Van némi problémám a manapság a politikusok körében vita tárgyát képező európai kereszténység tekintetében. Az elsődleges gond az, hogy attól, hogy valaki kijelenti magáról, vagy bárki másról, hogy keresztény, ez az állítás nem válik automatikusan igazsággá.
Ha vesszük a fáradságot és megpróbálunk a mai ismereteink szintjén értékelést adni az ilyen állításról, a kijelentés alanyára vonatkozó tényeket kell felsorakoztatni és ezeket összemérni a kereszténység jellemzőivel, amelyeket egy názáreti polgár életében és cselekedeteiben alapozott meg kétezer évvel ezelőtt…
Amennyiben az érintett cselekedetei nagymértékű hasonlóságot mutatnak a fenti názáreti polgár által mértékül hátrahagyott örökséggel, bízhatunk abban, hogy valóban keresztény lény és megérdemel tőlünk minimum egy főhajtást és elismerésünk hivalkodástól mentes kinyilvánítását.
Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a názáreti világához hasonlóan a mai világ is erősen megosztott és a mai hatalmasoknak sincs túlzottan ínyükre az ilyen személyek ténykedése, mert a hatalmi, a názáreti korában jellemzően zsidónak nevezett világban a hétköznapok nem a keresztény elvek szerint működnek, hanem az akkori és a mai rabbik és császárok kereszténységhez kicsit sem hasonló elvei szerint rendeződnek az emberek hétköznapi ügyes-bajos dolgai, ahol az isteni szeretetről és egyenlőségről csupán a balgák és elvarázsoltak álmodoznak és jól teszi a mai keresztény, ha időben elsajátítja a keresztfán való fennmaradás trükkjeit, mert nagy valószínűséggel módja lesz tesztelni ilyen tudományát.
Kérdés: Van-e, s ha igen, akkor miben mutatható ki az a különbség, ami a zsidó-kereszténységet megkülönbözteti a keresztény-zsidóságtól?
