Egy újabb példa arra, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Eredményeinknek köszönhetően most Prágába jutottunk el, a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány mentorprogramján keresztül. Mi négyen, és egy kassai fiatalember képviseltük Szlovákiát, azon belül is a Felvidéket, de utazótársaink között voltak még budapesti középiskolások, debreceni egyetemisták, valamint erdélyi és partiumi diákok is. A program és szinte az egész hétvégénk témájául a hálózatok szolgáltak.
Utunkat vonattal tettük meg, majd érkezés után villamosra szálltunk, s a Prágai Anatómiai Intézet felé vettük az irányt. Itt a mi tiszteletünkre nyittatták ki az Anatómiai Múzeumot, ahol több mint 4 ezer leletet tárolnak. A cseh-magyar nyelvű körbevezetés után kora este egy meghitt teázóban nézhettünk meg egy érdekes prezentációt az emberi kapcsolatokról, arról, milyen hálózatokat alakítunk ki a mindennapjainkban.
Pénteken délelőtt idegenvezető kíséretében tekinthettük meg a város egy részét, azon belül is a prágai várat, az Arany utcácskát, a Szent Vitus-székesegyházat, valamint a Károly híd egy részét. Ebéd után pedig a Károly Egyetem Rektorátusa felé vettük az irányt, ahol az épület múltjának megismerése után egy kisebb konferencián vehettünk részt. Az előadások igen sokszínűek voltak; hallhattunk az anyagfizikai kapcsolatokról, hogy mit is érthetünk a drón fogalma alatt, valamint a tudományok hálózatairól is. A fenséges vacsora után pedig találkozhattunk az Ady Endre Diákkör tagjaival, volt gimnazistákkal, akik ugyancsak meglepődtek, amikor megláttak minket.
Szombaton a Prágai Magyar Intézetben is prezentációk széles palettáját sorakoztatták elénk. A biodiverzitás kutatásainak eredményeitől kezdve a marosvásárhelyi magyar egyetem problémáin át, egészen a cseh sör titkaiig olyan előadásokat is meghallgathattunk, mint például a szellemi tulajdon védelmének jelentősége.
A délután folyamán pedig újra körbejárhattuk a várost, olyan nevezetességeket végigjárva, mint az Orloj, Kampa szigete a John Lennon-fallal, a zsidó negyed, ahol bár szombat lévén minden zárva volt, ha belülről nem is, de kívülről megcsodálhattuk az építményeket, végül pedig újra a Károly híd, majd Nepomuki Szent Jánost megsimogatva egy-egy kívánságunkat is elmormoltuk. Idegenvezetőnk sem hazudtolta meg magát, nem a szokásos történeteket osztotta meg velünk, hanem valódi érdekességeket. Miután mindenki feltankolt az elengedhetetlen ajándéktárgyakkal és egyéb apróságokkal, elindultunk az utolsó itteni közös vacsoránkra.
Vasárnap délelőtt már bepakolt bőröndökkel indultunk tovább az utolsó programunkra: egy szentmisén vettünk részt a helyi magyar közösséggel. A szertartást követően még egy szabad programban volt részünk a Vencel téren, de az idő gyorsan elszaladt, észre sem vettük és már a vonat ablakán néztünk kifelé.
Itt Petri László programigazgató még felhívta figyelmünket arra is, hogyan tudnánk esetleg mentoráltnak jelentkezni, milyen kritériumoknak kell megfelelni, s mindezt hogyan tudnánk megoldani az érettségi évében. Külön kiemelte, hogy a legfőbb dolog, ami ehhez szükséges, az a kellő motiváció, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, melyek motiválnak bennünket. Az itt megszerzett tudást mindenképpen kamatoztatni fogjuk.
