Az idei Kazinczy Napok időpontja hosszabb ideje ismeretes volt. November 15. és 18. között zajlott az eseménysorozat, melyet idén ötvenedik alkalommal rendeztek meg.
Novemberben ezekben a napokban sok rendezvényre van mód
Ilyenkor emlékezünk a kisiklott bársonyos forradalom kezdetére és Szent Erzsébetre is (17.). Ráadásul számos évforduló esik erre az évre. Ezekről az évfordulókról – 1918, 1938, 1948, 1968 – is szó esett. Az első világháború vége, melyet békeparancs akart lezárni, de nem sikerült. Így nyitánya lett egy másiknak. 1938-ban a diktatúrák mutatták meg a demokráciáknak, hogy lehet igazságosabb békét is létrehozni. Kaján fintora ez történelmünknek! De ez nem maradhatott tartós megoldás. Nem volt kiút számunkra. Még rosszabb helyzetbe kerültünk. 1948-ban kommunista hatalomátvétel következett be, 1968-ban egy rövidke időre föllélegezhettünk, de 1989-ig kellett őrlődnünk, hogy kiderüljön, elvárásaink nem igazolódtak. Ez elég ok lett volna arra, hogy más rendezvény, színházi előadás ne ezeken a napokon kerüljön napirendre. Mégsem volt az!
E sorok írójának is több feladat jutott ezekben a napokban, így az előadások jelentős részén nem tudott jelen lenni. Mégis, ha töredékesen is, de kötelességemnek érzem, hogy beszámoljak arról, aminek részese lehettem. Így hajtsak fejet azok előtt, akik lehetővé tették, szervezték a Kazinczy Napokat.
Az első nap előadásai 1918-cal foglalkoztak
Gergely László történész az első világháború alatti közbiztonságot ismertette Kassán. Szabó Viktor történész (Állami Tudományos Könyvtár) az elpusztított I. világháborús hősök temetőjének történetét foglalta össze. Kassán ugyanis hadikórház működött, így sokan itt lelték halálukat.
Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója „Csak álltunk és sírtunk…” c. kötetét mutatta be, mely az első bécsi döntés történetét követte nagy empátiával. A kiadvány számos naplórészletet közöl. Igen, ez volt sokak számára életük legboldogabb pillanata – ezt mondta nekem Jakoby Gyula festőművész.
A Thália Stúdióban (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ha az ember meghallgatja az akkori tudósításokat, vagy elolvassa a visszaemlékezéseket, nem juthat más következtetésre.
A húsz év csehszlovák évet a magyarok zöme rabigának tekintette. Az első bécsi döntést az igazságszolgáltatás pillanataként élte meg.
Majd Simon Attila és Ötvös Anna történészek azt a nehezen emészthető kérdést feszegették, hogyan lett Kassából Košice. Fontos, egyelőre nem kellően feltárt területe ez ennek a folyamatnak. Azzal nem elégedhetünk meg, hogy állítólag a kassai magyarok hol ilyen, hol olyan nemzetiségűnek vallották magukat. Ez a szemlélet nem számol a népszámlálási adatok hamisításával. Erre pedig közvetett és közvetlen bizonyítékok sora szolgál 1918-tól 1930-ig, majd 1950-től 1980-ig.
Igen, a félelem és tragikus tapasztalatok káros befolyást gyakoroltak, de az államhatalom sem volt szívbajos. Mindmáig a megkérdőjelezhető statisztikákkal vagyunk kénytelenek szembesülni, miközben a valódi nemzeti tudatot, szándékokat ezek a számok képtelenek világosan tükröztetni. Ez is egy olyan képlékeny kategória, mely nagyonis korfüggő, tehát manipulálható.
A következő napon Kazinczy Ferenc emléktáblájának megkoszorúzására került sor az egykori Fekete Sas épületén
Fehér József, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke tartott beszédet, majd Gál Sándor író, költő mondott megfontolandó köszöntőt. Helyzetünket alapvetően az 1922-es földreform rendítette meg – szögezte le. Azóta sincs számottevő javulás. Viszont hangsúlyosan arra hívta föl a figyelmet, csak az marad meg, amit leírunk!
Gál Sándor (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezt követően Duncsák Mária tanárnő egy beszélgetést vezetett, Hlavács Mária, Máté László tanárokkal, Petővári Ákos miskolci tanárral és Szaszák György újságíróval a fél évszázados Kazinczy Napokról.
Személyes emlékek is természetesen előkerültek. Akkor, amikor e rendezvény megindult, Fábry Zoltán volt az a személyiség, akihez mindenki fordult. Mégha nem mindig tudott Kassára jönni, de hathatósan segített.
Szó esett a legendás Batsányi Körről, a rendezvényekről, melyeken ezer ember is részt vett. Görcsös Mihály és Béres József szervezőmunkájáról. A mindenki által tisztelt előadókról, akik egyben jeles tudósok voltak: Lőrincze Lajosról, Deme Lászlóról, Grétsy Lászlóról és a sort sokáig lehetne folytatni.
A nyelvművelés volt e Napok egyik fő feladata, ám ez a szerepe egy kicsit elhalványult. Szóltak a rendezvény látogatottságáról is, mely alaposan megcsappant. Hozzátartozik ehhez, hogy valamikor 100.000 diák járt magyar iskolába, most csak 29.000.
Gablyasz Andrea részleteket olvasott föl Fábry Zoltán Üresjárat c. naplójából, mely világosan rámutat arra, hogy Fábry pontosan látta, Csehszlovákia letért a demokrácia útjáról és behódolt a vörös szörnyetegnek. Semmivel sem jobb „Hitlerné” vásznánál. Szinte ostorcsapásként hullottak Fábry szavai.
Gablyasz Andrea (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Štefan Šutaj egyetemi tanár, a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomkutató Intézetének vezetője a második világháború utáni csehszlovák törvénykezésről tartott előadást. A korszakhatárt az 1968-as nemzetiségi törvény jelentette. Lényegében korrekt eszmefuttatása kitért a nemzetközi összefüggésekre, melyek befolyással voltak a kommunisták politikájára.
Sokan úgy vélik, a magyarok helyzete azért javult, mert a kommunisták vették át a hatalmat. Pedig nem rajtuk múlott, hanem a nemzetközi helyzeten. Sztálin nem akart ellentéteket táborán belül, így a csehszlovák kommunisták kénytelenek voltak megváltoztatni soviniszta politikájukat és rendezni a kisebbségek helyzetét, de ezeket rendszerint rendeletekkel és nem törvényekkel orvosolták. Kollektív jogokat nem kívántak nekik adni. E körül még mindig zajlanak a viták.
Halász György az 1968-as kassai eseményekre emlékezett. Ez az év azért is emlékezetes volt számára, mert akkor ismerkedett meg leendő feleségével. Drámai napok voltak ezek, hiszen számos halálos áldozatot is követeltek. Jelen volt, amikor egy orosz hölgyet majdnem meglincselt a tömeg.
Štefan Šutaj és Halász György (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A következő napon, szombaton, november 17-én anyanyelvünkkel, kultúránkkal és annak helyzetével foglalkozott számos előadó. Más elfoglaltságaim miatt ezen nem vehettem részt.
Vasárnap, november 18-án felkerestük a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumát
Ott Kemenczky Kálmán tartott előadást a Sátoraljaújhelyre került kassaiakról. Sokan kényszerültek itt letelepülni, mivel szülővárosukból elüldözték, kitelepítették őket. Ő is egyike azoknak.
Ezt követően Nyíri Péter, az intézmény igazgatója Kazinczy Ferencről és a tízéves múzeumról beszélt. A Múzeum szerves folytatója Kazinczy munkásságának. Ő meg követendő példa számukra. Intézményük a trianoni határon áll, tehát a periférián, a Petőfi Irodalmi Múzeum alá tartoznak, nem önálló, mégis értéket tudnak teremteni.
Kemenczky Kálmán és Nyiri Péter (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Kazinczy jó példával szolgál. Hat és fél évet raboskodott, sanyarú körülmények között élt, szegényen – nem volt sikeres gazdálkodó -, küzdve a mindennapi betevő falatért – hiszen népes családját kellett eltartania -, de elkötelezettsége rendíthetetlenül hajtotta.
Kazinczy néha két összerakott széken aludt a levéltárban. Otthonában viszont, minden nehézség ellenére, a szeretet uralkodott. Európai szintű teljesítményt nyújtott. Széphalmot, ahol húsz ház állt, mégis a magyar Weimárrá tette. A magyar irodalom bölcsőjévé. Ember teszi a helyet! A német városban Goethe és Schiller dolgozott, ám merően más körülmények között. Goethe miniszter volt, így nem kellett a betevő falatért nap mint nap megküzdenie.
Kazinczy klasszikus menedzser volt. Mindent megtett azért, hogy a következő generációk már egy olyan nyelvet kapjanak, mely segítségével világirodalmi művek születhetnek.
Kazinczy cselekvő hazaszeretete példakép számukra
Azt vallják, hogy az irodalomnak és művészeteknek etikai tétje van. Nevelniük kell, irányt kell mutatniuk. Az irodalom nem lehet csupán élvezeti cikk. Hazugság az értéksemlegesség. Szükség van nyelvi erkölcsre. Nem szabad engedni, hogy a posztmodern trágárság és nyelvroncsolás divatja győzzön. Nem igaz, hogy „mindent szabad”, hogy nincsenek szabályok.
Magyarságtudatunkat erősíteni kell, szellemi értékekkel kell gazdagodnunk. Ezért szükséges táplálni a gyökereket.
Ez a múzeum is nehezen született, hiszen Pásztor Emil 1994-ben állt elő a javaslattal, 2001-ben le is tették az alapkövét, de csak 2008-ban avathatták. A következő két évben az öt és fél hektáros kert megújul. Ebben Királyhelmec a partnerük. A cél: Széphalom újra a magyar Weimar legyen! Ebben Kazinczy elkötelezettsége, lelkesedése és szakértelme példa számukra.
Kazinczy Ferenc (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A résztvevők ezután megkoszorúzták Kazinczy Ferenc sírját.
Duncsák Mária tanár mondott beszédet
„Kassa város és a kassai polgárok üdvözletét és üzenetét hoztuk Önnek. A városét, ahol Ön évekig élt és dolgozott, irodalmi lapot alapított, intézte a város és a környék iskoláinak ügyeit, ahol – még kislányként – megismerte későbbi hitvesét, és ahol annyi szép leány és menyecske kereste a kegyeit.
Ön ma is jelen van – domborműként – a Fő utcán, és figyeli a nyüzsgő város forgatagát. Azonban nem sok örömét lelheti a járókelők társalgásában, hiszen Kassán már alig hallani magyar szót. Az elmúlt 100 esztendő történelmi viharai megtizedelték a felvidéki magyarságot. Egyre kevesebben vagyunk, és félő, hogy igaza lesz az Ön egyik költő utódjának: mint oldott kéve, széthull nemzetünk.
Kazinczy Ferenc sírjánál (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Kedves Kazinczy úr, kérem, hallja meg a kassaiak szavát! Segítsen nekünk ott fenn az örökkévalóságban, hogy megmaradjanak és gyarapodjanak városunkban a magyarok, legyenek öntudatos polgárai: szülők, nagyszülők, pedagógusok, lelkészek, művészek, akik őrzik és átadják a fiataloknak a mi édes anyanyelvünket, kultúránkat: közös nemzeti örökségünket!
Örömmel jelentjük, hogy a Kazinczy Ferenc nevével fémjelzett rendezvényünket immár 50. alkalommal tartottuk meg az idén – köszönhetően az Ön évszázadok óta nem múló hírnevének, tekintélyének és dicsőségének. Igyekszünk tanításának szellemében dolgozni, mely szerint a jót jól kell cselekedni. Ezt várjuk el a minket követő nemzedékektől is, és akkor talán 50 esztendő múlva újra elzarándokolnak Széphalomra a kassaiak – a 100. Kazinczy Napok alkalmából.
Isten áldja meg haló porában, Kazinczy Ferenc excellenciás úr!”
