Szvorák Katalin Kossuth-, Liszt Ferenc- és Madách Imre-díjas népdalénekes, előadóművész több mint 3 700 koncerttel 3 kontinens 45 országában és 38 önálló tematikus nagylemezzel a háta mögött, mégis a kis közösségek éneklő vendégeként november 20-án egy különleges koncerttel készül.
Az autentikus népdaltól a megzenésített versekig, az egyházi énekektől a rockoratóriumokig, a régi zenétől a táncdalig hallhattunk és láthattunk már a műfajilag nyitott előadóművésznőtől fellépéseket. Ez alkalommal a legközelebbi koncertjeiről, gyökereiről és családjáról, terveiről, valamint a közelgő adventi készülődésről faggattuk.
Legközelebbi koncertje miről szól és miért különleges?
Kedden egy különleges koncerttel készülök a budapesti Szlovák Intézetbe, amelynek ugyan már voltak előzményei, hiszen nyolc közép-európai lemezemen néhány dallampárhuzam már megjelent. Ez év tavaszán pedig megjelent a Tölgyfa-testvér és pár éve a Vox Humana, amely kizárólag szlovák-magyar népdalpárhuzamokat tartalmaz. Ehhez írt bevezető gondolatokat Rudolf Schuster, aki szerint:
Szvorák Katalin azon túl, hogy a népzene kedvelőinek egy különleges csemegét nyújt át, egy üzenetet is küld mindnyájunknak arra vonatkozóan, milyennek kellene lennie a mi együttélésünknek, mert egymás kölcsönös megértése, a gyűlöletnélküliség mindannyiunk érdeke
A november 20-i „Vandrovačka” című koncert alapgondolata Szomjas Schiffert György méltatlanul elfelejtett etnomuzikológusnak köszönhető, aki összehasonlító zenefolklórral is foglalkozott, többek között cseh-morva–magyar vonatkozásban. Az ő egyik tanulmánya inspirálta Szvorák Katalint a műsor megalkotására.
A huszita vándordallamok elemzése, melynek alapján csodálatosan végigkövethető a husziták útja egészen Moldváig, serkentett erre a koncertre a Spí má milé poupe Comenius (Komensky) által is idézett cseh altató dallama, mely a szlovákokon keresztül vándorolt Moldváig és lett az alapdallama a Most jöttem Erdélyből című moldvai csángó népdalnak. Az sem véletlen, hogy a Huszita Biblia fordítói Pécsi Tamás és Újlaki Bálint huszita papok, akik 1438–39-ben Moldvába menekültek és ott magyar nyelvre fordították a Bibliát. A koncert szerves része lesz ezentúl a Tölgyfa-testvér lemezem dalanyaga is, amelynek már volt bemutatója.
A lemez énekei most Varga Imre kiváló műfordításait keltik dallamra, és méltó megéneklései Käfer István gondolatának: „Magyarokat és szlovákokat még a rokonságnál is szorosabb szimbiózis fűzte egybe. Nemzeti kultúráink régi rétegeiben a nem magyar nyelvű anyag is a miénk és a magyar nyelvű anyag is az övék.
Käfer István a Szvorák Katalin: Vandrovačka c. koncertje előtt a budapesti Szlovák Intézetben november 20-án elhangzott méltatását ide kattintva olvashatják. (szerk. megjegyzés)
A koncert előtt Käfer professzor tart majd előadást Bartók Béla szlovák, cseh és morva titkai címmel. Közreműködnek: Cserta Balázs (furulya, dvojnyica, szaxofon, fujara, duda, tilinkó) és Csörsz Rumen István (lant, koboz, citera, doromb).
Mennyire hiteles, ha egy magyar lány szlovákul is énekel?
Erre pár hete egy rimaszombati fellépésen kaptam meg a választ a másod-unokatestvéremtől. A lemezeimen hallható szlovák dalok mindig mélyen megérintettek. A 2000-ben megjelent Örvendezzünk karácsonyi albumom felvételekor, amikor elénekeltem a Mikor Máriának kezdetű magyar népdal szlovák variánsát a Ponitran zenészeivel, a muzsikus férfiak szeméből könny csordult ki. A szlovák juhásznóták szintén komoly lelki mélységeket érintettek bennem. Erről az életérzésről számoltam be nemrégiben a Folkmagazin most megjelenő számában: „… egyik ükapám, Štefan Svorák a legszlovákabb tájakon, a Gyetva melletti dombokon volt bacsó. A számadó juhász első fiára hagyta birodalmát, bojtárjait, a nyájat, míg második fiát, az egyik dédapámat házasságközvetítők által Várgedére küldte, hogy elvegye az ottani, fiúgyermekkel nem rendelkező bacsó lányát, és így a „bacsóság” tovább öröklődhetett. Apósa, Szabó „Bogár” Pál egyesek szerint nemcsak juhász volt, de „betyárkodott” is.
Vandrovačka
A színszlovák bacsó dédapám Várgedére kerülésekor egy szót sem tudott váltani dédanyámmal, idős korára viszont annyira megtanult magyarul, hogy elfelejtett szlovákul. Nemzett hat fiúgyermeket, köztük a nagyapámat. A Szvorákok (Svorákok) egyik ága a mára lassan teljesen elszlovákosodó Pinc melletti Szélhegyen legeltette nyáját, s tán „fújta furulyáját”. Mindenképpen szabad emberek voltak, és ezt örököltem tőlük. A vezetéknevem „lesatuzása” sokáig fájt, így utánaeredtem vezetéknevünk gyökereinek, és megnyugtató válaszra leltem: szlávoknál az Isten kovácsát Svarog-nak hívják.
Mellékesen jegyzem meg, hogy a Fülekhez közeli Persén, ahol egy avar kori temető feltárásakor kovácsszerszámok is előkerültek, élt a Szvorada névre hallgató rokonom, aki maga is kovács volt. A karakán Szvorákok közt a családi legendák szerint az egyik előd Mária Terézia testőrségének volt tagja, egy másik felmenőm a lengyel származású, elszegényedett nemes Konszki lehetett, de még Vidróczki is a tágabb családunkhoz tartozott. Nagyapámnak volt egy testvére, aki a gácsi Forgách grófok komornyikja volt, egy másik testvér pedig a sötét ötvenes években a jáchymovi uránbányában töltötte büntetését.”
Úgy tudjuk, hamarosan Párkányban is koncertezni fog. Ez a koncert mitől lesz különleges?
A névnapomat is koncertesttel töltöm, mert Himmler György meghívására nem tudtam nemet mondani, hiszen évek óta lelkesen hív Párkányba. Az ottani koncertemnek is a Dalüzenet címet adtam, mert ez háromtucatnyi önálló albumomnak szűkített terces összefoglalója. Az egykori dallamok Párkányban, akárcsak nyáron Kapolcson, tíz napja Csíkszeredában, majd a magyar kultúra napján Füleken mély zenei intuícióval újrahangolva támadnak fel. Három kiváló és kreatív muzsikus: Cserta Balázs fúvós hangszereivel, Kiss Ferenc multiinstrumentalista muzsikájával és Balogh Kálmán cimbalomjátékával egy újszerű, opuszokra épülő hangverseny várható.
Mik az opuszok?
Az opuszok valójában gondolati egységek és tematikus tételekként kelnek életre, minden emberi rezdülésre-életérzésre rácsendülnek. Jó néhány helyen teret kap majd az improvizáció is, viszont a népdalok eredeti hangzással csendülnek fel. Pár hete megkérdezték, hogyan viszonyulok az „autentikus népi kultúra” tisztaságát őrzők és a kísérletezgetők, a „világzenélők” táboraihoz. Egyszerű válasszal éltem: Műfajtól függetlenül hiszek az értékben, a minőségben, a művészi tehetség szárnyalásában.
Természetesen a népzenei kísérletezés, ötvözés és az ágas-bogas világzenefa csak akkor lehet hiteles, ha az alapokat, gyökereket, forrásokat jól ismerjük. Bachnak is van számos átirata, de ezek értékét is az idő hitelesíti. Remélem, hogy a Dalüzeneteimet is majd egyszer az idő hitelesíti. Hogy mikor, azzal most nem foglalkozom…
Milyen terveket szövöget a jövőre nézve?
Terveim bőségesen akadnak, de jelenleg elsődleges feladatomnak érzem nagymamai teendőim ellátását, hiszen harmadik unokám alig múlt egy hónapos, így jócskán jut öröm számomra. Valóban nemcsak boldogsághormonjaim termelődnek mostanában, de mindennek tudok örülni. Ez a családi öröm természetesen kihatással van pályámra is, így boldogan megyek a legkisebb falvak apró templomaiba koncertezni és közben újabb és újabb lemezek tervezete forog 77-es fordulaton a fejemben.
Decemberben megjelenik Kiss Ferenc csodálatos mesekönyve Keresztes Dóra varázslatos illusztrációival és egy CD melléklettel. A Mamó kertecskéje kiadvány Mamójának dalait én éneklem. A kapolcsi, csíkszeredai és a mostani párkányi koncertek élő felvételeiből egy élő lemezfelvétel születik és lassan hozzákezdek egy újabb lemez ötleteinek megvalósításához.
Ez szerves folytatása lesz a Hazagondolás duplaalbumnak, melyen palóc népdalok, mesék, történetek hallhatók gyönyörű nyelvjárásunkban.
Ezt folytatnám egy Ág Tibor emlék-lemezzel, ahol kizárólag az ő népzenei gyűjtéséből válogatnék. Ez is egy régi adósság, hiszen Tibor bácsi volt az első, aki egykoron a Tavaszi szél vizet áraszt versenye után finoman jelezte, hogy ne csángó dalokat énekeljek, mert szűkebb pátriámban is teremnek csodálatos népdalok. Ekkor pattantam biciklire és egy súlyos magnetofonnal rögzítettem életem első gyűjtését a Medvesalján. Alig várom, hogy válogathassak, csokrokat alkothassak abból a hihetetlen kiapadhatatlan forrásból, amely Ág Tibornak köszönhető.
Ajtónkon kopogtat már az adventi időszak. Ön hogyan készül a hamarosan érkező adventre?
Külön öröm, hogy számos helyen, leginkább távoli kis településeken is bemutathatjuk Kudlik Júliával két közös műsorunkat. A Szeretettel album időközben kétszeresen aranylemezzé lett, a Várakozást, amely adventi és karácsonyi műsorunk, szintén nagy érdeklődés övezi, hiszen egy hónapja Rimaszombatban jártunk „Szeretettel” és a következő hetekben megfordulunk számos számomra kedves helyen a Várakozással.
Például Porcsalmán december 6-án, Deákiban december 8-án, Zalaapátin december 15-én, Esztergomban pedig december 17-én lesz fellépésünk, de adok önálló karácsonyi koncertet is advent utolsó vasárnapján Pócsmegyeren.
Közben készül egy életútjáról szóló film a szentendrei tv-ben és a Domovina műsorban, és lesz karácsonyi beszélgetés Kudlik Julival a Bonum tv-ben.
Már alig várom az adventi időszakot, mert, hogy Kudlik Julit idézzem: „Az adventi várakozás nem tétlenséget jelent! Alkalom arra, hogy önmagunkba nézzünk és akarjuk megtanulni, hogy elsősorban önmagunkon kell uralkodnunk és önmagunk felett kell győznünk, mert csak ezután tudjuk egymást elfogadni és szolgálni, azaz szeretni.”
A felcsendülő dalok segítenek megérteni, feldolgozni és elfogadni a „várakozás” során felmerülő gondolatokat. Ebben az ünnepi készülődésben a legszebb maga a várakozás, a lelkünk felkészítése az örömhírre. Ahogy az áldott kismama utolsó hónapjában jóleső izgalommal, reménységgel, szeretettel várja gyermekét, valahogy én is így vagyok az adventi várakozással.
A művésznő elárulta azt is, hogy ilyenkor a gyermeki énjét szeretné elővarázsolni-erősíteni annak a lelki tisztaságával, hitével együtt, hogy újra megélhesse azt a csodát, ami karácsonykor a születés misztériumában teljesedik ki, a várva várt gyermek születésével, aki elárvult szívünket megnyitja a szeretetre, kiéhezett lelkünket reménységgel tölti meg.
A rohanó idővel és világgal úgysem tudunk versenyt futni és nem is érdemes, mert az igazi értékek bennünk vannak és ebből táplálkozhatunk leginkább, ezért önmagunkban kell először rendet teremteni, hogy mások felé szeretetünkkel segíteni-nyitni tudjunk. A csend arca is többféle, adventkor a várakozó csend perceit éljük. A karácsony különleges számomra, hiszen édesapám karácsonykor született, s ráadásul az első vértanúnk nevét kapta, az István nevet, ahogy az egyik öcsém is. Első unokánk is Jézuska ajándéka, karácsonyi gyermek, s úgy gondolom, minden megszületett gyermek remény arra, hogy általa jobbá, emberibbé váljon a világ.
