A Városi Kulturális Napok keretén belül, november 13-án, a Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernő nagytermében szervezett beszélgetést a Csemadok Ligetfalusi Alapszervezete Csemadok, a fáklyavivő címmel. Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára szólt a Szövetség múltjáról és jelenéről is. Felvázolta a jövőt is, hiszen az ifjúsági programokról is szó esett.
Mielőtt elkezdődött volna az előadás az érdeklődők megtekintették Kiss Márti és Nagy Géza Természetesen című kiállítását, amelyet november 8-án nyitottak meg, és a hónap végig tekinthető meg a Csemadok nagytermében, valamint azt a tárlatot, amelyen a Csemadok díjait állították ki.
Az előadás előtt Zsidek Veronika, az alapszervezet elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Annak ellenére, hogy zuhogott az eső, sokan eljöttek.
A Csemadok 1949. március 5-én, lent a pozsonyi Duna parton a rádió koncerttermében alakult meg.
A Csemadokot a pártszervek hívták életre, de el kell mondani: jól érezték meg a hatalmon lévők, hogy elébe kell menni az eseményeknek, és létre kell hozni egy magyar szervezetet, mielőtt a magyarok maguk kezdenek el szervezkedni. Ezen a területen ugyanis több kultúregyesület működött – ezeket egyébként a Csemadok szellemi elődjének tekinti – Görföl Jenő kiemelte a FEMKE, azaz a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület szerepét, aminek egyik alapítója egy 1848-as tiszt volt. Az első köztársaság idején megalakult a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület, ahol szintén kulturális munka folyt, is elődje a Csemadoknak, hiszen hasonló munkát folytattak, mint ma a Szövetség.
Görföl Jenő (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A hontalanság évei után alakult meg a Csemadok, ami hatalmas dolog volt, 1948. december 15-én megjelent az Új Szó, majd 1949. március 5-én létrejött a Csemadok, a hatalom azt szerette volna elérni, ha a párt magyar szócsöve lett volna, hogy megnyerjék a magyarokat a kommunista szellemiségnek. Görföl Jenő kitért arra is, hogy
tulajdonképpen két Csemadokról beszélhetünk: a vezetőségben elkötelezett emberek voltak a hatalom irányába, de a tagság soraiban olyan személyiségek is voltak, akik nem szolgálták ki a pártot.
A kezdetben nem lehetett Csemadok tag az, aki reszlovakizált. A Csemadok tagság a hagyományokat akarta ápolni, táncolni, énekelni.
A március 5-ei alakulás után sorra jelentkeztek az alapszervezetek és küldték be a kérelmeket Pozsonyba, amit egy nagy könyvben vezettek. A könyv szerint az első évben 63 alapszervezet alakult, de a lista hiányos, hiszen köztudott, hogy az ország harmadik alapszervezete a nyitragerencséri volt, de ők nem szerepelnek a könyvben. Érsekújvár és Muzsla volt a két első szervezet. Nagyon sok községben csak 1950-ben alakult meg az alapszervezet, annak ellenére, hogy az igényüket már 1949-ben benyújtották, ugyanis az alapszabály előírta, hogy a megalakulásnál jelen kell lennie a Csemadok központ egyik hivatalnokának.
Az esős idő ellenére sokan eljöttek az előadásra (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A Csemadok megalakulása után előbb kerületi, majd járási szervek alakultak, ezek mozgatták, irányították az alapszervezeteket. Az ötvenes években sokszor a traktor utánfutóján énekeltek, táncoltak a hagyományőrzők.
1956-ban a Csemadok tagság is kifejtette véleményét, mikor az országos vezetése nyilatkozatban határolódott el a magyarországi eseményektől, kétezer Csemadok tag kilépett, a Zoboralján pedig vizsgálati fogságba kerültek azok, akik elénekelték a magyar himnuszt.
Az 1968-as eseményekkor is fontos szerepet játszott a Csemadok, gondolhatunk itt arra a törvényre, amely alkotmányban garantálta volna a nemzetiségek jogait, és amelyet a Csemadok berkeiben dolgoztak ki.
A Csemadok a mai napig a kultúra szervezésén túl a társadalmi kérdésekben is állást foglal. Görföl Jenő az iskolák melletti kiállást, a nyelvi jogokért folytatott küzdelmet és a Malina Hedvig melletti kiállást is említette.
A Csemadok kitüntetései (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Görföl Jenő arról is szólt előadásában, hogy a gyermekeknek szervezett szavaló- és énekversenyek, zenei vetélkedők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövő korosztályát bevonják a Csemadok életébe.
A Csemadokról elmondható, hogy a felvidéki magyarság helyzete sokkal rosszabb lenne, ha nem alakult volna meg a kulturális szövetség, hiszen nagyon sok településen a magyar közösségi teret éppen a Csemadok alapszervezetek biztosítják.
