A párkányi székhelyű Limes – Anavum Regionális Honismereti Társulás szervezésében került sor a párkányi csata 335. évfordulója, és III. Sobieski János lengyel király szobrának felavatása 10. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségre.
Az egész délutánt betöltő programot Dániel Erzsébet, a társulás elnöke nyitotta meg, mely a Danubius moziban megrendezett kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött. Az elnök asszony emlékezett a tíz évvel ezelőtti eseményre, a párkányi csata emlékművének leleplezése alkalmából rendezett konferenciára, amelynek anyagát, Zombori István szegedi múzeumigazgató jóvoltából „A szabad Közép-Európa múltja és jövője” címmel jelentették meg. A könyv szerkesztőjének javaslatára 2017-ben a régi főcímmel, de kiegészítve a „Kereszténység, lengyel-magyar kapcsolatok, globalizáció” alcímmel látott napvilágot a bővített kiadás.
Kerekasztal-beszélgetés a Danobius moziban (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az ünnepség alkalmából, ugyanezen címszó alatt ültek a „kerekasztalhoz” a közélet anyaországi és felvidéki személyiségei – akik egyben a könyv szerzői – hogy áttekintsék, a témához kapcsolódó aktuális kérdéseket. Molnár Imrének, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójának beszélgetőpartnerei Csáky Pál EP-képviselő, Duray Miklós politikus, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója, Popély Gyula történész, egyetemi tanár, Szesztay Ádám, a Magyar Külügyminisztérium tervező-elemző főosztályának vezetője és Zombori István, nyugalmazott múzeumigazgató Szegedről voltak.
Csáky Pál a rendezvény üzenetét értelmezve elmondta: vállalnunk kell magunkat, pontosan tudnunk kell azt, hogy mit akarunk. „Úgy gondolom, hogy nekünk, magyaroknak újból és újból tudatosítanunk kellene, hogy egy erős Magyarországban vagyunk érdekeltek és ezért kellene dolgoznunk” – fogalmazott az MKP európai parlamenti képviselője.
Duray Miklós a globalizmusról beszélt. Felhívta a figyelmet, hogy a globalizmus nem mai „találmány” a nyomai már megfigyelhetők a 19. században. Hiszen a Kommunista Kiáltvány éppen egy ilyen globalista szöveg. „Ma a globalizmus nem ugyanabban a formában jelenik meg, mint annak idején a kiáltványban, hanem ma Európa tönkretételében, egy olyan pénzügyi világhatalomnak a megteremtésében jelenik meg, ahol nem érhetőek nyomon az emberek, csak a folyamatok, és azoknak a következményei. Ha a múltban keressük a jövőt, akkor láthatjuk azt, hogy fokozatosan hogyan bontakozik ki az elmúlt 250 évben az a jelen, amiben ma vagyunk. Ha ez a folyamat folytatódik, akkor kulturális értelemben és a keresztény értékrend szempontjából biztosan vége lesz Európának. A kérdés az, hogy mi fordítható vissza ebből és az, hogy hogyan állítható meg ez a folyamat!” – vázolta a nem túl szívderítő jövőképet a SZAKC elnöke.
A rendezvény a Városi Galériában folytatódott a „Győrfi család kiállítása” címmel. A kunsági Karcagról származó család generációkon keresztül alkot a művészetek jegyében. Az öt művész munkásságát bemutató kiállítást Prokai Gábor művészettörténész nyitotta meg. A tárlat bemutatja Győrfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész és fia Balázs, építész-tervező művész alkotásait, Győrfi Lajos Magyar Örökség-díjas szobrászművész – a párkányi Sobieski János szobor alkotója – és fia Ádám, szobrászművész munkáit, valamint a család női tagja, Vargáné Györfi Erzsébet, a népművészet mestere, textilművész, keramikus műveit. A kiállítás október végéig látogatható.
Győrfi család kiállítása a Városi Galériában (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A Sobieski-emlékparkban – melyet a lengyel-magyar barátság parkjának is neveznek- folytatódott az ünnepség, ahol az Esterházy János-emlékkő felavatására került sor, mely Győrfi Ádám szobrászművész alkotása. A szobor leleplezését követően, Esterházy János mártírpolitikus életét és halálát dr. Molnár Imre ismertette. A történelmi egyházak képviseletében imát mondott, felszentelte és megáldotta az emlékművet Magyar Károly esperes-plébános, Lancerdorfer István, kelenföldi plébános, Cebula Pavel, lengyel ferences minorita atya Egerből és Pólya Csaba, a párkányi református egyházközség lelkésze. Az Esterházy Jánosra való emlékezés, koszorúk és mécsesek elhelyezésével zárult.
Esterházy János-emlékkő megáldása a Sobieski-emlékparkban/Molnár Imre Esterházy János mártírpolitikusra emlékezik (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Végezetül a parkban levő III. Sobieski János lengyel király lovasszobránál tisztelegtek a párkányiak, az anyaországból és a Felvidék más településeiről érkezettek. Szabó Eugen polgármester köszöntője után, Jacek Doliwa, Lengyelország pozsonyi konzulja szólt az egybegyűltekhez, melyet Molnár Imre tolmácsolt magyar nyelvre. Jacek Doliwa elmondta: nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy részt vehet a párkányi csata 335. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Mint kifejtette, a bécsi csata után egy hónappal sorra kerülő párkányi csata volt a legfontosabb mozzanat a tekintetben, hogy itt pecsételődött meg az oszmán birodalom sorsa és itt indult meg annak végzetes összeomlása. Végül megköszönte Párkány városának és mindenkinek, aki hozzájárult Magyarországon, Szlovákiában és Lengyelországban ahhoz, hogy a Sobieski emlékpark létrejöjjön a városban.
Majd a világi méltóságok, az intézmények, a társulások és a civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a törökverő lengyel király szobránál. Az ősi lengyel himnusz után felhangzott a jelenkori lengyel himnusz, végül a magyar Himnusz eléneklésével végződött a parkban a megemlékezés. Az ünnepségsorozat a hálaadó szentmisével ért véget, melyet a Szent Imre-templomban mutatott be ft. Magyar Károly az emlékezésre érkezett lelkiatyákkal.
Koszorúzás – Jacek Doliwa lengyel konzul főhajtása (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A rendezvényen közreműködtek: Pálmai Árpád karnagy, egyház-zenész, a Stilla Pectus énekkar, a Szivárvány énekkar, Kurina József fuvolán játszott, Komló Cynthia népdallal szerepelt, Berényi Kornélia és Méri Mátyás szavalt, bemutatót tartottak a budapesti Wysocki Légió katonai hagyományőrzői, az Oroszkai Hadimúzeum hagyományőrzői és a szőgyéni 9. Vörössipkás zászlóalj felvidéki hagyományőrzői.
A rendezvény védnöke Csáky Pál EP-képviselő, társrendezője Párkány Város Önkormányzata volt. Támogatók: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Csáky Pál, EP-képviselő és Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.
