A Duna és a Vág-Duna közé ékelődött Komárom földrajzi fekvésénél fogva mindenkor a révek, kompok és a hidak városa volt, s így van ez ma is, hiszen elképzelhetetlen lenne a közlekedés a partok között az idő múlásával dacoló öt híd nélkül, amelyek közül kettő vasúti híd.
S mindezek mellé hamarosan még egy társul, így féltucatnyi híd ível át majd a folyók felett. S éppen az épülő új Duna-híd kapcsán került a közérdeklődés, de főleg a szakemberek figyelmének homlokterébe az egykor szebb napokat is látott, a múlt század ötvenes éveinek a derekán vasbetonból épült Vág-Duna-híd, amelyet ugyancsak igénybe vesz az Érsekújvár és a Vág-völgye irányában lebonyolított egyre nagyobb forgalom.
A fesztávolságát tekintve a Felvidék legnagyobb vasbeton hídja felett már jócskán eljárt az idő, s így nem alaptalan a szakemberek aggodalma, hogy egyre romló műszaki állaga miatt a jelenlegi állapotában már nem lesz képes eleget tenni az új dunai híd elkészülte után minden bizonnyal a mainál is nagyobb terhelésnek, igénybevételnek.
Egy bizonyos tehát, az amúgy is megrokkant Vág-Duna-híd teljes felújítása elengedhetetlen, s a kérdés már csak az, hogy lehetséges-e mindez a közúti forgalom lebonyolítása mellett, vagy hosszabb időre lezárják a hidat. Ez utóbbi esetben a város észak felőli ki-, illetve bejárata teljesen megbénulna.
A mai vasbeton híd elődje, a második világháború idején felrobbantott vasszerkezetű híd (Németh István archívumából)
Ám mielőtt érdemben folytatnánk a témát, tegyünk egy rövid történelmi kitérőt a vág-dunai átkelésről. A 18. században a folyó parti révtől komp közlekedett a két part között, s a 19. század elején már úgynevezett jármos fahíd vezetett át a folyón, amelyet a város építtetett és hasonlóképpen, mint a többi híd esetében, rendszerint kiadta bérlőknek, akik működtették és az átkelésért hídvámot szedtek.
A bérlők, de elsősorban a közlekedők nagy bosszúságára ezt a fahidat gyakran fel kellett újítani, mert a jégzajlás rendszerint nagy kárt tett benne. Miután a 19. és a 20. század fordulóján felépült a nagy-dunai híd, hasonló szerkezetű, de egyívű vashidat kapott a Vág-Duna is, amelyet 1945 tavaszán – a többi komáromi híddal egyetemben – felrobbantottak a visszavonuló német csapatok. A második világháború utáni években katonai hídszerkezetek elemeit felhasználva ideiglenes fahidat építettek, amely az ötvenes évek első felében leégett. Ekkor kapott megbízást a Doprastav vállalat a most is álló vasbeton híd megépítésére.
Ma már csak az idősebbek emlékeznek a Vág-híd előtti kishídra, amely a Vág ma már nem létező, betemetett mellékágán ívelt át (Németh István felvétele)
A híd felújítása terén az első lépés már megtörtént, mivel „karcsúsították” az útburkolatot, s a lemart felső réteg eltávolításával könnyítettek a terhelésén. Értesüléseink szerint a hídszerkezet valamiféle alátámasztására is sor kerül, mivel a rajta lebonyolódó forgalmon kívül egyebek, így például a gázvezeték súlya is terhelik. A terhelés csökkentése érdekében június 26-án 10 órától 15 tonnás súlykorlátozást vezettek be a hídon. A korlátozás előreláthatólag 2020 májusáig, a hídszerkezet aládúcolásáig tart.
A híd műszaki állapotának legutóbbi felmérésekor az erre szolgáló hétfokozatú skálán a hatodikba sorolták be a diagnosztizálást végző szakemberek, ám ehhez tudni kell, hogy hetes számú „érdemjegy” esetén a hidakat le kell zárni a forgalom elől.
S ha igaz, úgy a híd felújítását 2021 első felében kezdik meg. Megoldásra váró kérdés és feladat még ezután is jócskán marad, mert tisztázni és véglegesíteni kell az új Duna-hídtól Érsekújvár felé vezető út nyomvonalát, s hogy még egyet említsek, többek között nagy szükség lenne az Izsa felé vezető út kereszteződésében egy körforgalom kiépítésére is. Feladat tehát lesz éppenséggel elég, kérdés, hogy mi és mikor valósul meg belőlük.
