Kerengő címmel jelent meg nemrég Sóskuti Zoltán, a Budapest-Rákoskeresztúri Református Egyházközség lelkipásztorának legújabb, s talán eddigi legjobb, legkiforrottabb, de mindenképpen leggazdagabb virtuális albuma. Ez utóbbi alatt, mármint hogy virtuális, mindössze annyit kell és szabad csupán érteni, hogy a 12 énekből/ imádságból álló album szabadon hozzáférhető és meghallgatható a legnagyobb videomegosztó portálon, fizikai hanghordozón nem jelent meg.
Ennyit a virtualitásról. Mert egyebekben minden sorában, hangjában nagyon is valóságos, e világi élményekből – örömökből, fájdalmakból, sikerekből és kudarcokból, megtapasztalásokból táplálkozik ez a 12, egyenként hatsoros, megzenésített imádság-csokor.
Ami – imádságok írása – mondhatnók, nem nagy kunszt egy lelkipásztortól, hiszen ez a „szakmája”, hát ki, ha ő nem. Csakhogy Sóskuti Zoltán lelkipásztorként és most egyúttal zenészként talán a legnehezebbre vállalkozott. Valahogy úgy, ahogy Örkény az egyperceseivel: csupán néhány szó, mondat, s hozzá egyszerű zenei kíséret áll rendelkezésére ahhoz, hogy feltárja legbensőbb önmagát – amint teszi ezt például mindjárt az albumindító Egyre mélyebbre hajolsz c. énekben:
Egyre mélyebbre hajolsz,
Ahogy bűneim hordod, Megváltóm.
Nézem szelíd arcod,
Elhalkul a hangom, Megváltóm.Nézlek, látlak,
Lelkemben áldlak.
Vagy folytassuk a második ének-imádsággal, amely a Hogy bírod el címet kapta, s önkéntelenül is Pintér Béla „Csak te” c., egyébként gyönyörű, hitvallásként is felfogható éneke jut eszembe róla. Az üzenet mindenesetre mindkettejüknél egyértelmű és világos. Ami Pintér Bélánál: „Az évszázadok alatt letisztult liturgiák megmondják hogyan csináld. Sok bába közt a gyerek valahogyan elveszett, szívekben sír a hiány.”
Ugyanaz a keresztúri gyülekezet lelkipásztorának kerengőjében „egyszerűen” csak ennyi:
Hogy bírod még el
A Rád rakódott aranyat?
Hogy tűröd még el
A Szavadra tapadt szavakat?.
Egyszerűen Téged,
Hallani szeretnélek!
Igen, egyszerűen Téged, csak téged – tesszük hozzá, hisz “nincs más, csak te, egyedül, csak te, így egyszerűen…”
A Kerengő hangulatában is változatos anyag, a Hol van a jóság című ének például a ma érték- erkölcs- és hitehagyott világának hamujába temetkezik. Látszólag. Mert ahogy ez az album valamennyi darabjára jellemző, az utolsó két sorban mindig megkapjuk azt, amire elsivatagosodó világunkban szomjazunk:
Hol van a jóság? Hol van a Szív?
Minden bűn alatt csak bűn lakik.
Együttérzés nélkül az önzés tombol,
Megfosztva minden illúziótól – csak sírok.Bennem sírsz, Jézusom, Te jártál már ezen az úton.
Ember csak Te maradtál, Te vagy a tiszta forrás – egyedül Te!
A „virtuális” album végére érve, így, közvetlenül karácsony után az jutott eszembe: de jó lett volna ezt, egyedül csak ezt oda tenni a fa alá. A jelképesen odakészített jászol mellé, hogy együtt, egymás mellett lássuk azt, amire és Akire mindennél jobban vágyunk: a belső csendet, a magunk kerengőjét, valamint Őt, akit csak e belső csendben hallhatunk meg igazán. Erről szól a Kerengő, melynek talán legszebb darabja a Terveid csodálom c. imádság, egyfajta hitvallás így az óév végén s egy kiadós adag biztatás is az új esztendőre:
Terveid csodálom,
Ahogy visszanézve látom
Éveim vagy napjaim sorát.
Valahogy minden mégis javamra vált.Neked szentelt csendemben áldom Neved,
Nálad van a múlt, a jövő és a jelen – ez elég nekem.
