Fotó: Bárdos Gyula Facebook-oldala

A Szent István-díj kuratóriuma az idei Szent István-díjat a 70 éves Csemadoknak, a Szlovákiai Magyarok Kulturális és Közművelődési Szövetségének ítélte oda. A díj átadására október 19-én ünnepélyes keretek között az esztergomi Vármúzeum lovagtermében került sor. A díjat Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke vette át, a laudációt Duray Miklós, a SZAKC elnöke tartotta.

Idén immár XVII. alkalommal került sor az esztergomi Vármúzeumban a Szent István-díj átadására. A Szent István-díjat 2002-ben alapította Bihari Antal, az Esztergomi Körzeti Televízió (KTV) vezetője. Azok kaphatják meg, akik az összmagyarság érdekében kiemelkedő jelentőségű tevékenységet végeztek. A díjazott kiválasztása közvélemény-kutatás és szavazás alapján történik.

A díjat képező Szent István-emlékszobor harminc centiméter magas, bronzból készült és márványtalapzaton áll, Melocco Miklós szobrászművész alkotása. Szent Istvánt ábrázolja, amint két kezével magasba emeli a keresztet nemzete előtt, és hirdeti: „Így minden ország támasza, talpköve/A tiszta erkölcs, mely, ha elvész:/ Róma ledűl, és rabigába görbed.” (Berzsenyi D.)

A díjat alapító Bihari Antal és a kuratórium tagjai (melynek elnöke Prokopp Mária professzor) már több alkalommal ítélték oda a díjat a Kárpát-medencében élő olyan egyéniségeknek, akik kimagasló eredményekkel segítették a magyarság megmaradását.

Az első díjazott Orbán Viktor miniszterelnök volt, majd 2003-ban Tőkés Lászlóval egy időben Duray Miklós kapta meg ezt a rangos díjat. 2014-ben a Rimaszombatban élt Tamás Ilonka néninek adományozták. Szent István-emlékérmet Burián László, Lábik János és Dániel Erzsébet kapott Felvidékről.

Az ünnepi köszöntőt Prokopp Mária, a kuratórium elnöke mondta, aki mintegy kis történelmi leckébe foglalta a hely szellemét, mely üzenetet hordoz a Kárpát-medencei magyarság felé, hogy Szent István unokái vagyunk mindannyian, s ennek méltó képviselője a Felvidéken a Csemadok hét évtizedes működése is.

Duray Miklós a laudációban felvázolta a Csemadok hetven évének fontos állomásait, melynek az alakulástól napjainkig a felvidéki magyar közösség anyanyelvi, kulturális megmentésében egyedülálló társadalmi szerepe volt. A megalakulás körülményeit, a kommunista vezérek célkitűzéseit is ismertette, amellyel az egykori diktatórikus rendszer a legnagyobbat bukott, mert a Csemadok az itt élő magyarság jogvédelmét is felvállalta, egész 1989-ig, amivel természetesen nem számoltak.

Megemlítette azon magyar emberek érdemeit is, akik akár a párt tagjaként is, a magyarságukat féltő gonddal, a Csemadok berkein belül védték. Végigvonulva az egyes politikai, társadalmi eseményeken, a magyarságot érintő veszélyeken –1956, 1968, a magyar iskolák megmaradásának veszélyeztetése a hetvenes években – mindenütt ott volt védőbástyaként a tagság. S nemcsak dalolt és táncolt ez a szervezet, mint azt sokan hangoztatták a fordulat idején is 1989-ben, hanem a szerepét ma is betölti, s márkanév lett a CSEMADOK.

Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke a díj átvétele után megköszönte megtisztelő elismerést, s hangsúlyozta, hogy a Csemadok a múltban is a magyarságot összefogó erő volt, a jelenben is az, és ez a feladata a jövőben is, hogy politikai széljárástól függetlenül tömörítse, összetartsa a felvidéki magyarságot. Tisztelettel emlékeztek az elődökre, akik ebben példaképei is voltak a következő nemzedékeknek.

A rendezvényt, mint mindig, a Sárisápi Bányász Fúvószenekar nyitotta meg. Közreműködött a szőgyéni Sárai Balázs Veres Péter Ha nem lettél szálfa című versével, valamint a párkányi Ady Endre Alapiskola Primula énekkara Hanza Rolanda karnagy vezetésével. Mészáros János Elek énekművész előadásában a Hazám, hazám operarészlet és a Nélküled, a már-már felvidéki himnusz csendült fel.

A díjátadás a Szózat eléneklésével ért véget.