Kantár Csaba tehetséges fiatal költő, író, művész és közéleti ember volt. November 2-án lett volna negyvenéves, de lassan 16 éve nincsen közöttünk. A sors sajnos csak huszonnégy évet szabott rá. Szülőfalujában, Szímőn évek óta megemlékeznek róla.
December 9-én a szímői kultúrházban barátok és rokonok gyülekeztek, hogy megemlékezzenek a fiatalon elhunyt Kantár Csabáról.
Kantár Éva bevezető szavai után egy, a Kantár Csaba életéről szóló összeállítással emlékeztek meg a Levédia Kör és a Csemadok tagjai, valamint volt barátai a színpadon.
A Kantár Éva által összeállított visszaemlékezést Ivolka Valéria, Neszméri Tünde, Illés Anikó, Kantár Máté, Kondé Mónika, Bombicz Ferenc és Koczkás Beáta olvasták fel.
Az író életét idézetekkel színesítették, interjúkból, róla megjelent irodalmi értekezésekből, visszaemlékezésekből hangzottak el részletek. Bárány János, az IFI-ben, ahova Csaba is írt, például így szólt:
Tizenkilenc éves szímői srác. Örök lázadó. Álnév mögött lázad. Pedig többen kérték, vegye le az álarcot. Hizsnyai Zoltán a Kalligram szerkesztőségében, akihez verseit vitte. De ő maradt Azbeszt Lap/p/, aki persze ízig-vérig Kantár Csaba.
Ahogy az idézetből kitűnik, nagyon fiatalon kezdett írással foglalkozni, még fiatalabban lett több civil szervezet tagja, 16 évesen a Csemadok és a Magyar Ifjúsági Szövetség, valamint a Csupa humor esztrádcsoportnak lett a tagja. Előtte már néptáncolt, citerázott, pedagógusa ösztönzésére írni kezdett, majd a középiskolában az iskolai újság megálmodója, szerkesztője lett. Gazdag életút ez, akkor is, ha valakinek hosszú élet adatik meg…
A rendezvényen elhangzott Zalaba Zsuzsa visszaemlékezése is, aki az Ifi irodalmi rovatát vezette 1994-ben, s rengeteg levelet kapott a fiataloktól. Javarészt középiskolások küldték el neki első próbálkozásaikat, s nem lehetett nem észrevenni, hogy közülük is egyetlen, aki igencsak különleges szárnyakkal hasít a levegőbe.
Akár a sas repülés közben, olyan szilaj és szigorú a tartása, akár az őzgida, olyan szelíd a tekintete és a szíve. Versei általában hadat üzentek az elkényelmesedett, semmiről sem szóló, rétestésztaként nyúló és tekeredő agyaknak, lámpásként bukkant fel az Art-műhely hasábjain.
Kantár Csaba előadóként performansz is volt
Cikkében Zalaba Zsuzsa erre is emlékezett: „Csaba mindig óriási léptekkel óriási kapukat tárt ki és hagyott maga mögött. Óriásként hallatta hangját az előadásain, s amikor lehullott a függöny, mindenki tudta, hogy angyal ő, egy óriásira nőtt angyal csupán. Bevallom, nem is gondoltunk arra, hogy esetleg ámokfutás minden egyes költészeti térjátékunk.”
A visszaemlékezésen a Szímői Rozmaring éneklőcsoport Csaba egyik kedvelt dalával emlékezett meg.
Csaba halála után, 2003. szeptemberében Csémy Éva javaslatára létrejött egy kuratórium, amelynek az volt a célja, hogy Kantár Csaba Ifjúsági Díjat hozzon létre fiatal tehetségek számára. Előbb szímői fiatalokat díjaztak, majd a díjazottak körét kiterjesztették az egész Felvidékre. Ennek is köszönhető, hogy Kantár Csaba emléke tovább él, hiszen minden évben emlékeznek rá tisztelői, olyanok is, akik nem ismerték őt, de a nevével fémjelzett rendezvényre sikerült összefogni a fiatal írókat, két évvel ezelőtt egy antológia is megjelent írásaikból.
Kantár Csaba művészete még mindig él, hiszen van, aki emlékezik rá. Írásai megzenésítve is eljutnak a közönséghez, könyvei ott vannak a könyvespolcokon. Világnézete és magyarságtudata, tenni akarása pedig akár példaként is szolgálhat a felvidéki magyarságnak és fiatalságnak.
A megemlékezés után Soóky László A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti című darabját láthatta a közönség Fandl Ferenc előadásában. A történet 1989 augusztusában kezdődik és a következő év tavaszáig követhetjük az eseményeket. A bársonyos forradalom történetét szatirikus formában ismerhetik meg a nézők a darabból.
