Én a szervezők helyében komolyan elkezdenék aggódni a július 27-én Dunamocson (egyébként immáron sokadik alkalommal) megrendezni kívánt Kárpátia-koncert miatt. A nagy helyzet ugyanis az, hogy a helyszín – a Dunamocsi Csárda melletti Duna-part ugyancsak festői szépségű táj. Ki tudja, hátha még természetvédelmi terület is (ha nem, akkor addig még lehet), és abban az esetben bizony Petrás Jánosék idén másodszor futnak lyukra a Felvidéken.
Legutóbb ugye Dévény vára alatt koppantak, amikor közvetlenül a fellépésük előtt kellett rádöbbenniük, hogy bizony ősi szlovák természetvédelmi területen tipornak sáros bakancsaikkal, súlyos károkat téve az ott őshonos havasi gyopárban. Úgyhogy – szigorúan környezetvédelmi alapon – koncert lefújva, döntött megfellebbezhetetlenül a városrész első „embere”, akit immáron Ľubica Kolková néven ismer és szeret a kis magyar világ.
Ez a kedves lény tehát arra való hivatkozással, hogy a koncert helyszíne természetvédelmi terület, megtiltotta a Kárpátia együttes koncertjét – amely egyébként a dicsőséges pozsonyi csata 1111. évfordulójára szervezett emlékünnepség megkoronázása lett volna. Nem lett. A zöld máz alól pedig hamar felszínre tört az a barna szenny, ami már megannyi formában és alakban forgatja fel a magyar ember gyomrát a Felvidéken: a polgármester „sérelmezte az egyes nemzeti zászlókat, melyeket kétes hátterű szimbólumoknak nevezett”.
Ebben aztán egyet is értünk, ha csak rátekintek a szlovák címerre, rögtön a csúnya kétség jut mindjárt eszembe, hogy ugyan nem ismerős-e ez valahonnan…
No de nem kell meglepődni annyira ezen a polgármesteri döntésen. Amíg Szlovákia stadionjaiban tombol a színsovinizmus (amennyiben valaki a piros, fehér és zöld színeket ebben a sorrendben próbálja bármilyen formában megjeleníteni), addig ne csodálkozzunk, hogy Dévény vára alatt nem hangozhatnak el az alábbi sorok:
ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lángja hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.
