Gyászlobogó került a Rimaszombati Közösségi Ház és a Ragyolci Kultúrotthon homlokzatára. Elszoruló szívvel, hinni nem akarva vettek búcsút Molnár Zsuzsától.
A hamvasztás előtti gyászszertartásra katolikus rend szerint a ragyolci ravatalozóban került sor július 12-én. Molnár Zsuzsát, a Magyar Közösség Pártja rimaszombati járási titkárát július 3-án éjszaka érte a gyors halál. A teremtő Isten életének 63. életévében szólította ki lelkét e világból.
Fábián Péter atya a gyászmisében kiemelte, Zsuzsa szeretetének nemcsak egy morzsányijával ajándékozott meg minket, hanem egész életén át a szeretet útját igyekezett járni. „A rá való emlékezés egy életvidám, nagylelkű, jóakaratú asszony, egy nagyszerű édesanya, rendkívüli nagymama, fantasztikus munkatárs alakját idézi fel” – mondta. Az atya hozzátette, Zsuzsa a közjóért végzett munkája, lelkes ténykedése a Magyar Közösség Pártján belül, szorgoskodás a Csemadok intézményében arról árulkodott, hogy szerette, becsülte az élet ajándékát, nem kereste a halált, ám az a betegséggel hirtelen jött, és megdöbbentett mindannyiunkat, de az ő élete így is teljes lett. „Neki ennyi adatott, és emlékeinkben a művelődésnek és közművelődésnek a vezéregyénisége marad. Mosolyt keltett, örömet szerzett.” Majd Kosztolányi Dezső szavaival tett hitvallást a jövendő életről: Volt emberek. / Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. / Nem téve semmit, nem akarva semmit, / hatnak tovább.
Molnár Zsuzsa búcsúztatása Ragyolcon (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Fájdalmas veszteség érte a gömör-nógrádi magyar közösséget. „Zsuzsa nagybetűs Ember volt, becsületes magyar ember, a szűkebb és tágabb közösségért felelősséget érző, annak érdekében tevékenykedő ember, aki egész életében küzdött és bízva bízott. Közülünk való volt, akiknek nevében most búcsúzom: elsősorban a Csemadok Nógrádi Területi Választmánya nevében, melynek sok éven át megbízható, tettre kész tagja volt, olyan ember, akivel félszavakból is megértettük egymást, mert hiszen már gyermekkorában, iskolásként, diákként is részt vett mindabban, ami a Csemadok küldetése volt és ma is az – őrizni, ápolni a magyar kultúrát, az édes anyanyelvet, megmaradásunk zálogát helyi, regionális és országos szinten is” – mondta búcsúbeszédében Böszörményi István, a Csemadok Nógrádi Területi Választmányának alelnöke és a Magyar Közösség Pártja Losonci Járási Elnökségének oszlopos tagja.
Böszörményi István így folytatta: „A Csemadok ragyolci alapszervezete volt elnökeként, haláláig aktív tagjaként is vitte a fáklyát, tette nem csak azt, amit lehetett, de azt, amit kellett. Igazi közösségi ember volt, minden munkahelyén, minden önként vállalt tisztségében a közösséget szolgálta. Azt tette a Magyar Közösség Pártja tagjaként, tisztségviselőjeként, rimaszombati járási titkáraként, a Szövetség a Közös Célokért losonci, később rimaszombati munkatársaként, de beszélgetőtársként, polgártársként, együttérző barátként is.”
A ragyolci helyi kultúra terén és a Csemadokban végzett sokéves szervező és irányító munkája elismeréséért, valamint a Csemadok Nógrádi Területi Választmányi tagjaként a közélet más területein is aktív, sokoldalú tevékenységéért 2014-ben Nógrád Közművelődéséért Díjban részesült.
Molnár Zsuzsa 1954. december 29-én született Csákányházán (Losonci járás). A füleki gimnáziumban 1974-ben kitüntetéssel érettségizett, majd egy évig könyvtárosként dolgozott Füleken. Ezt követően húsz éven át az iskolaügynél nevelőnőként volt állásban. Közben 1980-ban távúton szerzett képesítést Losoncon a Pedagógiai Szakközépiskolában. 1995-ben pályázat útján kinevezték a Ragyolci Kultúrotthon igazgatónőjének, mely funkcióban hét évet töltött el. Innen állt 2002 januárjában a Szövetség a Közös Célokért társulás szolgálatába, előbb a losonci területi irodában, majd 2004 októberétől a rimaszombati területi irodában intézte a Magyar Igazolványokat 2012-ig. Közben 2009-től a Magyar Közösség Pártja rimaszombati járási titkárává nevezték ki.
Molnár Zsuzsa emlékére (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„Mindig fontosnak tartottam a korral való haladást, a továbbképzést. Kihasználva a lehetőséget és a szabadidőmet különböző tanfolyamokat végeztem: rendezői tanfolyamot, angol intenzív nyelvtanfolyamot, számítógépes továbbképzésen, projektmenedzsment képzési programon, kommunikációs tréningen vettem részt. Vezetői jogosítvánnyal is rendelkezem. Optimista vagyok. Munkabírásomat, társadalmi és politikai aktivitásomat remélem, még sikerül egy újabb munkahelyen bizonyítanom” – írta 2009-ben, mikor az MKP-hoz választották.
Bizonyított. Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának korábbi elnöke a halotti toron mondott megemlékezésében kifejtette, barátként tekintett Molnár Zsuzsára. Hat évig voltak munkatársak, megbízhatóságáért és jó humoráért szerette.
„Rendkívül megbízható volt. Tudtuk, ha Zsuzsa ott van, akkor minden rendben lesz. Mindenre odafigyelt. A lelkét tette ki azért, hogy ahol ő van, az emberek jól érezzék magunkat. Nagyon jó volt a társaságában lenni. Sajátságos és felejthetetlen humora volt, mindig volt egy jó poénja. Nagyon fog hiányozni, mert kevesen vannak, akik ilyen emberi tulajdonságokkal vannak megáldva. Mindenki, aki valaha kapcsolatba került vele, biztos, hogy jó emlékkel van rá” – mondta Berényi József.
Berényi József a halotti toron búcsúzott Molnár Zsuzsától (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Elkísérte őt útjára a Csemadok országos elnöke, Bárdos Gyula, s a kulturális szervezet több járási és helyi szervezetének az elnöke, tagja; a fiatalok képviseletében, akiknek körében oly szívesen szervezkedett és segédkezett, Gubík László, a Via Nova ICS országos elnöke vezetésével a szervezet több tagja.
A ravatalánál lánya, Molnár Xénia színésznő szavalta Ady Endre: Imádság háború után című versét. Böszörményi István, a Csemadok Nógrádi Területi Választmányának alelnöke és a Magyar Közösség Pártja Losonci Járási Elnökségének oszlopos tagja után a Magyar Közösség Pártja nevében Menyhárt József országos elnök búcsúzott. A ragyolci asszonykórus Sass Sylvia Ave Maria: Én mindig bíztam benned vándorlásomon című dalát énekelte. A gyászmise után a koporsó Koncz Zsuzsa Mama kérlek című énekszámára gördült ki a temetőből. A hamvasztást követően Csákányházán, édesanyjánál helyezik örök nyugalomra urnáját.
Menyhárt József úgy fogalmazott: „Magunkat siratjuk, Nógrádot, Gömört, mert kevesebben lettünk. Nem véletlen itt ez a rengeteg virág, a köszönet virágai. Ennél sokkal több az emlék, a hozzá kapcsolódó történet. Szemében a huncut fények lendülete ezt a közösséget építette, segítette” – mondta.
Majd úgy fogalmazott, hogy miközben magunkat siratjuk, viszünk belőle. „Viszünk az erődből, a kedvességedből, a huncut szikrákból a szemedből. Köszönjük, hogy ismerhettünk és tanulhattunk Tőled. Nem egy párt búcsúzik, hanem az egész felvidéki közösség. Nyugodj békében!”
