A mai nappal már becsengettek a felvidéki magyar oktatási intézményekben. Hivatalosan is elkezdődött a 2019/2020-as tanév. Az iskolakezdés kapcsán kérdeztük Fekete Irént, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét.
Ugyan még hivatalos végeredmény nincs a beíratott elsősökről, mégis hogyan alakult a tavaszi beiratkozás? Növekedett az elsősök száma?
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége augusztus 31-én tartotta országos tanévnyitóját a Rimaszécsi Szent Pál megtérése katolikus plébániatemplomban. Ünnepélyes keretek között, hazai és külföldi vendégek, nyugalmazott és pályakezdő pedagógusok, szülők és elsős kisdiákok körében megható pillanatokat éltünk át. Hétfőtől azonban a kis és nagy diákok, pedagógusok, nevelők az iskola mindennapi életére összpontosítanak, tiszta lappal kezdik az új tanévet.
Mi, akik a háttérmunkát végezzük, a következőkről tudunk beszámolni. Az utóbbi évtizedben nem tapasztalható nagy ingadozás a beiskolázott magyar tanulók számát illetően. Azt tapasztaltuk, hogy a demográfiai mutatók beálltak az utóbbi évek átlagára. Ám a számok kisebb-nagyobb eltérése komoly társadalmi, gazdasági és kulturális problémákat, minőségi különbségeket takar. A 2019/20-as iskolaévben 250 alapiskolában történt meg a beiskolázás. A 2019 áprilisában beíratott tanulók száma országosan 3 499 volt, tavaly ugyanezen időszakban 3 451 volt a létszám, tehát 48-cal növekedett. Sajnos, a beíratási adatokból az is kiderült, hogy nem írattak első évfolyamba tanulót a következő települések alapiskoláiban: Nagykövesd, Ipolyvarbó, Ipolyhídvég, Naprágy, Vilke, Fűr, Pográny, Alsóbodok, Szalatnya, Vága, Nemeskosút, Albár. Az elmúlt tanévben Zsérén revitalizálódott a magyar iskola, megszűnt viszont Doborgazon és Szentmihályfán.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége évek óta nyomon követi az iskolába lépő tanulók számát, évente két alkalommal statisztikát készít erről. Az elsőt április végén, a beíratások befejezésekor végeztük, a másodikat, a pontosított, tényleges létszámokat pedig szeptember végéig fogjuk kérni iskoláinktól. A két számadat különböző, hiszen vannak olyan gyermekek, akiket nem íratnak be a szüleik, csak felszólításra. Hogy pontosan hány tanuló kezdi meg az első osztályt, az valójában csak szeptember végére derül ki. Bízom abban, hogy a demográfiai hullám és az asszimiláció ellenére sem fog csökkenni a magyar iskolába íratott gyermekek száma, sőt inkább gyarapszik.
Mit tehetünk iskoláink megmentéséért?
Úgy véljük, a gyermekutánpótlás érdekében fontos lenne a nemzetiségi szempontból vegyes terület minden egyes településén, ahol legalább 20%-nyi magyar él, magyar óvodát, vagy legalább magyar óvodai csoportot működtetni. Ha van rá igény, akkor bölcsődével is bővíteni lehet (kell) az óvodákat. Alapellátásként lehetőleg minden településen működtessünk alsó tagozatos iskolát. A gyermeklétszám a helyi óvoda és iskola közös intézménnyé alakításával növelhető. Ha a nagyon alacsony gyermeklétszám nem teszi lehetővé az iskola működtetését, akkor két-három település úgynevezett kistérségi iskolát hozhat létre. Az alsó tagozatos iskola a közeli teljes szervezettségű iskolába is becsatlakozhat.
Át kell gondolni a kis létszámú gimnáziumok jövőjét is. A kevesebb talán több elv alapján javasoljuk egy-egy körzeten belül a gimnáziumok összevonását, illetve több egymáshoz közeli vegyes tanítási nyelvű gimnáziumi osztályból egy magyar gimnázium létrehozását, amely szakosított tanulmányi lehetőséget kínál a diákoknak, hiszen ezen a téren nagy hiány mutatkozik. Megoldást jelenthet a gimnáziumok összevonása a helyi alapiskolával, a gimnázium és a szakközépiskola összevonása, illetve egy-egy gimnázium profilváltása (konzervatórium, két tannyelvű szakok, művészeti specializáció (grafika), pedagógiai asszisztensek képzése, de ezt mindig a helyi igények szerint kell alakítani.
Elsősök a Tompa Mihály Alapiskolában (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma, archív)
Amit még tehetünk: kistérségi közösségi programok szervezése, egymás segítése, a szakmai segítség felajánlása, a szülők bevonása az iskola programjaiba, generációs programok szervezése és működtetése, társadalmi, minőségi igény alapján szerveződő speciális szakköri programok szervezése a szülők részvételével és nem utolsósorban igényesség, motiváltság, elhivatottság, alázat, felelősségteljes önértékelés a pedagógiai munkában.
Nem hiányozhat az eredményes kommunikáció az iskola és a fenntartó között, az együttműködés az óvodák és az iskolák között, valamint hatékony programok kidolgozása mind a hátrányos helyzetű, mind a tehetséges tanulók számára. Közös társadalmi és szakmai összefogás lenne célravezető a lemorzsolódó és az iskolaelhagyó tanulók problémájának megoldására. Mindebben szövetségünk megbízható partnere az iskoláknak.
Jelentős változás áll be a pedagógusoknál a közoktatási törvény módosításával. Melyek ennek a sarkalatos pontjai?
Martina Lubyová miniszter kezdeményezésére 2019. szeptember 1-jétől lép életbe a 138/2019-es számú, pedagógiai és szakszolgálati dolgozókról szóló törvény, melynek értelmében változik a pedagógus-továbbképzési rendszer. Egyelőre még bizonytalanság övezi, hiszen nem ismeretesek a minisztérium végrehajtó rendeletei.
Megszűnik jelenlegi formájában a kreditrendszer, helyette a „szakmai fejlődésért járó pótlék“ lép életbe. Ezzel hozzávetőleg ugyanannyi többletpénzhez juthatnak a kollégák, akik szakmailag fejlődni akarnak, hiszen az eddig szerzett kreditek 2026-ig nem vesztik érvényüket, tehát bérpótlékra jogosítanak. Az új törvényben bérpótlék jár a pedagógusoknak a végzettséget bővítő tanulmányok után (6 százalékos ), az állami nyelvvizsgáért (12 ), a specializációs továbbképzésért (3 ), s az innovációs továbbképzésért (9) bérpótlékot kaphatnak. A bérpótlék maximálisan 12 százalék lehet. Ebben talán az lesz jó, hogy megszűnik a kreditek hajszolása.
Lesznek aktualizációs képzések is, amelyekért nem jár bérpótlék. Ezeket a képzéseket eddig a Módszertani Pedagógiai Központ végezte, most átkerültek az iskolák hatáskörébe, az igazgató felelős a szervezéséért, természetesen megbízhat vele pedagóguskollégát is. Két év alatt 20 órás továbbképzést kell szervezni, és ezt a tantestület minden pedagógusának el kell végeznie. Olyan képzéseket kell biztosítani, amelyek a fenntartó, illetve az iskola igényeire épülnek.
Az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola tágas épülete (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
A most jóváhagyott módosítás az anyanyelven történő képzések terén érzékenyen érint bennünket. Az eddigi szabályozás ugyanis kimondta, hogy minden tanárnak joga volt olyan nyelven továbbképeznie magát (vizsgáznia, írnia az atesztációs munkáját), amilyen nyelven oktat. A módosításból sajnos ez kimaradt, ez a jog eltűnt, azaz semmi nem garantálja, hogy ez a gyakorlat a továbbiakban is érvényesül. Nagy változás lesz a vezetőképzésben is, amelynek időtartama összesen 320 órára nő. Ebből 200 órát úgy kell elvégeznie a jelentkezőnek, hogy pedagógus státuszban dolgozik.
Újdonságként bevezetik a szakmai fejlődés tervét (nemcsak továbbképzés tartozik bele, hanem szakértői tevékenység, publikáció, tankönyvírás, kutatás), automatikusan nyugdíjazzák a 65. életévüket betöltő kollégákat (a munkaszerződést 1 évvel lehet meghosszabbítani). Az igazgató munkaviszonya a mandátum lejártával ér véget abban az évben, amikor eléri a 65. életévét. Bevezetésre kerül az etikai kódex , és 1 év fizetetlen szabadság jár annak, aki 10 éve egy intézményben dolgozik. Van egy halk kérdésem: megengedheti magának ezt anyagilag egy pedagógus?
Felkészült minderre a felvidéki magyar pedagógusok közössége?
Bár a 138/2019-es, a pedagógusok jogállásáról szóló törvény szeptembertől életbe lép, de még nem születtek meg a végrehajtó rendelkezések, amelyek segítenék a gyakorlatban való alkalmazását. A változásoktól általában mindenki tart, hiszen már több mint 20 miniszter állt az oktatásügyi tárca élén, és ez általában mindig új és új módosításokat eredményez. A pedagógusoknak a minőségi nevelő-oktató munka, a magyar iskolák vonzóbbá válása érdekében professzionálisan fel kell készülniük a szakmai és emberi kompetenciáik fejlesztésére, ami elhivatottságukat is teszteli. Az oktatási miniszter szerint a törvény célja az oktatás színvonalának emelése. Meggyőződésem, hogy minden pedagógus jó iskolát és színvonalas, korszerű oktatást szeretne, de a mainál jóval kevesebb adminisztrációval.
Milyen iskolaévre számítunk?
Nem pedagógusszív dobogna bennem, ha nem derűlátóan tekintenék az új tanév elé. Problémák mindig adódnak, azokat a megfelelő szakemberek segítségével igyekszünk orvosolni. Szövetségünkben aktív, tenni akaró, képzett szakemberek segítik a hazai magyar oktatás ügyét, és számos külföldi pedagógusszövetséggel is szinte napi kapcsolatban állunk. Tanulunk a nálunk tapasztaltabbaktól, és hozzánk is szívesen járnak képzésekre, eszmecserére. Jó tudni, hogy az anyaország sem hagy magunkra. Nyitottak vagyunk és készen állunk a jó gyakorlatok, új megoldások, célravezető módszerek befogadására. Az új pedagógustörvénynek is látjuk a progresszív elemeit, bízunk benne, hogy a javunkra szolgál. Minden pedagógusnak, szülőnek, tanulónak szerencsés, derűs, sikeres tanévet kívánok!
