November 30-án van András napja, az ahhoz legközelebb eső vasárnap – idén rögtön a következő nap – pedig már advent első vasárnapja. Szent János elbeszélése szerint András egyike volt annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust.
Kezdetben Keresztelő Szent János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is. Az apostolok szétválása után András a Fekete-tengertől délre, Trákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot. Biztosnak látszik a hagyománynak az az adata, hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan ácsolták, ezt a formát nevezik András-keresztnek.
András napjához több népszokás, helyenként még ma is élő hagyomány fűződik. Általában ilyenkor fordult olyan hűvösre az idő, hogy alkalmassá vált a disznóölésekre. E naptól kezdve egészen farsangig mindig akadt egy ház, ahol hajnalban disznó sivítása verte fel a csendet. Ehhez a jelentős eseményhez rokoni, baráti segítséget is igénybe vettek. Mindenkinek megvolt ilyenkor a maga feladata, a vágás, perzselés, a hurka- és kolbásztöltés folyamatában. A munka és a disznótoros vacsora végeztével a távozók kóstolót is kaptak, amit hazavittek.
Az időjárással kapcsolatos megfigyelés szerint, ha András-napkor esik az eső vagy a hó, úgy közel 40 napig csapadékos lesz az idő. Ha András napján fagy, akkor a karácsony esős lesz.
Sok helyen gyümölcsfaágat is virágoztattak, hogy megtudják, milyen lesz az időjárás. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, és bevitték a szobába, a kemence mellé. Az ág a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha az alsó részén jelentek meg a virágok, az azt mutatta, hogy a tél eleje lesz kemény. Ha a közepén, akkor a január lesz hideg, ha az ág hegyén jelent meg a virág, úgy a tél vége lesz fagyos, havas.
András napját a fiatalok különösen várták, mert a hiedelem szerint ekkor megtudhatták, ki lesz majd a házastársuk. A téli napforduló közelébe esik, emiatt igazán alkalmas mindenféle bűbájosságra, leginkább az eladó leányok szerelmi praktikáira. Feltételezhetjük, hogy András és Katalin neve is azért került a házassági és szerelmi varázslatok közé, mert ünnepük olyan pogány istenség emléknapjára esett, akinek bőven volt köze a szerelmi varázslatokhoz.
Fiúk és lányok körében is szokás volt, hogy ilyenkor 13 cédulára leány- és fiúneveket írtak, majd Luca-napig naponta egyet kivettek. A megmaradt cetli tartalmazta a leendő házastárs nevét.
Volt, ahol András-nap éjszakáján az eladó lánynak meg kellett rugdosnia a disznóól ajtaját. Ahányat röffent erre a disznó, a hiedelem szerint a leány annyi év múlva ment férjhez. Ha nem ébredt fel a disznó, az azt jelentette, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez megy. Annak is volt jelentősége, hogy az anyadisznó röfögött-e, vagy a malac. Az első esetben özvegyember volt a leendő férj, a másikban legényember. Emellett a dombról azt figyelték, honnan hallatszik kutyaugatás, mert azt tartották, abból az irányból várható majd a jövendőbeli.
Szintén ezen az estén a leányok kendermagot szórtak, miközben ezt mondták: András, neked kendermagot vetek… András, neked kendermagot vetek… Mondd meg nekem, kihez megyek? Ezután megálmodta az illető, hogyan hívják majd a jövendőbelijét.
Néhol a lányok sóba tettek néhány vöröshagymát. Minden hagymának férfinevet adtak, s megjelölték, melyik hagyma melyik nevű. Olyan nevű lett a leány vőlegénye, amilyen a legkorábban nedvet eresztő hagyma neve volt.
András napján csaknem mindenütt böjtöltek a lányok, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Rigmust is mondtak: Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján. Éjszakára a párnájuk alá férfinadrágot tettek, hogy megálmodják, ki lesz a férjük.
Volt, ahol a lányok kartonpapírból csillagot vágtak ki, s a sarkaira férfineveket írtak. Este lefekvéskor hetvenhétszer megforgatták a párnájukat, miközben tilos volt nevetniük, majd a csillag egyik ágát behunyt szemmel behajtották. Másnap megnézték, melyik név szerepelt alatta, s ebből megtudhatták, milyen névre hallgat majd a férjük. Másutt az eladósorban lévő lány a legények nevével ellátott cédulákat éjjelre a feje alá tette. Ébredés után találomra kihúzott egy cédulát, s az lett a férje, akinek a nevét azon olvasta.
Az is szokás volt, hogy a lányok megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket a lehulló szalma alá tartották, majd a kötényükbe hulló magból jósoltak. Ha a lány kötényébe búzamag hullott, azt jelentette, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.
A lányok kanálban ólmot olvasztottak és egy régi kulcs fülén át a vízbe öntötték. A vízben kihűlt ólom különféle formákat vett fel, melyekből a leendő férjük mesterségére következtettek.
Szintén a lányok szokása volt a gombócfőzés András-napkor. Kilenc fiúnevet papírszeletekre írtak, majd azokat összehajtogatva, tésztába gyúrva gombóccá formálták. A gombócokat forrásban lévő vízbe tették, s amelyik legelőször a felszínre jött, a néphagyomány szerint a benne lévő papírlapon olvasható nevű fiú lesz a lány jövendőbelije.
András napján éjfélkor befejeződtek a mulatozások, beállt a csend, az adventi várakozás ideje. Ilyenkor pedig tilos a lakodalom, minden hangos mulatság, mert ebben az időszakban testileg és lelkileg már a karácsonyra kell készülni.
