A Tarca jobb partján fekvő Eperjesenyickéről ritkán szólnak a tudósítások. Nem véletlenül. Ez az Eperjestől, a Tarca-parti Athéntól 5 km-re fekvő, alig 650 körüli lelket számláló település ritkán kerül az érdeklődés homlokterébe.
Nemrégiben átutaztam Eperjesenyickén és örömmel láttam, hogy az egyik kastélyt helyreállították. Örül az ember ilyesminek, főleg ha tudja, hogy 1992 óta a szlovákiai műemlékek 37%-a pusztult el! Néhány napja alkalmam volt barátaimmal közelebbről is a kastélyt megtekinteni. Nagy csalódás ért!
A település különböző birtokosok tulajdonában volt 1288 óta. Eleinte a Pirus családé, majd a 15-16. századtól a robbanékony természetű Sathó Balázsé. Ekkor szerepelnek a birtokosok sorában Sakácz György, Enyezkey (Enyiczkey?) Miklós, Kendy Miklós, Pinczik Péter és Iffyw (Iffjú) Kristóf. 1630-40 között az Erdélyi Fejedelemség birtoka Sáros vármegyével együtt. Tehát I. Rákóczi Györgyé. Majd Sárosi Tamás, Santha Zsigmond és Mihály, Zászkuseczky János, Franek Ramier, Peczky Lajkar és a Kohányi család tagjai birtokolták.
A településen két kastélyt említenek. A régebbi, késő-barokk épületben jelenleg üzlet és korcsma működik, az 1891-ben épült fiatalabb az önkormányzat székhelye. Az egyszintes épület sarkán torony áll. Ezt állították helyre az utóbbi időben olyan módon, mely komoly aggályokat okoz. Az utca felől az ember még nem gyanakszik semmilyen merényletre, de ha az udvar felőli részt tekinti meg, elönti a méreg. Az, hogy a tetőteret beépítették és így a tetőzeten ablakok vannak, nem jelentene gondot. Csakhogy az épület északi oldalára modern, tehát jellegtelen lépcsőházat biggyesztettek, amely már súlyos esztétikai és műemlékvédelmi galiba. Szomorúan vettük tudomásul az érzéketlen beavatkozást. A műemlékvédelem nyilván horkol.
Tisztelt olvasóim, mit szólnak hozzá?
