A budapesti székhelyű Bocskai István Társaság (BIT) július 22-én, vasárnap Nagyszalontán díjátadó ünnepséget rendezett, melyre a kassai Bocskai Keresztyén Társaságot (BKT) is meghívta. Így az a megtiszteltetés ért, hogy a BKT-t képviselhettem. Fontosak ezek az alkalmak, mert erősítik a kapcsolatokat a Kárpát-medencén belül. Minél több van belőlük, annál inkább épül az a láthatatlan hálózat, mely az egymás iránti szolidaritást erősíti.
Nagyszalonta a Partium egyik jelentős múlttal büszkélkedő kisvárosa. 17.100 lakosának 58%-a magyar – mondta el az ünnepség után a Csonkatoronyban berendezett korszerű Arany-múzeum igazgatója, Darvasi Zoltán, amikor azt megtekintettük. A kapuzat fölött Stróbl Alajos „a neves szlovák alkotó” szobra tiszteleg a nagy költő előtt.
A városban, amelynek élén Török László áll, akit a helyi románok is kedvelnek, számos jeles személyiség született, akiknek a református templom környékén szobrot állítottak, így Arany Jánosnak, Kulin György csillagásznak, Zilahy Lajos írónak és Sinka István költőnek. E szoborparkban találjuk a helyi születésű Kiss István mellszobrát is, aki az Arany-szobrot készítette. Ennek érdekessége, hogy testvére, Kiss Irén alkotása, de felavatását nem érhette meg. Nem messze innen áll Bocskai István, Kossuth Lajos és a tragikus sorsú Avram Iancu szobra is. Sok jeles személy született még e városban. Ha mindenkinek szobrot fognak állítani, akkor a Kárpát-medencében a száz lakosra eső szobrok számában Nagyszalonta vezető szerephez jut.
Nagyszalonta jelképe, a Csonkatorony/Stróbl Alajos alkotása (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Az ünnepség istentisztelettel kezdődött. Dr. Csűri István, királyhágómelléki püspök a Mindenható szeretetének és irgalmának megtapasztalásáról prédikált. Ez húsbavágóan fontos feladat, nem pedig papi „madárnyelv”! Isten büntetését el kell szenvednünk. De akkor irgalmas? A választott textus eligazít bennünket: „Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, ha megszegik rendelkezéseimet, (…), akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött.” (Zsoltárok Könyve 89., 31-35.) A magyar nemzetnek is teljesítenie kell Isten akaratát, hogy ígéreteit velünk szemben megtartsa. Jöhetnek a próbatételek, de megtartja ígéretét, ha Isten gyermekei leszünk. Rajtunk a teher. Tehát föl kell tennünk a kérdést: kicsoda vagyok az Úr és embertársaim előtt? Az Úr szerinti elvárás kötelező. A cselekvés szeretetére és a szeretet cselekvésére van szükség. Tudnunk kell a határt, hogy nemzetünk érdekében léphessünk föl Isten előtt. Ha ezt betartjuk, tudjuk az utat. Nincs miért aggodalmaskodnunk. Egyet ne felejtsen el a világ: Isten szövetségét hűségesen megtartja! Lehet, hogy rettenetes terheket ró ránk, de ez nem az Ő hibája, hanem az emberé. Ezért van szükség önismeretre. Szövetsége garantált biztonságot jelent.
A kassai születésű Éder Gyula festménye/A református templom (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Sárkány Viola, a BIT elnöke a fejedelem életútját értelmezte. 1592. május 1-én lépett a történelem színpadára, amikor váradi főkapitánnyá nevezték ki. A félhold hatalma lehanyatlóban van, így a törökellenes Szent Ligával szövetkezik. A török-párti urakat kivégezteti, Gyurgyevónál/ Feketegyergyónál fényes győzelmet arat a török fölött. Mégis, a törökpártiaknak lett igazuk. Erdély polgárháborúba süllyed. Ez Bocskai mélypontja. Le kell mondani a Magyar Királyság eszméjéről? Nagy belső vívódások után kénytelen megfordítani a lovát. A feladat elől nem futamodhat meg. A semmiből teremt hadsereget és győz a Pro Deo et Patria jelszava alatt. 1604. október 5-e a szabadságharc nyitánya. Kassai kiváltságleveleiben letelepíti a hajdúkat. Így kerülnek Nagyszalontára is. Ő volt az egyetlen erdélyi fejedelem, aki két világhatalmat kényszerített térdre. Szép csendességet óhajtott a két császár között. Biztosította a vallásszabadságot, az alkotmányosságot, Erdély önállóságát. Ezért került méltán szobra a genfi emlékműre. Sárkány Arany János szavaival zárta előadását: „A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!/ Ha minket elfú az idők zivatarja:/ Nem lesz az Istennek soha több magyarja.”
Sárkány Viola átadja a díjat Berkesi Sándornak (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezután Berkesi Sándor (*1944) Kossuth-díjas karnagynak adták át a BIT díját. Kádár Kadosáné Dr. Kiss Jolán laudációjából Berkesi életútjának egy tragikomikus epizódjára derült fény. Édesanyja koncepciós pere miatt, eltanácsolták a zeneiskolából. A főiskolai docens mégis a református egyházzene meghatározó képviselője lett. Áldásos tevékenysége az egész Kárpát-medencére kiterjed. Többek között a felvidéki református kamarakórust is segítette.
Ezután a közeli Bocskai-szoborhoz vonultunk, ahol a résztvevők elhelyezték koszorúikat. Török László, a város polgármestere mondott beszédet. Nagy Csaba, Bartók-díjas tárogatóművész játszott az ünnepség folyamán, Erdei József előadóművész, aki az ünnepségen többször is szerepelt, a szobornál elszavalta Sajó Sándor közismert versét, mely így kezdődik: „Magyarnak lenni: tudod mit jelent?”
