. Ehhez viszont személyi változások szükségesek, az ügyészségen és a rendőrségen egyaránt.
Mi kell ahhoz, hogy az emberek bizalmat szavazzanak egy ilyen erkölcsi összeomlás után? Hősök. Olyan hétköznapi hősök, mint Ján és Martina voltak. Akik nem a pozícióért dolgoznak, hanem a hagyományos, keresztény értékek vezérlik őket. Akik Ján és Martina áldozatának oltárán elhivatottsággal, sziklákból építik újra Szlovákia tisztességét. Nagy és fajsúlyos szavak ezek. Joggal tehetik fel a kérdést: Hol vannak ilyen emberek?
Bátran mutathatjuk, hogy itt körülöttünk. Olyan mindennapi életet élő hősök, akik felnőttek, idősek, gyerekek, de szemmel láthatóan megállják a helyüket. Becsületesen dolgoznak, nem csapnak be másokat, hisznek olyan értékekben, mint az igaz barátság és a család. Tudnak adni magukból, javaikból és osztoznak mások fájdalmában. Nem ismerik a korrupciót, a mutyizást, a sumákolást. Azonban megeshet, hogy megtehetnék, mégsem választják ezt az utat. Lehet azonban, hogy nem is kell másra mutatnom, mert ez a hős nemcsak a szomszédban, a vonaton mellettem állóban, a tüntetésen velem együtt felvonuló barátomban él, hanem bennem is. Csak rá kell találnom.
Ez a keresés pedig a személyes felelősségem. S ha megtalálom, akkor bátran, becsületesen tudom vállalni az életem, a hivatásom. Akár újságíróként, ügyészként, nyomozóként, politikusként, könyvelőként, cukrászként, eladóként is. Ettől fogva nem a félelem, a kenőpénz, a borravaló, a hálapénz, a könnyen szerzett jövedelem vagy az elcsalható anyag megszerzése fog vezérelni.
Ám ehhez a folyamathoz meg kell találni az önmagunkhoz vezető utat, hogy mikor a tükörbe nézünk, egy példaképet lássunk. Ez viszont nem könnyű, de ki mondta, hogy hősnek lenni, még ha csak hétköznapi hősnek is, egy vasárnapi séta!
S mivel nincs új a nap alatt, egy társadalom-funk zenekar rigmusa ismétlődik bennem, amikor Ján és Martina meggyilkolására gondolok:
„Létezik még erő, példaérték,
Lépten-nyomon a bátor, nézz szét!”
