A minap a szlovák-magyar kapcsolatokról beszélgettem. Kissé rázós téma. Partnerem úgy vélte, ez a viszony ma már sokkal jobb, nem olyan kiélezett, elcsitulóban van. Tény és való, nagyon örülnék, ha így volna, csakhogy nem ezt látom.
Túl mélyen fekszik ez a rejtett ellentét, szinte érthetetlen és hisztérikus, súlyos információdeficiten alapuló gyűlölködésből táplálkozik, semhogy javuló tendenciákra megalapozott remény lenne. A gazdaságban ugyan több tervezet valósul meg, nem túl gyorsan, de mégis, ez érdek kérdése. Persze jó volna, ha több közös érdek valósulna meg, illetve ha egyáltalán érdekké válna a megértés. Csakhogy a fejekben egyáltalán nem így néz ki.
Ami magyar, az többnyire vörös posztó, s ha szóba jön, leesik a vasfüggöny. Ezt kisebbségben élve nem nehéz nem észrevenni.
Sok függ attól, mit olvas az ember, milyen híreket hall, milyen információkat kap. S mivel a tömegkommunikáció ritkán korlátozódik arra, hogy kizárólag objektív, megalapozott híreket közvetítsen, hanem ezzel ellentétben véleményt igyekszik formálni (így nevezik kultiváltan az agymosást), súlyos felelőssége van ebben a témában (is). Ennek következtében, ami a szlovák-magyar kapcsolatokat illeti, a szlovák médiákban a magyarokról és Magyarországról szóló hírek szinte kizárólag negatívak. A bulvárlap szintjére süllyedt SME napilap ebben élen jár.
Arról tudósított legutóbb, már a címben, hogy Orbán, a magyar miniszterelnök, teljes mértékben uralja a magyarországi médiát, s most a szomszédos országokra is szemet vetett. Ez a megállapítás azon alapszik, hogy – átvett információ alapján – az index.hu újságíróját sorozatos antiszemita támadás és sértegetés éri, amiért a Puskás Aréna megnyitóján nem állt föl egy nacionalista dal éneklésekor (a Nélküled című dalról van szó), miközben a VIP-páholyban ült.
Akad néhány bökkenő ebben. Először is, ha annyira el van nyomva az ellenzék, hogyan kerül az illető újságíró a VIP-páholyba több ellenzéki politikussal együtt? Továbbá, ha annyira kisajátította Orbán (és a Fidesz) a médiákat, hogy van az, hogy erről terjedelmes cikket írhat az index.hu újságírója?
Az sem világos, hogyan gondolták ezt a befolyás-exportot, netán attól kell tartani, hogy Orbán fölvásárolja a szlovák sajtót, hogy szlovákellenes cikkek jelenjenek meg ott? Vagy mi akar ez lenni?
Amennyiben a sértett újságírót tényleg támadás érte nézete miatt, az nem helyénvaló – de a bírálóknak miért nem szabad elmondani a véleményüket? Mert ugye ha sértegetésről van szó, az elítélendő, de ez az elvárás mindenkire vonatkozik, tehát kölcsönösségen kell alapulnia. Az index.hu újságírója és a SME milyen jogon ítélkezik? Nekik szabad, másnak nem?
Az egész abból indul ki, hogy létezik egy súlyos, már diagnózisnak nevezhető magyarfóbia, amit Orbán miniszterelnökkel személyesítenek meg.
A fóbia annak a következménye, hogy Magyarországon a neoliberális szemlélettel ellentétben sok mindent másképp ítélnek meg.
Manapság ugyanis a neoliberális körökben a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség, maga a nemzet és nacionalizmus kifejezések használata egyoldalú szitokszóvá változott, főleg akkor, ha magyarokról van szó. Pedig a nemzeti hovatartozás büszkeség és szeretet, a nacionalizmus pedig, amennyiben hazaszeretet, erény, és csak akkor negatív, ha sovinizmust értünk alatta. Márpedig fontos volna a kifejezések között különbséget tenni. Ha nem azt tesszük, a szlovák–magyar megbékélést, jószomszédi kapcsolatot nehéz elképzelni. A kormánybarát magyar sajtóban sajnálatos módon nagyon kevés Szlovákiát érintő írás jelenik meg, ha mégis, távolról sem ilyen elutasító, lejárató, kiközösítő hangnemben, mint ahogy a szlovák sajtóban tapasztalható a magyarokról. Kritikus hangnem legfeljebb a magyar kisebbség védelmében jelenik meg.
Mit gondoljon minderről a szlovák olvasó? Mit gondolhat? Ha csak egy információ jut el hozzá, borítékolható elutasító hozzáállása a magyarokról (lásd például a szlovák alkotmányt, amely szerint nem is vagyunk államalkotó nemzet).
Holott igazából nem is nemzeti ellentétről van itt szó, hanem szemléleti ellentétről, a liberális és illiberális demokrácia értelmezéséről. A mai neoliberálisok képesek rávenni Európát az öngyilkosságra azáltal, hogy azt semmisítsék meg, ami Európa legnagyobb gazdagsága: nemzeti sokszínűségét, gazdag kultúráját és hagyományait, gleichsaltolva, egyszínűre gyalulva ezt a gyönyörű bőséget.
Az együttélés nem volt mindig egyszerű, de az ellentétek kiiktatása nem úgy történhet, hogy minden nemzet tarka sajátosságát szürkére egyesítik. Egy vérből vagyunk, éneklik a Nélküledben – ezt a szlovákok, lengyelek, franciák miért ne énekelhetnék? Mindnyájan európaiak akarunk lenni és maradni, de úgy, hogy európai magyarok, európai szlovákok, és így tovább akarunk lenni.
Ezt nem lehet ócsárlással, hazugsággal, részrehajlással, egyoldalú félretájékoztatással, uszítással elérni, hanem csakis kölcsönös tisztelettel, elismeréssel, egymás értékeinek megismerése és tiszteletben tartása által. Csak ez volna a járható út. És csakis kölcsönösség alapján.
