Az első világháborút követő impériumváltás, határhelyzet és az 1919-es májusi magyar Vörös Hadsereg ténykedése állt a központjában annak a megemlékezésnek, melyet június 28-án az ipolysági magyar szervezetek közösen rendeztek meg a városban.
A megemlékezés a városi köztemetőben nemrég felállított emlékműnél kezdődött. Kutak Adrienn keramikus-iparművész alkotása az 1919 májusában és júniusában Ipolyságon harcolt Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének a városban és a környékén elesett tagjainak állít emléket.
A megemlékezők közt Kutak Adrienn keramikus-iparművész (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője köszöntőjében elmondta, hogy a száz évvel ezelőtt kezdetét vett béketárgyalásokra, valamint a város környéki határharcokban résztvevő magyar katonákra emlékeznek.
„A nagy háború következményeire emlékezünk ma, mely több helytelen döntés következménye volt”
– hangsúlyozta az intézményvezető.
Koszorúzás a most átadott és bemutatott emlékműnél (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A magyar hadsereg katonainak nyughelye a köztemetőben a Megbékélés Kapuja mellett található. A rendszerváltás előtti időszakban jeltelenek voltak a nyughelyek, majd Danis Ferenc helytörténész és a helyi cserkészek kitisztították a sírhelyeket, amelyek azóta is rendezettek.
A város önkormányzata fontosnak tartotta, hogy az ott nyugvók neve ne merüljön feledésbe, ezért emlékművet állítottak a tiszteletükre. Kutak Adrienn alkotásán ötvenhárom név olvasható, mindannyian a határharcokban estek el.
A magyar katonák nyughelyei az emlékmű mögött (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A méltóságteljes emlékmű kaput formáz, két szárnyán olvashatóak a nevek és az adott személyhez köthető piktogramok.
Az emlékmű központi részén egy kereszt található. Ezen nyitott kereszten áttekintve láthatóvá válnak a katonasírok és a szintén háborús áldozat dr. Kovács Sebestyén Endre, az ipolysági kórház alapítójának sírhelye.
Az emlékmű nemrégiben készült el Kutak Adrienn műtermében. Jelen megemlékezés során mutatták be az ipolyságiaknak, és a tisztelet koszorúival szimbolikusan felavatták.
A nagy háború és az impériumváltás
A városháza dísztermében történelmi előadásokkal folytatódott a délután. Elsőként Steincinger Norbert hadtörténész, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány munkatársa az első világháború legfőbb mozzanatait vette górcső alá. Mindemellett Ipolyságról besorozott katonák nyomába is járt. Mint elmondta, az Ipoly menti városból leginkább a nyitrai és az esztergomi alakulathoz rukkoltak be a férfiak. A háború első hónapjaiban az általános mozgósítás során a keleti fronton Oroszország ellen harcoltak. Ugyanakkor a hosszan elhúzódó olasz fronton is találkozunk ipolysági és Ipoly menti katonákkal.
Steincinger Norbert hadtörténész (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Isonzónál több mint két éven át állt a front. Ezalatt tizenkét csata zajlott le, közülük a legvéresebb a tizenegyedik volt, ahol az Osztrák–Magyar Monarchia mintegy százezer fős veszteséget szenvedett. Az olasz részről még nagyobb volt a veszteség – taglalta a hadtörténész.
Mint megjegyezte, a nagy háború hatalmas veszteséggel járt a történelmi Magyarország számára. Csupán az elcsatolt területeken megközelítette a veszteség a fél millió főt.
Tyekvicska Árpád történész az első világháború utáni helyzetet ecsetelte, középpontba állítva az Ipoly menti harcokat az impériumváltás idejéből.
Mint kifejtette, a háborús veszteség következménye az államhatalom szétesése, a morális válság, szén és élelmiszerhiány lett. A forradalmi Károlyi kormány naivan hitt a Wilson-i elvek érvényesülésében. A pacifista hozzáállás megakadályozta a katonai ellenállást a cseh légiókkal szemben. Ennek következtében már 1918 utolsó hónapjában könnyedén előre nyomultak a cseh katonák a történelmi Magyarország felé.
Fokozatosan kiépült az új államhatalomnak fontos stratégiai pontja, a vasúthálózat feletti uralom.
Részben ennek köszönhetően indultak el 1919 januárjában a cseh légiósok Balassagyarmat ellen. Január 10-én elfoglalták Ipolyságot, majd Párkányból kiindulva tervezték Balassagyarmat bevételét – vázolta fel a legfőbb mozzanatokat Tyekvicska Árpád.
Tyekvicska Árpád történész (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Január 15-én megérkeznek az első cseh csapatok Balassagyarmatra. Elkezdik kiépíteni a cseh hatalmi intézményrendszerüket. Ám a helyiek a vasutasok vezetésével fellázadnak az impériumváltásra készülők ellen. A következő napok történéseinek végeredményeként január 29-én kiverik a cseheket Balassagyarmatból.
Határharcok Ipolyságnál
Mint az előbb írtuk, Ipolyságot 1919. január 10-én foglalják el a cseh katonák. A Hont és Bars megyében tevékenykedő Palmay-csoport próbált fellépni Léván és a környező településeken az impériumváltókkal szemben.
A történelmi megemlékezés résztvevői (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A Károlyi kormány bukását követően a Kun Béla által megalapított Magyar Tanácsköztársaság már nem nézte tétlenül a területhódításokat. A felállított Vörös Hadsereg 1919 májusában igyekezett az alig pár hónappal ezelőtt elfogadott demarkációs vonalakat megerősíteni. Ez oly jó sikerült nekik, hogy tavasz végén Zólyom irányában behatoltak a csehek által uralt, a demarkációs vonalon túli területekre is.
Ipolyságra május utolsó napjaiban érkeztek a magyar katonák. Itt kerültek összetűzésbe a cseh hadsereg egységeivel. A pár napig tartó események következtében minimálisan ötvenhárom vöröskatona esett el. Nyughelyük a Megbékélés Kapuja és az 1919-es határharcok emlékműve közelében található.
