Esterházy szellemiségének továbbadása és hitében megélt önfeláldozása volt annak a filmvetítéssel egybekötött beszélgetésnek a témája, melyről Pawel Cebula minorita szerzetes és Molnár Imre történész osztotta meg nézeteit az Esterházy Akadémia könyvtárában.
Esterházy hite és kitartása ösztönző példaként szolgál a magyar közösségek számára, hogy megmaradásuk mellett a vértanúhoz hasonló önfeláldozással és alázattal szolgálják a magyarságot és annak dicső múltját.
Esterházy hagyatéka időtálló, a szülőföldhöz való ragaszkodása pedig töretlen maradt haláláig. Kitartása ösztönző, hiszen a magyar kisebbség szószólójaként azért küzdött, hogy az emberek soha ne mondjanak le az értékekről.
Sztruhár György a forgatásról szólt (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Az Út a végtelenbe című film megtekintése után a film készítőitől, Sztruhár Györgytől, Sztruhár Izrael Dianától és Paulisz Mariántól megtudhatta megtudhatta a közönség, hogy a film forgatására a hét történelmi helyszínen és 5 000 kilométeren át közel 9 órányi nyersanyaggal dolgoztak. Mégis nem az adatok a mérvadóak, hanem az, hogy
hogyan élték ezt meg a lelkiekben, azon dolgozva, hogy személyessé tegyék a filmet, hogy azt mindenki magáénak érezze.
Az események dokumentálása új nézőpontból közelíti meg Esterházyt, mivel gondolkodásmódja ráilleszthető a felvidéki magyarság érzéseire és viselkedésére.
Dr. Molnár Imre Esterházy-kutató, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója a film kapcsán megjegyezte, hogy az Esterházy-jelenséget ábrázoló alkotás többet rejt egy történelmi filmnél. Az Esterházy-jelenség egy üzenet, amit értelmezni és megérteni kell. Egy folyamatot mutat be, s a néző nemcsak képet kap az akkori életét meghatározó eseményekről, hanem elmélyüléssel átélheti mindazt, amit ő érezhetett.
Pawel Cebula és Molnár Imre (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Az Esterházy János boldoggá avatási eljárásában eljáró történész az eljárásra úgy tekint, mint egy közösségi felismerésre, hogy Esterházy többet kapott, mint amit elviselt volna. Bízott a magyarok istenében és kérte Jézust, hogy hozzá lehessen hasonló. Emléke úgy él sokakban, mint a legnagyobb magyar hősé, aki kiállt azért, amiben hitt, kiállt a zsidók mellett, még ha mindez a vesztét is okozta.
Esterházy több mint hős. A kérdés az, hogy tudunk-e az értékeivel azonosulni, van-e mondanivalónk Európa számára, nekünk, közép-európaiaknak?
Az élet értelme, ha képesek vagyunk felismerni, hogy kiért és kikért áldozzuk fel magunkat, mivel az áldozat maga a szeretet – szólt a közönséghez Pawel Cebula, Esterházy János boldoggá avatási perének posztulátora. Esterházy életére sokféle módon lehet tekinteni, s most a per is elindult, ami önmagában is egy csoda. A boldoggá avatási per azonban egy veszélyes terep, aminek feladata bebizonyítani, hogy Esterházy a keresztúton megkapta a keresztséget és a Földön egyesült Jézussal.
A hallgatóság az Esterházy Akadémia könyvtárában (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Esterházy apránként feláldozta az életét az igazságért és Isten törvényéért, miként harcolt az igazságért és az igazságosságért.
Esterházy boldoggá avatási pere mindaddig nem fog előrelépni, amíg a kultusza nem fog kellő mértékben elterjedni. Nekünk felvidéki és mindenkori magyaroknak pedig az a feladatunk, hogy megismertessük a vértanút az egész nemzettel és nemzettársainkkal.
